Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-32

32. országos ülés deczember 9. 1878. m terjesztem, a tényállás előadásával ne foglalkozzam, mert azt hiszem, hogy a t. ház arról részint a bizottság által és a képviselők között kiosztott jelentésből, részint a tárgyalás folyamán felolvasandó eredeti okiratokból tudomást szerzett, vagy szerezni fog. T. ház! Áttérek tehát magára a dolog érdemére. A mentelmi bizottság a Lukács Béla mentelmi ügyére vonatkozó iratoknak hoszszas és beható áttanulmányozása után, tekintettel a képviselőháznak azon határozatára, melylyel ezen ügyet a mentelmi bizottsághoz utasította, mindenekelőtt két kérdést állított fel, a melyek felett szükségesnek tartotta határozni. Az első kérdés: vájjon az országgyűlési képviselőt, mely percztől fogva illeti meg a mentelmi jog és a budapesti sajtóbiróság eljárásában Lukács Béla mentelmi jogát megsértve látja-e, vagy nem ? A második kérdés: vájjon Lukács Béla mentelmi joga felfüggesztessék-e vagy nem? Az 1723. év X. t.-cz. és a régi gyakorlat az országgyűlés tagjait menet és jövet mentelmi joggal ruházza fel és azokat, kik ezeket bántalmazzák, a nagyobb hatalmaskodás büntetésével sújtották. Az 1887. év XII. t.-cz. 47. §-a világosan azt mondja, hogy a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjait, a tetten 1 érés esetét kivéve, az együttlevő országgyűlés, vagy annak együttnemléte esetében a bizottság engedelme nélkül sem letartóztatni, sem közkeresef alá vonni nem lehet. Az 1867. évi november 18-án az összes törvényhatóságokhoz a sajtóbiróságok megkeresése tárgyában kibocsátott ministeri rendelet világosan azt mondja: „Sajíóbiróságok megidézésére mindenki megjelenni tartozik, kivéve az országgyűlési tagokat, ha azok „ mint vádlottak, nem mint tanuk vannak megidézve." Ezek után a bizottság azon véleményben volt, hogy az országgyűlési képviselőt a mentelmi jog megválasztása perczétől fogva illeti. A bizottság ezen megállapodásra jutott, különösen azon indokból is, mert nem is ez az egyedüli eset, hogy az országgyűlés tagjait, az országgyűlés előleges engedélye nélkül, bíínfenyítő vagy sajtóbirósági eljárás alá vonták. Mert továbbá szükségesnek tartotta a bizottság, a mentelmi jog szempontjából akként határozni meg a mentelmi jogot, hogy a mentelmi jog a képviselőnek megválasztása perczém veszi kezdetét; azért is, hogy ezentúl semmi j erőszakos megtámadtatásoknak vagy esetleges félremagyarázásoknak e jog kitéve ne legyen; továbbá azért is, mert azon véleményben volt a bizottság, hogy a mentelmi jog a képviselő megválasztatásától annak igazolásáig könnyen illusoriussá válhatnék: ennek alapján van szerencsém a bizottságnak erre vonatkozó véleményét a t. háznak elfogadás végett ajánlani: „figyelmeztesse a ház az igazságügyministert, jelen eset alkalmával Lukács Béla mentelmi jogának megsértésére, s mintán törvény -— mely a képviselői mentelmi jogot szabatosan körül írja — nem létezik : utasítsa a ház az igazságügyministert oly intézkedés megtételére, hogy ezentúl a bíróságok megválasztott orsz. képviselőt, a képviselőház előleges engedélye nélkül, fenyítő eljárás alá nem vonjanak." T. ház! A mi a második kérdést illeti, a bizottság azon véleményben volt, hogy miután a budapesti sajtóbiróságot illetékesnek találta; és miután az incriminált czikk olyan természetű, a mely sajtóper tárgyát képezheti, és miután végre maga Lukács Béla képviselő ur is elismerte azt, hogy az incriminált czikket ő szerkesztette: a bizottság jelen ügyben zaklatást nem látván, véleményezi, hogy a képviselőház jelen esetben Lukács Béla orsz. képviselő mentelmi jogának felfüggesztése mellett, a budapesti sajtóbiróságnak a vizsgálat megindíthatására kért engedélyt megadni méltóztassék. Kérem a t. házat, méltóztassék e véleményt elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a mentelmi bizottság által beterjesztett véleményt elfogadni? Pauler Tivadar igazságügyniinister: T. ház! A t. előadó ur előadásából kitűnik, hogy a mentelmi bizottság jelentésében két kérdés foglaltatik. Az egyik, mely a mentelmi jog kezdetének időpontjára vonatkozik és ez elvi kérdés; a másik, a mely Lukács Béla t. képviselőtársunk ügyére vonatkozik. Ez concret, egyes személyre, a jelen esetre vonatkozó kérdés. A mi az első kérdést illeti, a mentelmi bizottságnak véleménye oda járul, hogy miután törvényeink szellemében a közösiigyek tárgyalására kiküldött bizottságról szóló törvénynek analóg alkalmazásából, végre az igazságügyi miuisteri rendeletekből semmi kétséget nem szenved, hogy a mentelmi jog a képviselőket megilleti: ez analógia azt a következtetést vonja le, hogy a mentelmi jog a képviselő megválasztatása időpontjával kezdődik (Helyeslés) és a bíróságnak e tekintetben eddig követett eljárásában a mentelmi jognak megsértését látja. Legyen szabad nekem a kérdés felvilágosításához csak néhány szóval járulni. (Halljuk!) A bíróságokat országos törvényeink világos határozata szerint a törvények alapján kiadott rendeletek és a törvény erejű szokás szabályozzák kivétel nélkül. A mentelmi jog nem annyira régibb törvényeinken, mint inkább az azokból vont analógiákon és a háznak határozataiból folyó törvényes gyakorlaton — mondom — nem annyira törvényeinken, mint a törvényekből vont analógiákon, okoskodásokon és következtetéseken alapszik. Kétséget sem szenved, hogy a régi törvények igen határozottan és világosan állapi-