Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-29

29. országos ülés november 30. 1878. 25 De ismétlem, ha kártalanításról van szó, az egyesek által szenvedett károkért én a 2 frtot aequivalens bonificationak nem tartom. Én t. ház, absolute nem lehetek abban a helyzetben, hogy az egész ország területén vagy azon 5—6 vármegye területén kirendelt fuvarok összes létszámáról tudomással bírjak, a melyek Bosznia és Herczegovina köves útjait megjárták. A honvédelmi minister ur, — és itt megjegyzem, hogy ezt mulasztásnak tekintem — egyáltalában nem adott a képviselőháznak arról felvilágosítást, hogy hát vájjon az egész országban hány fuvar kényszeríttetett kimenni Boszniába, már pedig minden közteher nagyságáról, legyen az előlegesen a törvényben megállapítva, vagy legyen a parlamentaris kormány utólagos felelőssége alatt igazolandó, minden közteher nagyságáról a képviselőháznak tudomással kell bírnia. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A kormánynak kötelessége lett volna e házat már az országgyűlés kezdetén erről értesíteni; de megvárni azt, mig a kormány helytelen eljárása megtámadtatik, és az így megtámadtatáa súlya alatt csikaríatni ki a kormány felelősségével együttjáró kötelességeket: ezt helyes, alkotmányos, parlamentaris eljárásnak egyáltalában nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van!) Ismétlem, hogy az egész ország területéből mennyi fuvar rendeltetett ki azt nem tudom; s hogy ezen fuvarok az egyes községeknek mily áldozatába kerültek, és az egyesek minő terheltetésével jártak, azt sem én nem tudhatom, sem a t. honvédelmi minister ur, de maga a közös hadügyminister sem. Csak egy concrét esetet hozok fel. Pest megyében Gyömrő van Boszniától legalább 60 mértföldnyire, vagy nem tudom hány mértföldre. Gyömrőre kivettetett 3 előfogat, (A honvédelmi minister tagadólag int) nem a minister ur által közvetlenül, hanem a főispán ur által. Gyömrő községének elöljárósága és képviselőtestülete törekedett kirendelni a három előfogatot azért, mert látta, hogy ha a kirendelés körül a törvényhez való szigorú ragaszkodásért a vármegye alispánja hivatalától felmentetik és vizsgálaton meghurezoltatik, akkor egy szegény községi elöljárónak ellenállani csakugyan nem lehet. Törekedett tehát kiállítani az előfogatokat, azonban semmiféle intézkedése folytán sem sikerült önkénytesen, sőt a község auetoritásával sem egyes községi lakosokat arra birni, hogy Boszniába menjenek a nyomtatás ideje alatt. Mit tett tehát a község? Vett három fogatot, a mi belekerült 600 írtba és fogadott három embert, a kik a kocsival menjenek öt forint napdíj mellett, mert máskép senki sem vállalkozott. Magának ezen szegény községnek 1200 forintjába kerültek a kényszer katonai elofogatok. KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. II. KÖTET. Bocsánatot kérek, ha a kérvényi bizottság előadója ilyen példák után — megneveztem a községet — azzal áll elő, hogy ha azok, kik kárt szenvedtek, folyamodjanak s a közös hadügyministerrel egyetértőleg kártérítésben fognak részesülni a nélkül, hogy megmondaná hogy hová, kihez és kinek képviseletében kell folyamodniuk, mikor az ily folyamodványoknak azon sorsát mindenki tudja, hogy ezek tárgyalás alá vétetnek ; hogy a vármegyétől, a ministeriumtól és a katonai hatóságtól informátiók kéretnek be, melyekért még Boszniába és Herczegovinába is elmennek, míg végre 2-—3 év, de sőt 20 év múlva, mert erre is van példa, megérkezik az a válasz, hogy miután a kár kellőképen indokolva nem volt, ennélfogva a folyamodvány elutasittatik: (Tetszés balról) miután pedig a folyamodásra és azok mellékleteire a bélyegek nincsenek a bélyeges illetékszabályok határozatai értelmében felragasztva, elmarasztaltatik ennyi és ennyi büntetésben ; (Derültség balról) — és ezt akkor, mikor egyes szegény községek oly adóvégrehajtási eljárás után, minőt az ideiglenes pénzügyminister ur máig is fenntart, ily megterbeltetésekben részesülnek és a kormány előáll és azt mondja: kárpótlást adok mindenért, csak tessék folyamodni — bocsánatot kérek — komoly eljárásnak nem tartom és biztosítok róla mindenkit, hogy ennek komoly eredménye sohasem lesz. (Helyeslés balfelöl.) De t. Láz, meg kell mondanom azt is, hogy melyek voltak azon indokok, melyek arra birtak engem, hogy a kérvényi bizottság előadójának beszédére feleljek. Én vártam azt, a mi meg is történt különben, hogy a t. ministerelnök ur elő fog állani s azt mondani: törvényes volt-e vagy törvénytelen a katonai előfogatok kényszerű kirendelése, annyi bizonyos, hogy katonáinkat kenyér és ruha nélkül nem hagyhatjuk, tehát mi a katonai előfogatokat kirendeltük. Ezt vártam, és mert a ministerelnök ur ezt megtette, nem habozom elismerésemet kifejezni ezúttal való nyíltságáért; de nem vártam, hogy valaki különösen, hogy a kérvényi bizottság előadója a magyar corpus jurist üsse fel és azokból keressen ki törvényeket, és azokkal kisértse meg indokolni a Boszniába és Herczegovinába kirendelt fuvarok törvényességét. Ezt nem vártam. A magyar alkotmánynak és az alkotmányt biztosító törvényeknek ily magyarázatát én épen t. képviselőtársamtól nem várhattam. Engedje meg a képviselő ur, hogy csak röviden emlékeztessem arra, hogy minő törvénymagyarázatot is követett el az imént. (Halljuk! Halljuk!) Hivatkozott a t. előadó ur az 1790: XIX. törvényczikkre és ezzel akarja indokolni a kormány eljárásának törvényes voltát a kényszerfuvarok kirendelése tárgyában. 4