Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

254 50. országos ülés január 25* 1W9. (Elfogadjuk!) az általános vitatkozást megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. Bejelentem még a t. háznak, hogy a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister nr engem arról tudósított, hogy a részletekben netalán szükséges felvilágosítások megadása végett Matlekovich Sándor ministeri tanácsos urat magá­val hozta a házba. Baross Gábor előadó T. ház! Akkor, midőn a t. képviselőház az általános vámtarifát méltóztatott tárgyalni, az igen tisztelt ellenzék részéről többször állíttatott, hogy a törvénynyé válandó általános tarifa mellett tarifaszerződések kötése lehetetlen. (Felkiáltások balfél51: Jótkötni lehetetlen!) Engedelmet kérek, ha igy, a mint a t. ház asztalán levő megköttetett, lehet kötni, már ez is bizonyítja, hogy általában véve lehet. (Derültség a baloldalon. Halljuk! jobbfelö'l).Azóta az általános vámtarifa tettleg törvénynyé vált és a kormány előterjesztette az Olaszországgal kö­tött vám- és kereskedelmi tarifaszerződést; tehát egy oly országgal kötött tarifaszerződést, mely­nek bevallott ezélja iparának védelme és állami jövedelmeinek szaporítása : oly czélzatok, melyek­nek ma nem egy állam hódol és melyek mellett kereskedelmi és különösen tarifaszerződések kö­tése szerfelett nehéz. A monarchia és Olaszország köztt ez irányban a tárgyalások három éven át folytak. Befolyásolták azokat nagy mértékben nemcsak az általam épen említett közgazdasági czélzatok; hanem egyszersmind azon politikai és pénzügyi viszonyok, melyek nemcsak nálunk, •hanem egyszersmind Olaszországban is ural­kodnak. Ezen tarifaszerződés általában véve magán hordja a közgazdasági és kereskedelmi jelenlegi politikai irányzatok nyomait. Én azt hiszem, t. ház, hogy általában állíthatom, hogy azon eszmék mellett, melyeket a tudomány meglehetősen tisz­tázott, az államok gyakorlati élete szükségleteiből bizonyos követelmények emelkednek felül, melyek mellett épen p. o. a szabad kereskedelem oly mérvű követése, mint általában véve sokak által hangsúlyoztatik, majdnem lehetetlenség, és főleg lehetetlenség azért, mert a kereskedelmi politi­kával nem egyedül az ipar és kereskedelmi czél­zatok és politika vannak kapcsolatban, hanem financzialis politika is. Már pedig az tagad­hatatlan, hogy épen az államok belszükségleteinek és általában véve pénzügyi működésének életében ezen érdekek sokszor lényeges ellentétben vannak egymással. Ezen tarifaszerződés bírálatánál ezen körül­ményeket figyelmen kivül hagyni nem lehetett; objectiv bírálatánál pedig két eredményt lehet eonsíatálni. Az egyik eredmény az, hogy a tarifa­szerződés jóváhagyása által előnyösebb helyzet teremtetik, mint a mely bekövetkezett volna, ha Olaszország és Ausztria-Magyarország egymással szemben az általános vámtarifát alkalmazzák. És másfelől constatálható az, hogy ezen tarifa-szer­ződés tételei épen előbb említett hatásuknál fogva az általános vámtarifa tételeinél előnyösebbek, sőt bizonyos irányban ránk nézve is határozottan kedvezők. Már a jelentésben bátor volt a bizott­ság kiemelni azt, hogy ezen vámszerződés bizonyos intézkedései, milyenek nevezetesen az állatkeres­kedésünkre vonatkozó intézkedések, az állatok vámjának mérséklése előnyös épen Magyarország termékeinek áttekintésére nézve. De ki van emelve másfelől egész objectivitással a jelentésben az is, hogy ezen vám- és kereskedelmi szerződés a gabonavám s azzal együtt a lisztvám megkötését nem tartalmazza. Ez első pillanatra oly hátrány­nak tűnik fel, a mely mellett gondolkozhatni a felett, hogy vájjon ezt tekintve, ezen kereskedelmi és vámszerződés előnyei olyanok-e, a melyek mellett attól^ a jóváhagyást megtagadni nem szükséges. És t. ház, épen a többi előnyök bírálata folytán és azon körülménynél fogva, hogy a szerződés által oly tényleges helyzet teremtetik, a melynek előnyei mindenesetre dominálnak annak hátrányai felett: lehetetlen volt a bizottságnak azt tennie, hogy a t. háznak a szerződés meg­tagadását ajánlja; annál kevésbbé, mert meggyő­ződése szerint, ha Olaszország és Ausztria­Magyarország közt szerződéses viszony nem jön létre termékeinek bánásmódjára nézve, Olasz­ország azon viszonyzat által sincs gátolva, a mely által most van gátolva, és a mely viszony nem egyéb, mint a szerződéses államok köztt általában létező viszonyzat. Nem akarván tovább kiterjeszkedni a tör­vényjavaslat védelmében, bátor vagyok csak rö­viden említeni, hogy ezen törvényjavaslat, mint egészen tisztességes eredmény, megérdemli a t. ház jóváhagyását s annál fogva bátor vagyok kérni, méltóztassék azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Bakay Nándor: T. ház! Midőn a napi­rendre hozott törvényjavaslat elvetése iránt úgy a magam, mint elvbarátaim nevében indítványt fogok beterjeszteni, engedje meg a t. ház, hogy azt röviden indokoljam. A Németországgal kötött vám- és kereske­delmi szerződés alkalmával bátor voltam meg­jegyezni, hogy azon szerződésben az a jó, a mi nincs benne, t. i. nincsenek mellette tarifa-tételek. Itt kénytelen vagyok azt jegyezni meg, hogy itt az a rósz, a mi benne van. Vannak benne tarifa­tételek, a melyek hazánk speciális viszonyainak nemcsak hogy nem kedvezők, hanem azokkal sok részben ellenkezők, azokra nézve károsak. A mi magát a napirenden levő kereskedelmi szerződést illeti, én nagy tisztelettel viseltetem

Next

/
Thumbnails
Contents