Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

41. országos ülés arra, hogy az autonóm vámtarifán kivül, nekünk a Romániával kötött vámegyezség is utunkban áll; oly egyezség, a melynek tételei Németországra nézve a jelen szerződés szerint ipso jure állanak. Ennél fogva kezünk tökéletesen meg van kötve és nagyobb tarifát semmi módon nem köthetünk, mint a létezőt Németországgal szemben. Hogy áll ezzel szemben Németország? Németország jelenleg a 76-iki alapra áll. Az ennek alapján kidolgozott új autonóm vámtarifában — senki sem tudja bizonyosan — de minden valószínűség arra mutat, — a tételek jelentékenyen magasabbak lesznek a jelenleginél. És ebben az új szerződés egy évre való meghosszabbításának is nagy hátrányát látom, mert ezen szerződés épen az állandóságot nem biztosítja; nevezetesen a kivitelre nézve. E tekintetben egy év leforgása alatt következő változásokra lehetünk készen! a 68-iki alapról a 73-iki alapra való átmenetelt. Ez lesz az egyik változás e szerződés értelmében. Aministeri indokolás azt mondja, hogy ezen 73-iki alap kedvezőbb a 68-ikinál. Elfogadom. Már most jön a másik változás, Németország ezen évfolyamában valószínűleg, vagy lehetőleg elkészíti a tarifát. Minden jel oda mutat, hogy az autonóm tarifa megint magasabb lesz a 68-ikinál. De jöhet még egy további változás is. Felteszem azt az esetet, a mi nem lehetetlen, hogy Németország időközben tarifaszerződést köt valamely állammal. Akkor igen valószínűleg bekövetkezik a harmadik változtatás ugyanazon év folyamában, a mely megint kisebb, vagy nagyobb tételeket fog tartalmazni. Ennélfogva a legközelebbi esztendőben Németországgal szemben három előreláthatatlan, meghatározhatatlan tétellel fogunk szemben állani, a mi, hogy a forgalom által igényelt stabilitásnak meg nem felel, nagyon természetes. Én, t. ház, azon az alapon állok, a melyet Apponyi Albert t. képviselőtársam fejezett ki. Nevezetesen azt vélem — és szerintem minden jel oda mutat, — hogy az 1878-iki szerződés alapján való meghosszabbítás nem azon indokok alapján, vagy legalább is nem csak azon indokok alapján ejtetett el, a melyek a ministeri előterjesztésben felhozattak. Erre nézve az indokolásban két szempont, két ok van. (Halljuk! a baloldalon.) Az egyik a pénzügyi, a másik a technikai. Az igen t. minister ur a technikai részre méltóztatott reflektálni, és azt állította, a mi szembeszökő, hogy az 1868-iki autonóm tarifa tételei nem congruensek, hanem más az osztályozás, s ennek folytán a vámkezelésben nagy deczember 21. 1878. ojqjl nehézségek állanak elő. Beismerem, hogy ez ugy van, és hogy nagy nehézségek állanak elő. Azonban bátorkodom azokon felül, miket Apponyi Albert gr. t. képviselő ur megjegyzett, még azt is megjegyezni, hogy ezen argumentum felette multum probans, mert ha ez áll, akkor semmiféle szerződést sem lehet kötni, mivel, — mihelyt szerződést kötünk, azonnal két tarifa tételei jönnek össze, és senki és semmisem garantirozhatja magára a classificatiőra nézve sem azt, hogy például Németországgal kötendő szerződésünk folytán Németország lesz-e szives a mi, vagy pedig mi leszünk kénytelenek Németország tarifa-tételeit elfogadni. A másik argumentum vonatkozik a pénzügyi vámokra, melyekről a t. minister ur azt mondotta, hogy 21 tétel közül jelenleg 7 van olyan, a mely a Németországgal kötött szerződésben stipuláltatott és a melyek pénzügyi vámok alá esnek. Ez igy van, csakhogy azon czikkekből, legalább németországi provenientiájú igen kevés jő a mi forgalmunkba. Csak még azt akarom hozzátenni ezen megjegyzéshez, hogy ha Olaszországgal kötünk szerződést, a mire kilátásunk van: akkor ezen pénzügyi vámok alá eső czikkeknek egy részére valószínűleg igen tetemes vámleszállítások fognak tétetni. Mindezek folytán azon következtetésre jutok, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő javaslat mutatja azt, hogy az Ausztriában most uralkodó védvámos áramlattal szemben nem volt elegendő Magyarországnak egyértelmű érdeke, nem volt elegendő a Németország részéről tett javaslat, vagyis Németország támogatása; nem volt elegendő az osztrák tartományokban létező szabad kereskedelmi párt, vagyis hogy a másik szerződő fél és ezen szerződő fél érdekeinek nagy része ellenében köttetett meg a jelenlegi tarifa Ausztriában az uralkodó védvámi felfogás nyomása alatt. Épen azért, mert ez igy van, a magam részéről nagy fontosságot tulajdonítok és nem tekinthetem hasztalan dolognak azt, mit a központi bizottság t. előadója indítványozott, hogy t. i. ez alkalommal is fejezze ki a törvényhozásnak legalább is ezen része a maga elhatározott és erős óhaját az iránt, hogy jövőben a tarifa-szerződések alapjára kivan állani. (Hetyeslés jobbról). Ezen határozat által kétségen kivül, legalább moraliter, a ház befolyást fog gyakorolni az alkudozások alkalmával a kormány eljárására. És ezt, t. ház, annyival is inkább megfontolandónak tartom, mert Magyarország minden tarifa-szerződésben két szempontból: a behozott iparczikkek olcsósága és az általunk kivitt árúk versenyképessége szempontjából van érdekelve.