Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-39
89. országos ülés deczember 19. 1878. 179 Ugyanis, t. ház, a jelenlegi kormánynak működése ugyanazonos a haza polgárainak, az ország és a nemzet jogainak tiprásával; ugyanazonos a nemzet élszegényítésével, erkölcstelenítésével tönkrejuttatésával, ugyanazonos a nemzet vagyonának és vérének elpazarlásával, ugyanazonos a szentesített törvényeknek lábbal tiprásával; hiszen a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak sincs egyéb czélja, mint az, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur és kormánya által elkövetett törvénysértési, btín ezen törvényjavaslatnak megszavazása által elpalástoltassék, eltakartassék, szentesittessék; pedig e törvénysértés az államnak nagyszerű megkárosításával is van összekötve. Ugyanis, t. ház, köztudomású dolog, miszerint az 1875. évi XL1X. törvényczikk határozottan kimondotta, hogy az azon évben kibocsátott aranyjáradék-kötvényeket 81 és fél °/ 0-on alul eladni nem szabad, eladni tilos, s daczára a mai napig is fennálló törvénynek, Tisza Kálmán ministerelnök, akkori helyettes pénzügyminister, elég vakmerő volt a törvények ellenére ugyanazon kötvényeket a törvényben megszabott árfolyamon alul elárusítani, mely eljárása által a ministerelnök nem csak törvénysértési bűnt követett el, hanem egyszersmind igen nagy mérvben megkárosította az államot. {Igaz! Uqy van! a szélső balfelÖl, ellenmondás jobbEn, t. ház, úgy vagyok meggyőződve, hogy mindazon polgárai e hazának, kik törvénysértési bűnt követnek el, megbüntetendők, mennyivel nagyobb beszámítás alá kell, hogy essék az elkövetett törvénysértés, ha azt a kormány tagjai, a minister urak követik el, kiknek hivatásuk, köte- : lességük épen az, hogy őrködjenek a törvények megtartása felett. (Igaz! ügy van! a szélső balfelöl.) Ezek alapján, t. ház, én a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, mert nem akarhatom, liopry törvénysértések büntetlenül maradjanak, mert óhajtom, hogy a törvénysértés következtében megkárosult állam kárpótoltassék. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve : az általános vitát bezártnak jelentem ki. Szólásra jogosítvák még a bizottság előadója s az ellenindítvány beterjesztője, Simonyi Ernő képviselő ur. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azt gondolom, hogy teljes joggal kérhetem pár perezre a t. ház türelmét, (Halljuk!) minthogy — miként ezt a házban többfelül föl is emiitették — a törvényjavaslat első részben legalább egy oly tényről van szó, mely azon időből származik, midőn a pénzügyeket ideiglenesen én vezettem. És itt mellesleg meg kell jegyeznem, hogy én sok mindenért — megeshetik — érdemelhetek szemrehányást, de azért, mintha a t. ház ülésein nem szoktam volna jelen lenni, csakugyan nem érdemlem a szemrehányást. Ha a másik ház ülései el nem foglalnak, a miat tegnap ez volt az eset, vagy más okvetetlen halaszthatatlan teendők miatt néhány perczet nem késem: évek óta minden ülésben jelen voltam. (Igaz! ügy van! a jobboldalról.) A mi már magát a dolgot illeti, legyen meggyőződve azon t. képviselő ur, a ki felhozta, hogy én azon meggyőződésben vagyok ma is, hogy Széll Kálmán volt pénzügyminister ur méltán számíthatja büszkeségének, hogy az arany-rentét a külföldi piaezokon meghonosította; s bizonynyal az, a mit én tettem, nem ezen rentének lerontására — bosszúból, mint a képviselő ur monda — czélozott, hanem arra, hogy ezen rente annak, a miért első sorban alkottatott, meg is felelhessen. En nem szeretek nagy hasonlatokkal élni, nem is élnék vele: de azon, a képviselő ur által felhozott példát igenis igénylem ezen ténykedés számára, hogy elmondhassam bátran, hogy formailag igenis megsértettem a törvényt, de megmentettem Magyarország hitelét egy nagy megrázkódtatástól. (Mozgás bal felöl, IIe ; yeslés jobbfelöl.) A törvényjavaslat indokolása maga megmondja, miről volt szó. Szó volt arról: vagy elárusíthatóvá tenni az úgynevezett első kibocsátásból származott 40 milliót oly áron, a mely a mai viszonyok között lehető volt; vagy megtagadva ezt, lehetetlenné tenni, hogy Magyarország — nem a jelen kormány által kötött — rövid lejáratú váltóadósságát pontosan beválthassa. Hogy ez utóbbi minő megrázkódtatásával történt volna Magyarország hitelének; és igy a magyar aranyjáradék kölcsönre és minő befolyással lett volna: azt, a ki egyátalában fogalommal bír a hitel kérdéseiről, bizonyosan könnyen meghatározhatja magának. De, t. ház, sokat beszélnek arról, hogy itt az ország vagyona elfecséreltetek; hogy több adatott ki, mint kellett volna; és isten tudja minő alapokra fektetett törvénysértés követtetett el. Hiszen méltóztassék megnézni a javaslatot, miről van itt a szó? A magyar törvényhozás. midőn különböző törvényekkel felhatalmazta az illető pénzügyministert renték kibocsátására, az első alkalommal megkötötte azon második 40 milliónak cursusát. A többi alkalmakkor a cursust nem kötötte meg; belátva, mit egyébiránt másutt, — a világon is mindenütt ugy szoktak tenni, — hogy rente kibocsátásánál törvényileg megkötni a cursust helytelen; mert e cursus vagy oly magas, hogy lehetetlenné teheti az elárusítást, — s ez az egyik esély — a másik esély pedig az, hogy lehetetlenné teheti a magasabb cursus elérését. És miért kellett ezen rente kibocsátására újabb felhatalmazást kérni; miért kellett ezen első
