Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-38

164 88. orizágoi filé* deezember 18. 1878. azon tájékozást, a melyre okvetlen szükségem van és szüksége van minden képviselőnek, ha az ország pénzügyi helyzetére befolyással biró intézkedésben szavazni akar. Én nem tudom, ki miként számol lelkiismeretével, de én arra, hogy a sötétben tegyek egy ugrást, nem vállalkozom, s így egy határozati javaslatot adok be, mely így szól: „ Határozati javaslat. A 37. szám alatt benyújtott törvényjavaslathoz csatolt indokolásból, úgymint a pénzügyi bizottság erre vonatkozó jelentéséből kiderülvén az, hogy a kormány az 1875. évi XL. t. ez. rendelete ellenére 40 millió forint névértékű aranyjáradékot a törvényben meghatározott áron alól árusította legyen el; hogy továbbá a kormány által kibocsátott aranyjáradékból bejött pénzek tetemes része nem a törvényben meghatározott, hanem más idegen, az országgyűlés által nem engedélyezett czélokra használtatott fel; — de sem a kormány, sem a pénzügyi bizottság előterjesztéseiből ki nem derült sem az, hogy pontosan mennyi aranyjáradék, sem az, hogy milyen árfolyam mellett bocsáttatott ki, sőt ki nem tűnik világosan az sem, hogy a bevett pénzek tulaj donképen mire fordíttattak; — végre a képviselőház sem a kormány, sem a pénzügyi bizottság előterjesztéseiből nem nyervén, sem a kormány által eddig követett pénzügyi politika eredményeiről s így az ország pénzügyi állapotáról, sem pedig a kormány által a jövőben követni szándékolt pénzügyi politikájáról és fiiianczialis programmjáról kellő tájékozást : •— Alulírottak indítványozzák, mondja ki a ház határozatikig, hogy a törvényhozás sötétben és tájékozás nélkül egyes, az államot terhelő intézkedéseket nem tehet; s azért a beterjesztett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja, hanem utasítja a kormányt, hogy az aranyjáradék kibocsátására, a bejött pénzek hovafordítására, és a jövőben követni szándékolt pénzügyi politikájára nézve kimerítő jelentését a képviselőháznak mielőbb benyújtani kötelességének ismerje. Beadják: Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos, Fornszek Sándor, Lükő Géza, Csanády Sándor, Turgonyi Lajos, Geisz László, Szederkényi Nándor, Odescalchy Arthur, Kada Mihály. Azt hiszem, t. ház, legkevesebb mit a törvényhozás és az ország megkívánhat, midőn tőle áldozatok kéretnek, hogy tisztában legyen magával arra nézve, hogy mire kérik ezen áldozatokat és hogy azok meghozatala segít-e az ország pénzügyi helyzetén vagy nem. Mert ha belátjuk, hogy ez segít az ország helyzetén, hajlandók leszünk megszavazni [ezen áldozatot is; de ha nem segítünk vele, akkor ily áldozatokat hozni, a nélkül, hogy az ország állapotán segítenénk vele, én legalább nem érzek magamban hajlamot. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: Föl fog olvastatni a határozati javaslat. Horváth Gyula jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Lukács Béla: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy a beterjesztett törvényjavaslat két szakaszára vonatkozólag külön-külön mondjam el észrevételemet. A mi mindenekelőtt az 1. §-t illeti, abban a törvényhozásnak utólagos helybeahagyása kéretik két irányban; először kéretik a helybenhagyás arra nézve, hogy a t. kormány túl tette magát az 1875: XLIX. törvényezikk 2-dik §. azon rendelkezésén, melynél fogva a 80 milliónyi járadék-kölcsön második felének kötvényeit 8IV3 arany-forint árfolyamon alul élnem adhatja. De kéretik a törvényhozás utólagos jóváhagyása arra vonatkozólag is, hogy az 1877. évi IX. t. ez. 2. §-a rendelkezésétől eltérőleg, az ezen járadék - kötvényekből befolyt pénz más czélra költetett és nem arra a czélra, melyre azt a törvény meghatározta, tudniillik nem az 1874-ben kibocsátott és í879-ben esedékes kincstári utalványok beváltására. A t. ministerium a törvénynek ezen két irányban való áthágását indokolja a szükséggel, indokolja azzal, hogy az elkerülhetetlen volt. Hogy mennyiben volt elkerülhetetlen és mennyiben volt szükséges ezen intézkedés, — arra vonatkozólag később fogok kiterjeszkedni. Feltéve azonban, hogy csakugyan szükséges és elkerülhetetlen volt, azt hiszem, ez még nem menti fel a kormányt azon, a parlament iránt tartozó kötelesség alól, hogy e tekintetben tehát a törvényhozás előzetes jóváhagyását és beleegyezését kikérje. Miért nem kérte ki tehát a kormány a törvényhozás előzetes beleegyezését a jelzett törvénynek ezen túllépésére vonatkozólag? Ezt a t. ministerium a maga indokolásában indokolja azzal, hogy a pénzügyministerium ideiglenes vezetőjét — mert ezt a tényt Tisza Kálmán volt ideiglenes pénzügyminister követte el — a kormány ideiglenes helyzete gátolta abban, hogy e tekintetben a törvényhozás intézkedését előzetesen kikérje. Hát, t. ház, a jelenlegi ministerelnök úrtól ebben a teremben már igen sok furcsa alkotmányos tant hallottunk, és a sajátságos az lett volna, ha ő ezt a természetét mint ideiglenes pénzügyminister megtagadta volna. Bár ideiglenes pénzügyministersége igen rövid ideig tartott, sikerül neki azt ezen tény által megörökíteni. Megvallom, midőn a ministeriumnak ezen indokolását olvastam, azt komolynak nem vettem s csak tréfának tartottam; s erre vonatkozólag