Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-27

Sí. országos Ülés november 27. 1878. *} t. kormányférfiak r követnek, nem helyesli. Ez igen egyszerű. Én azt a feliratot nem ismerhetem el a kormány feliratának. Ez meglehet, — a mint hallottam — compromissum alapján létrejött felirat, mely a mi felfogásunk szerint, nemcsak nem pártolja a kormány politikáját, de annak ellenkezőjét fejezi ki; s azért jogosítva vagyok azt hinni, miután hallottuk, hogy minden egyes szónok csupán egyéni nézetét fejezte ki a nélkül, hogy pártolta volna a kormányt, és miután csak a mi feliratunkban jutott a jóváhagyás kifejezésre. Ennélfogva t. ház, még egyszer vagyok bátor a t, ház és t. többségnek az általunk benyújtott felirati javaslatot elfogadásra ajánlani. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. {Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Azok után, miket a vita folyamán elmondani szerencsém volt, csak igen kevés az, a mit még most felemlíteni szükségesnek tartok. Legelsőbben az előttem szólott t. képviselő ur előadását illetőleg megkívánok jegyezni hármat. Az egyik az, hogy az én felfogásom szerint a magyar-osztrák politika befolyását keleten nem használhatja, a mint nem is használja arra, hogy az ott élő szláv fajok elnyomassanak; de igenis használnia kell arra, hogy az ott levő mohamedánok a dolgok fordultával a szláv elem által ismét el ne nyomassanak és ne absorbeáltassanak. Nem az elnyomásnak megcserélése, de a különböző fajoknak és felekezeteknek egymásmelleit szabadságban és fejlődésben megélhetése az, a mi ez irányban a feladat lehet. (Helyeslés jobbfelől.) A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy a magyar-osztrák politikáról — és beszéljünk most már specifice, mert ez is felhozatott — a magyar politikáról mindent lehet mondani, jót, rosszat, tetszés szerint: de azt az egyet, hogy legalább 1867 óta a más ajkú honpolgárok elnyomását tartotta volna feladatának; hogy azoknak annyi szabadságot, annyi jogot ne adott volna, a mennyivel a különböző népfajok sehol másutt nem dicsekedhetnek, — azt az egyet mondani nem lehet. (Igaz! ügy van!) A harmadik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy teljes joga van mindenkinek Ítélni a benyújtott felirati javaslatok felett: de én a magam részérő] azt, hogy azon feliratban, melyet a 2l-es bizottság benyújtott, roszalás lenne kimondva, el nem ismerem. (Ellenmondás balfelöl.) Mert, ha az foglaltatnék benne, el nem fogadtam volna; hanem azt tartom, van benne tartózkodás minden Ítélettől. (Mozgás baljelöl.) Tarthatja ezt valaki helyes, vagy helytelen eljárásnak teljes joggal, de egyebet, mint a tartózkodást, abban fölfedezni valójában nem lehet. (Ellenmondás balfelöl.) Ezeknek előrebocsátása után csak pár szóval akarok reflectálni gr. Apponyi Albert t. képviselő urnak tegnapi beszédére. (Halljuk!) Nem fogom ismételni azokat, a miket már a vita folyamán elmondottam és csakis egy pár megjegyzésre szorítkozom: Az igen t. képviselő ur első sorban ellentétet lát a Pauler Tivadar igen t. barátom és az én általam mondottak között; a mennyiben azt mondja, hogy én túlterjeszkedésnek nyilatkoztattam azt, ha az orosz megfészkeli magát a Duna jobb partján; Pauler Tivadar t. barátom pedig a berlini szerződésre mutatott rá, mint a mely a túlterjeszkedés határát megjelölte. Én t. ház, az ellenmondást e kettőben felfedezni képes nem vagyok; mert én úgy tudom és azt hiszem, senki kétségbe nem fogja vonni, hogy a berlini szerződés egyik alaptétele épen az, hogy Muszkaország seregeit onnan egy meghatározott idő alatt visszavonni tartozik; hogy Muszkaország az ott megalakuló Bulgáriát önmaga nem szervezheti, hanem annak szervezését és az arra való befolyást egy európai commissiónak kell teljesíteni; — és így ezen berlini szerződés ugyanazt czélozza, a mit én politikánk feladatainak geographiai szempontból kijelöltem. És ha valaki azt mondja, hogy végre kell hajtani a berlini szerződést pontosan és meg kell követelni, hogy azt mindenki végrehajtsa: ugyanazon eredményt czélozza, melyet én a túlterjeszkedés szempontjából megjelölni bátor voltam. De a t. képviselő ur, midőn a különböző válaszfeliratokról szól, azt mondja, hogy az ő általa benyújtott válaszfelirati javaslatban le vannak rakva alapjai az eszmék oly foglalatjának, a melyekre egy jobb külügyi politikát építeni lehetne. Én, t. képviselőház, megengedem, hogy a foglalatja le van benne rakva; de engedjen meg a t. képviselő ur, azon lerakott foglalat — legalább a mint ő betöltötte — olyan, mint egy keret, a melyben nincsen kép. Miért? Mit jelölt ki a tegnapi napon a t. képviselő ur mint ezen alapot? Azt, hogy a Duna ne szolgálhasson az orosz hadseregnek állandó átkelési eszközül. Ha ebben rejlik a képviselő ur politikájának alapja, akkor ő bátran elfogadhatja a kormány által követett politikát; mert hisz ugyanezen czélt, még pedig nemcsak foglalatképen jelölte ki a kormány, hanem a mint talán a t. képviselő ur is értesülve van róla, ezen ezélt már el is érte; mert voltak-e vagy nem voltak ellenkező irányzatok és törekvések, de ma már ezen törekvések megszűntek; és azon stipulatiónak érvényesítése, mely szerint a Duna az orosz hadseregnek állandó átkelési eszköze nem lehet, mindenki által elismer-