Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-37
132 37. országos ülés űeezember 17. 1878. tárcza pedig ma is oly betöltetlen, mint korábban volt. Az pedig, hogy az országgyűlés nem augusztusban, a mint a boszniai események és a költségvetés előkészítése is követelte, hanem ily későn jött össze, s mióta együtt van, mit sem végez, annak ismét a kormány az oka; mert azért, hogy a delegatiókban megszavaztasson olyanokat, a miket a szövetséges két állam országgyűlésein átvinni sohasem tudott volna, s e manővere alatt két hónapon át a törvényhozás rendes működésének folyamatját megakasztá, •—ismét azon tactikát okolhatjuk, a mely már eltactikázta oly annyira e haza jogait és érdekeit, hogy ma-holnap már alig marad vesztenivalónk. Azt mondják, hogy a költségeknek negyedévre való megszavazására nem a kormánynak, hanem az országnak van szüksége. Én, tisztelt ház, ebben sem vagyok bizonyos, mert nekem a kormány eddigi eljárása mi biztosítékot sem nyújt arra nézve, hogy a kért összegeket arra fogná fordítani, a mire azok megszavaztatnak; hisz a 60 milliót sem Bosznia occupatiójára kérték, s azt megtoldva 40 millióval, mégis arra fordították. Az aranyjáradék - kölcsönt is az országgyűlés a lekötött államjavak felszabadítását czélzó conversióra és nem kalandos vállalatokra való elfecsérlésre szavazta meg; s kormányunk mégis elég merész volt az országgyűlés szünetelése alatt azt elvonni hivatásától és beledobni a muszkával a népek háta mögött kezet szorító absolutismus Molochjának telhetlen torkába. Önök meghunyászkodók és engedékenyek azok iránt, kik ellenünk törnek; de túlságosan merészek a nemzet akaratával való daczolásban. Én azokra, kik a roszra oly nagy bátorságot, a jóra oly kevés hajlamot tanúsítnak, az ország adózóinak sorsát és vagyonát nem vagyok hajlandó bizni; mert nem vagyok bizonyos az iránt sem, hogy a kért felhatalmazást nem fognák-e ingadozó hatalmuk megszilárdítására, lejártságuk reparálására fordítani : a miként a rendelkezési alapot s más pénzeket a választások meghamisítására fordították. Erre nézve én fenntartom múltkori adataimat; mert én azután is meggyőződtem arról, hogy a pénzküldések akként történtek, miként én állítám; csak hogy azok nem, mint hibásan jegyeztetett június, hanem Julius havában lettek a csányi postára feladva. Nem is azt tagadta a tisztelt exbirtokos és expóstamester ur, [Derültség bal/elöl) hanem egy oly tételt állított fel, a mit én soha sein mondtam, s így saját feltevését hazudtolta meg. Én ugyanis azt mondtam, hogy Erdélybe százezerét megközelítő uagy összeg ment választási czélokra, s hogy megtudnám nevezni a napot, a midőn egyes kerületekbe Csányból 2000—2000 frt küldetett szét. Exbirtokos ur pedig erre azt monda, hogy a ki azt állítja, hogy 8 100,000 frtot küldött szét, az rágalmazó, de miután ezt se én, se más nem állítá, tehát szélmalom - harezot folytatott saját hamis feltétele ellen. (Felkiáltások: Dologra!) Én az akkor elősorolt pénzküldemények valódiságáért fejemmel és vagyonommal jót állok, s így Barcsay Ákos ur tagadását is visszautasítom, mert egyszerű tagadással nem lehet czáfolni. Én ma is állítom, hogy 1878. Julius 20-án Csányból egy 1000 frttal terhelt pénzes levél érkezett Gyéres-Szt.-Királyra, még pedig térti vevény mellett, és onnan az 1-ső rovatszám alatt lett a gyula-fehérvári postára továbbítva Barcsay Ákosnak. Ha ő küldötte volna e pénzt, akor tudnám, hogy érdemjdre, de így tudom, hogy a jelzett czélra lett az érdemjel fényképész urnak küldve. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. (Helyeslés jobbról. Fölkiáltások balfelöl: Indemnity!) Orbán Balázs: A mi az exbáró ezímet illeti, én, mint a democratia őszinte hive, igaz, hogy nem használom az idegentői bizonynyal nem valamely nagy hazafiságért kapott ezímet; de elismerem, hogy a Tiszák az osztrák grófságra érdemeket szereztek. És most még csak ministerelnök ur tegnapi beszédére teszek néhány rövid észrevételt. (Halljuk! halfelöl!) Ministerelnök ur beszédének két ellentétes lésze volt, egyik részében bizalomról ábrándozott elhagyott szerelmesnek sentimentalis hangján, csakhogy ezt a bizalmat már rég elhegedülte nem szent Dávid, hanem a 2000 vezérczikk Hegedüse, {Elénk derültség) a ki minden odaadása mellett sem tudja már a kormány tarthatlan álláspontját oltalmazni; tegnapi védbeszéde szintén a bukott szerelmes lágy accordjain volt tartva. Igyekezett is a t. ministerelnök ur magának oltalmazókat keresni, észlelte, hogy a talaj itt e házban és e hazában hiányzik lába aló], nemes indigoatióval kelt a hivatalnokok védelmére, kiket senki sem bántott; mert ha egyesek visszaéléseit kötelességszerú'leg egy képviselő megróvja, s a bureaucraticus irányt roszalja, azért nem rágalmazza az egész osztályt. Ugy látszik, hogy fogadatlan ügyvédsége által (Derültség halfelöl) ministerelnök ur a hivatalnokok benevolentiáját akarja eaptalni, csakhogy a hivatalnokok is hazafiak; s higyje el ministerelnök ur, hogy azok is elitélik, s bizalmas körben gyűlöletüknek kifejezést is adnak. (üélyeslés balfelöl.) Még inkább felindult s személyes barátai meg is indultak a Csanády barátom által használt elárusítás kitételen, pedig e kifejezést más
