Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-10

SS 10. országos ülés november 1. 1878. E helyett mit látunk? Itt nem képviseli a külpolitikát senki. A kormány azt mondja: a külügyminister majd képviseli ott a delegatiók előtt, melyek első sorban vaunak arra hivatva és a magyar országgyűlést mindenféle mellékes tekintetek és időnyereségre számított taktikák érvényesítésével, a külpolitika feletti döntés jogából ki akarják játszani. így áll a kérdés. Ezt várhattuk volna akárkitől, de nem azon ministertől, ki egy év előtt határozottan kinyilatkoztatta e teremben, hogy tudta és beleegyezése nélkül egyetlenegy krajczár sem fog elköltetni és egyetlenegy katona sem fog a határokon tál mozgósíttatni. (Igaz! Igaz! balfelöl.) A ki ezen kijelentést tette, az köteles itt a magyar országgyűlés előtt ezért felelősséget vállalni és helytállani; felelősséget vállalni és helyt állani nem másodsorban, hanem első sorban. Első sorban köz vétlen ül az országgyűlés előtt, és nem tolni el a felelősséget és nem tolni el a felvilágosítást hivatkozással arra, hogy azt megadja az, a ki első sorban arra hivatva van, a külügyminister, annak, a ki első sorban van erre hivatva, a delegatiónak. Nincs itt senki, ki első — nincs, ki másodsorban volna hivatva a külügyeket képviselni és védeni: hanem egyformán egy és ugyanazon sorban van hivatva a külügyér és a ministerelnök ur, az egyik a delegatióban, a másik a magyar képviselőházban a külügyi politikát védeni és képviselni. (Igaz! a baloldalon.) Es mivel a magyar képviselőházban ezen szempontnak érvényt szerezni akarunk; mivel a magyar képviselőház e jogáról nem akarunk lemondani, bármily körülmények, bármily hitegetések ellenére, mert nem akarjuk, hogy most a jövőre, akkor pedig a múltra, mint bevégzett tényekre utaljanak : azért pártolom Szilágyi Dezső indítványát. (Helyeslés balfelöl) Es, t. ház! ezzel be is fejeztem volna felszólalásomat, ha a t. ministerelnök nr által felhozottakban nem volna néhány oly, nemcsak érv, hanem oly állítás, a melyeket, azt hiszem, nem szabad észrevétel nélkül a magyar törvényhozás termében elhallgatni. A t. ministerelnök ur egy hosszú és az első látszatra igen plausibilis distinctióval élt a külügy és belügy tere közt; és igen hosszasan, látszólag igen plausibilisan fejtegette, hogy Bosznia és Herczegovina administratiójának kérdése azok részéről, a kik már ma nem kívánják e tartományokat annectáltnak tekinteni, nem belügy, hanem külügy. De t. ház! nem itt rejlik a distinctio, nem ez a lényeges, és nem ezen, úgyszólván egyes szók értelme feletti véleménykülönbség forog itt fenn, hogy belvagy külügy-e ez; hiszen azt hiszem, hogy jelenleg ott oly állapotok uralkodnak, melyeket sem a bel-, sem a külügyekhez rendszerint számítani nem szoktunk, (Derültség) hanem itt azt kell meghatározni, kinek competentiájához tartozik azon ügy; azt, hogy annak állása, vezetése fölött határozni tisztán a delegatio competentiájához tartozik-e, vagy a magyar országgyűlést, illetőleg a monarchia két felének alkotmányos testületeit illeti-e meg az e felett való határozás? Ez egy oly kérdés, melyet nem lehet ily könnyen egy szóforgatással, egy előzetes következtetésre való hivatkozással elütni. Igen jói tudom, hogy a t. ministerelnök ur okoskodása hová tendál. Az egész okoskodást részletekig kifejtve megtaláljuk egy kijelentésben, melyről tudom, hogy a ministerelnök ur az azzal való összeköttetést meg fogja tagadni, de nem hiszem, hogy véletlenül történt volna épen mostanában és pedig a ministerelnök ur tudtán kivül az, hogy a hivatalos lap szerkesztője egy félhivatalos lap, vagy legalább annak látszani akaró vagy inkább mindig barátságos és intim hírlapban hosszas és részletes czikkeket ír ezen kérdésről. Napok óta olvashatjuk ott azon thema fejtegetését, hogy Bosznia és Herczegovina összes administratiója nemcsak most, hanem évekig egyedül a delegatiók ellenőrzése, egyedül a külügyi minister administratiója alatt állhat; és pedig kizárólag azon okon, mivel ez egy külügyi szerződés végrehnjíásának következménye és mind az, mi a külügyek végrehajtásához tartozik, egyszerűen a külügymmisíenum ressortjába és a delegatiólioz tartozik. Éhez nagyon hasonló volt azon okoskodás, melylyel a t. ministerelnök ur élt; hogy azután ezen okoskodás folyamán ad absurdiim próbált vinni minden más felfogást, ez nála régóta megszokott és különben is a parlamenti tacticában megengedett fogás. De hogy fogás és nem egyéb, engedje meg a t. ház, hogy röviden kimutathassam. (Ralijuk !) A t. ministerelnök ur egyszerííen azon thesist állította fel, hogy egységesnek kell lenni az administratióuak, egységesnek kell lenni a külügyi politikának, különben a vezetés lehetetlenné válik, különben a vezetés az összeütközések véghetetlen forrásává lesz. Elfogadom: egységesnek kell lenni az administratióuak, de azon egységnek nem azon a képtelenségig vezetett következetességben kell állani, melyet ő a parlamentekre vonatkozólag követel a jelenlegi dualistikus szervezetben. Vájjon a külügyi kormány, mely a két ministerium beleegyezésével tartozik a külügyeket és e tekintetben az administratiót vezetni, mindig a két tökéletesen egynézetü kormány befolyásával és beleegyezése mellett járhat-e el? Hiszen ha a két ministerium maga eltér egymástól véleményében, nem épen olyan conflictus támadhat-e ebből, mintha a két országgyűlés eltér egymástól ? De a fórum is, mely a ministerelnök szerint kizárólag határoz, a delegatio két külön testületből áll. Módjukban van-e ezen testületeknek ily kérdések felett közösen szavazni? Nincs módjuk-