Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-10

10. országos ülés novDiafter 1. 1978. 85 is utasítást adni a törvény kijátszása nélkül a delegátusoknak nem lehet, úgy igen jól tudom, hogy képviselők is utasítást senkitől el nem fogadnak, és megeshetik, hogy a t. képviselő uraknak saját meggyőződésük ellenem fordul, és el fo^ja ítélni a politikát, melyet támogattam. De azért mégis azt mondom: nyugodtan nézek a vitának elébe, mert a mit tettem, legjobb, legszentebb meggyőződésem szerint tettem és meg vagyok arról győződve, (Nyugtalanság a baloldalon) igenis, meg vagyok arról győződve, hogy még, ha a ház többsége az általunk követett politikát elitélné is, semmi szenvedélyesség nem fogja oda vezethetni, hogy e háznak többsége szándékainkat Ítélje el. (Nagy ellenmondás balfelöl Élénk helyeslés jobbfelÖL) Ivánka Imre: T. képviselőház! Gondolom, annyi tapintatot feltesznek rólam azok, a kik által régebben van szerencsém ismertetni, hogy az imént hallott szónoklat után nem fog eszembe jutni azt elmondani, a mit előtte el akartam mondani; (Derültség) mert erőm, tehetségem korántsem akkora, hogy azt a ministerelnök ur előadása után megkíséreljem. (Igaz! Ugy van! balról és a szélső balról.) Hanem egy pár dolgot mégis bátor vagyok megjegyezni. (Halljuk balfelöl.) Nem is szólaltam volna fel, mert nem szokásom mindenféle dologról, mindig és hosszasan beszélni, hogy ha erre Szilágyi Dezső képviselő ur fel nem szólított volna. így kénytelen vagyok némi visszatekintést tenni, és egy pár rövid megjegyzést koczkáztatni. Először is kénytelen vagyok kiemelni, miként az 1867. XII. t.-cz. alkotásának első perczétől annak bevégzéséig mindig jelen voltam az országgyűlésen és közreműködtem. (Felkiáltások : Ah! Derültség a balon.) Tessék nevetni, bánom is én, de kénytelen vagyok emlékezetükbe hozni azoknak, a kik nevetnek, mert úgy látszik a multat nem ismerik, (Felkiáltások: Oh! Ellenmondás a balon és szélső balon) hogy mind a hatvanötös bizottságban, mind a képviselőházban ezen törvényt mindig elleneztem, a delegatiók intézményét el nem fogadhatónak tartottam és csak akkor adtam meg magamat, (Zaj. Derültség a baloldalon) mikor ez már sanctionált törvénynyé vált. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És azon percztől fogva, mind a sajtó utján, mind a képviselőházban nyíltan ezen törvénynek pontos végrehajtása mellett nyilatkoztam és az első delegatióban részt is vettem. Én tehát ezen törvényt akkor, a mikor az alkottatott, oppugnáltam; de miután az ország ezt palládiumává emelte (Derültség a baloldalon) és a pragmatica sanetió szerint oda állította: addig, míg az országgyűlés ezen változtatást fenni nem fog, ezt tartom az ország garantiájának. Nem ok nélkül mondom, hogy ezt tartom az ország garantiájának, és pedig oly eshetőségekkel szemben, milyen például az októberi diploma. És nem hiába említem az októberi diplomát, meri nem hiába utazgat Rieger és utazgatnak Pestről Bécsbe némely baloldali képviselők, és nem hiába van az, hogy az itteni ellenzék ugyanegy politikát követ a csehekkel és a bécsi demokratákkal. (Derültség a balon.) Madarász József: Meg a bosnyákokkal! (Nagy derültség.) Ivánka Imre: És én a jelen perczben a dualismusra annyival inkább fektetek nagy súlyt, mert attól tartok, hogy a reichsparlamentben majd roszabb lesz. (Derültség a baloldalon. Nagy zaj.) Egyébiránt arról, hogy mit gondolok én a boszniai és herczegovinai háborúról és az occupatióról, a miről itt sok szó volt, most perorálni felesleges; majd akkor fogom elmondani nézeteimet, mikor a felirati vita fog bekövetkezni. Most csakis, mivel épen Szilágyi Dezső t. képviselő ur felszólítása következtében szólaltam fel, kell hogy reflectáljak az ő szavaira, és úgy mint ő kivette magának a jogot engem kritizálni, én is némi kritikát tegyek az Ő eljárására. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondta: én nem tartozom azok közé, a kik közé Ivánka képviselő ur tartozik, a kinek szavát és véleményét nyiltan elmondva nem halljuk, de igen szeret közbekiáltani. Énnekem tökéletesen mindegy, hogy a t. képviselő ur kihez tartozik, kihez nem; (Derültség bal felöl) hanem azt az egyet mondom, hogy én meg nem tartozom azok közé, a kik az üres hólyagot felfújva, ^ abban egy pár szem kukoriczát csörgetnek. (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Én mindamellett, hogy a félszázad jó régen elment felettem, elég forró vérrel birok, hogy nem tudom elhallgatni azt, ha valaki azt állítja itt a házban, hogy ime a ministerek el akarják magukat vonni a felelősség alól. Szilágyi Dezső: Ezt senki sem mondta! Ivánka Imre: Ezt tetszett mondani. Szilágyi Dezső: Ezt én nem mondtam, ez ráfogás! Ivánka Imre: Hát én így értettem. (Elénk derültség a baloldalon.) Én így értettem. (Derültsége) Szilágyi Dezső: Az lehet! Ivánka Imre: (Zaj. Felkiáltások balfelől: Eláll!) Nem állok el. A t. képviselő ur engem közbekiáltások miatt megróni méltóztatott, és most ö már háromszor kiáltott közbe. (Derültség.) Ez a parlamenti közbekiáltás olyan régi, mint maga a parlamentarismus, és bárminő demosthenesi hangon fog is itt kegyed (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: Rendre. A tárgyhoz!) perorálni, addig, míg parlamentek lesznek; ha a parlamentben joga van valakinek helyeslését kifejezni, vagy azt mondani: igaz, jól van, sza-