Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-8
8. országos ülés október 30. 1878. 59 Az egvik észrevételem az, hogy a volt pénzügyminister ur részéről, kinek kilépését, mint az egész cabinet leköszönésének egyedüli okát említette a ministerelnök ur, a volt pénzügyminister ur részéről én helyesnek és a parlamenti alkotmány szellemének megfelelőnek tartanám, ha ő maga is lemondásának okait ezen ház előtt kifejtené. (Helyeslés baljelöl.) Ezt annál inkább szükségesnek tartom, mert azon nyilatkozatból, melyet hallottunk, az tűnik ki, hogy a volt ministerelnök urnák nem volt lehető a leköszönő pénzügyministert a rendes parlamenti kormányforma természetének megfelelő azon eljárásra birni, hogy az összejövendő parlament elé lépjen és annak eljárásától és magartásától tegye függővé további magatartását. Ez volt az, a mire a volt ministerelnök ur a volt pénzügyminister urat reá birni igyekezett; kétségkívül súlyos és fontos okai lehettek a pénzügy minist érnek, hogy erre reá nem álott, — s a cabinet sorsában való osztozásra, s a közös ministerium további politikájában való részvételre birható nem volt. Pedig a háznak érdeke s joga volna megtudni, mik voltak a volt ministerelnök ur részéről rendkívülinek kijelentett eljárás okai; s a volt pénzügyminister ur elhatározása annál súlyosabb volt e tekintetben, mert a cabinet feloszlását vonta maga után, — mert maga a volt ministerelnök sem tartá lehetőnek a cabinet megmaradt részével azt az eljárást követni, melyet a pénzügyministernek ajánlott, — ő is egyszerre megváltoztatta nézetét, nem maradt helyén, és csak ideiglenes kormányvezető minőségben jött a ház elé önmagát igazolni. Ez az eljárás anomalicus. f Ennek indokai ki nem elégitők, homályosak. És annál inkább okunk van ebben a részben bővebb magyarázatot kivánni, mert komolyoknak kell annak lenni, hogy a volt pénzügyminister ur azon eljárási módban, melyet neki a ministerelnök ur mint egyedüli helyest ajánlt, bele nem nyugodott. Valamint még komolyabb oknak kellett lenni, hogy a volt ministerelnök ur hivatva érezte magát ezen eljárási mód következtében saját személye részéről is lemondani. Ennél fogva én azon nézetben vagyok, hogy erre nézve bővebb felvilágosításokra van szükség, és ezen bővebb felvilágosításokat én azt hiszem, hogy a volt ministerelnök ur most a maga részéről megadni nem fog vonakodni. (Helyeslés balról.) Simonyi Ernő: T. Képviselőház! Én azokhoz, a miket Szilágyi Dezső képviselő ur mondott, még pár észrevételt akarok hozzá tenni. Az általa kivánt berlini szerződés előterjesztésén kivül én szükségesnek látnám a végett, hogy a ház tájékozva legyen a kormánynak külpolitikája iránt, különösen az 1867. XII. t.-cz. 8. §-a értelmében, mely egyenesen azt rendeli, hogy a nem- ' zetközi szerződések minden ministerium által az illető parlamentekkel közöltessenek, a reichstadti három császár-szövetség jegyzőkönyvének előterjesztését. A mi az ideiglenes kormány-elnök urnák a pénzügyminister lemondására vonatkozó felvilágosítását illeti, én is igen óhajtandónak tartanám, hogy a lemondott pénzügyminister tartsa kötelességének a képviselőháznak és ez által a törvényhozásnak és az egész nemzetnek magyarázatot adni arról, hogy mik voltak azon körülmények, melyek az ő további maradását a korona tanácsában lehetetlenné tették. Ez megegyezik a parlamentaris szokással, e nélkül mindig csak egyik oldala áll előttünk ez ügynek, s erre nézve később észrevételek történhetnek, hogy hjah, az nem egészen úgy volt ez emígy volt. Jöjjön tehát ide a pénzügyminister ur, — ez kötelessége, — és mondja meg, miért vonult vissza a korona tanácsától ? A mi a jelenlegi kormány állását illeti, megvallom, a mit az ideiglenes kormányelnök ur mondott, az oly circulus vitiosusban forog, hogy abból tulajdonkép kimászni nem lehet. 0 azt mondja, hogy ő és társai nem foglalhatták el itt a székeket mint kormány, és annál fogva nem is adhatták elő politikájukat addig, mig a ház bizalmi szavazatát nem birják. De engedelmet kérek, micsoda alapon kérhetik a ház bizalmi szavazatát, ha politikájukat velünk meg nem ismertetik? Hisz a ház bizalmi szavazata csak politikájukra vonatkozhatik és nem személyökre ; hiszen személyök iránt én is a legnagyobb tisztelettel viseltetem, a legbarátságosabb érzelmeket táplálok irántok. (Derültség.) Engedelmet kérek, személyére egy ministernek sem haragszom, haragszom a politikájára (Helyeslés a szélső balfelöl), mert az nem egyezik az én nézetemmel, mert az meggyőződésem szerint az ország romlására visz; de személyük ellen nincs kifogásom. Hogyha bizalmi szavazatról van szó, akkor nem az a kérdés, hogy én valakinek személye iránt, hanem az, hogy politikája iránt viseltetem-e bizalommal; de lelkiismeretesen nem szavazhatok sem ellene, sem mellette, ha nem ismerem a követett politikát. Ha tehát önök uraim nem képesek politikájukat a képviselőházzal megismertetni : akkor nem értem, micsoda alapon kérik és várják a képviselőház bizalmát. Mert hiszen protestáltak a kormány háta megett ülő képviselő urak az ellen, hogy ők mamelukok, tehát csak tudni akarják talán, micsoda alapon szavazzák meg a kért bizalmat, mert sötétben, a nélkül, hogy tudnák, hogy miért illeti a kormányt bizalom, hogy vakon bizalmat szavazzanak: ezt talán nem fogja semmiféle kormánypárt sem tenni. Ez iránt kérek én felvilágosítást. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Halljuk!)
