Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-8

8. országos ülés október 30. 1878. 59 Az egvik észrevételem az, hogy a volt pénzügy­minister ur részéről, kinek kilépését, mint az egész cabinet leköszönésének egyedüli okát emlí­tette a ministerelnök ur, a volt pénzügyminister ur részéről én helyesnek és a parlamenti alkot­mány szellemének megfelelőnek tartanám, ha ő maga is lemondásának okait ezen ház előtt kifej­tené. (Helyeslés baljelöl.) Ezt annál inkább szük­ségesnek tartom, mert azon nyilatkozatból, melyet hallottunk, az tűnik ki, hogy a volt ministerelnök urnák nem volt lehető a leköszönő pénzügy­ministert a rendes parlamenti kormányforma ter­mészetének megfelelő azon eljárásra birni, hogy az összejövendő parlament elé lépjen és annak eljárásától és magartásától tegye függővé további magatartását. Ez volt az, a mire a volt ministerelnök ur a volt pénzügyminister urat reá birni igyekezett; kétségkívül súlyos és fontos okai lehettek a pénzügy minist érnek, hogy erre reá nem álott, — s a cabinet sorsában való osztozásra, s a közös ministerium további politikájában való részvételre birható nem volt. Pedig a háznak érdeke s joga volna megtudni, mik voltak a volt ministerelnök ur részéről rendkívülinek kijelentett eljárás okai; s a volt pénzügyminister ur elhatározása annál súlyosabb volt e tekintetben, mert a cabinet fel­oszlását vonta maga után, — mert maga a volt ministerelnök sem tartá lehetőnek a cabinet meg­maradt részével azt az eljárást követni, melyet a pénzügyministernek ajánlott, — ő is egyszerre megváltoztatta nézetét, nem maradt helyén, és csak ideiglenes kormányvezető minőségben jött a ház elé önmagát igazolni. Ez az eljárás anomalicus. f Ennek indokai ki nem elégitők, homályosak. És annál inkább okunk van ebben a részben bővebb magyarázatot kivánni, mert komolyoknak kell annak lenni, hogy a volt pénzügyminister ur azon eljárási módban, melyet neki a ministerelnök ur mint egyedüli helyest ajánlt, bele nem nyugodott. Valamint még komolyabb oknak kellett lenni, hogy a volt ministerelnök ur hivatva érezte magát ezen eljárási mód következtében saját személye részéről is lemondani. Ennél fogva én azon nézet­ben vagyok, hogy erre nézve bővebb felvilágo­sításokra van szükség, és ezen bővebb felvilá­gosításokat én azt hiszem, hogy a volt minister­elnök ur most a maga részéről megadni nem fog vonakodni. (Helyeslés balról.) Simonyi Ernő: T. Képviselőház! Én azok­hoz, a miket Szilágyi Dezső képviselő ur mon­dott, még pár észrevételt akarok hozzá tenni. Az általa kivánt berlini szerződés előterjesztésén kivül én szükségesnek látnám a végett, hogy a ház tájékozva legyen a kormánynak külpolitikája iránt, különösen az 1867. XII. t.-cz. 8. §-a értel­mében, mely egyenesen azt rendeli, hogy a nem- ' zetközi szerződések minden ministerium által az illető parlamentekkel közöltessenek, a reichstadti három császár-szövetség jegyzőkönyvének előter­jesztését. A mi az ideiglenes kormány-elnök urnák a pénzügyminister lemondására vonatkozó felvilágo­sítását illeti, én is igen óhajtandónak tartanám, hogy a lemondott pénzügyminister tartsa köteles­ségének a képviselőháznak és ez által a törvény­hozásnak és az egész nemzetnek magyarázatot adni arról, hogy mik voltak azon körülmények, melyek az ő további maradását a korona taná­csában lehetetlenné tették. Ez megegyezik a par­lamentaris szokással, e nélkül mindig csak egyik oldala áll előttünk ez ügynek, s erre nézve ké­sőbb észrevételek történhetnek, hogy hjah, az nem egészen úgy volt ez emígy volt. Jöjjön tehát ide a pénzügyminister ur, — ez köteles­sége, — és mondja meg, miért vonult vissza a korona tanácsától ? A mi a jelenlegi kormány állását illeti, megvallom, a mit az ideiglenes kormány­elnök ur mondott, az oly circulus vitiosusban forog, hogy abból tulajdonkép kimászni nem lehet. 0 azt mondja, hogy ő és társai nem fog­lalhatták el itt a székeket mint kormány, és annál fogva nem is adhatták elő politikájukat addig, mig a ház bizalmi szavazatát nem birják. De engedelmet kérek, micsoda alapon kérhetik a ház bizalmi szavazatát, ha politikájukat velünk meg nem ismertetik? Hisz a ház bizalmi szava­zata csak politikájukra vonatkozhatik és nem személyökre ; hiszen személyök iránt én is a leg­nagyobb tisztelettel viseltetem, a legbarátságosabb érzelmeket táplálok irántok. (Derültség.) Enge­delmet kérek, személyére egy ministernek sem haragszom, haragszom a politikájára (Helyeslés a szélső balfelöl), mert az nem egyezik az én nézetemmel, mert az meggyőződésem szerint az ország romlására visz; de személyük ellen nincs kifogásom. Hogyha bizalmi szavazatról van szó, akkor nem az a kérdés, hogy én valakinek személye iránt, hanem az, hogy politikája iránt viseltetem-e bizalommal; de lelkiismeretesen nem szavaz­hatok sem ellene, sem mellette, ha nem ismerem a követett politikát. Ha tehát önök uraim nem képesek politikájukat a képviselőházzal megismer­tetni : akkor nem értem, micsoda alapon kérik és várják a képviselőház bizalmát. Mert hiszen pro­testáltak a kormány háta megett ülő képviselő urak az ellen, hogy ők mamelukok, tehát csak tudni akarják talán, micsoda alapon szavazzák meg a kért bizalmat, mert sötétben, a nélkül, hogy tudnák, hogy miért illeti a kormányt biza­lom, hogy vakon bizalmat szavazzanak: ezt talán nem fogja semmiféle kormánypárt sem tenni. Ez iránt kérek én felvilágosítást. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Halljuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents