Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-26
402 ifi. országé* ülés november Sti. 18ÍS t de muszka-barátok; a mikor bekövetkezhetett volna azon eset, hogy a török nemzet, melynek alsó rétegei iránt annyi rokonszenv nyilvánult szóban és tettben, melyek előtt én is meghajlok, hódolatomat nyilvánítom; bekövetkezhetett volna, —• mondom — hogy a török közkatonák, ezen egy kissé frázisszerű'leg úgynevezett félistenek épen oly vezérek kezére jutottak volna, kik erélyüket, szívósságukat felhasználva, őket épen azon érdekek ellen fordították volna, melyeket én hazám érdekeinek tartok. Ennek következtében nagyon természetes, hogy reám leginkább azon hatalomnak fenyegető volta volt hatással, a melyről meg vagyok győződve, hogy épen úgy, a mint 1815-ben az egyesült európai coalitió Napóleon császár ellen szövetséget volt képes formálni, megtámadni és leverni a franczia imperátor hatalmát azon szempontból, mert az forradalmi alapon állott és a legitimitás veszélyeztetve volt: én részemről párvonalat vontam bensőmben és eontemplátiómban, hogy ezen most actiót keltő hatalmasság, habár nem áll reá nézve az, hogy forradalmi származású, mint volt amaz imperátor; de cselekedeteiben ép oly forradalomszeríí, épen oly illegitim, mint amaz; és ennek folytán óhajtanom kellett, hogy épen úgy európai coalitió által utasittassék rendre, és fenyíttessék meg, mint 1815-ben a franczia imperátorral történt. (Helyeslés a jobbfelöl.) Ha tehát már most ezen contemplátióm alapján oda jutottam, hogy biztosságot szereztem magamnak — legalább inclividualiter — azon nyilatkozatok után, melyeket a ministerelnök ur tett, azon felfedezések után, melyek a közös külügyminíster által szintén a nyilvánosság elé hozattak [Elénk felkiáltások a baloldalon. Hol? Hol? Nem tudunk róla semmit! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon), hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalásában positiv foglalást láthatok azon terjeszkedés irányában, melyet én mindig perhorescáltam; s ha e két államférfi iránt csak hitemet nyilváníthatom én, melyet jogosultan mások ismét a maguk nem hívesével ellensúlyozhatnak: legyen szabad mégis egy argumentumot felhoznom arra nézve, hogy e felfedezések valódiak és igazak, és a követett politika azon czélra vezet, melyet én állítottam a t. ház elé. Legyen szabad e tekintetben felemlítenem Polyt Mihály képviselő urnak nem annyira felirati javaslatát, mint indokolását, melynek bevezetésében azt mondja, hogy Ő mindig azt remélte, hogy Bosznia és Herczegovina oecupatiója compromissum Muszkaországgal ; és most azért fél és fázik tőle, mert az oceupatiót kénytelen praeventiv rendszabálynak nevezni a szláv elem ellenében. Ha azon szláv elem, melynek nevében szokta Polyt Mihály ur hatásteljes szavát emelni, ezt 1 preventív rendszabálynak tartja maga ellen, és ha maga magát identificálja Muszkaországgal: akkor én meg vagyok erősödve azon nézetemben, hogy az occupatió ily értelemben rendszabály a szláv elem ellen. De vau környezetüakben egy másik szláv elem is, mely nem talál benne praeventiv rendszabályt a szláv aspiratiók ellenében; értem a horvátokat, kik ép úgy perhorrescálják a muszka által való protegaltatásukat, mint bárki, és kik bizalmukat helyezik abba, hogy Ausztria-Magyarország védlete alatt kifejleszthetik nemzetiségi aspiratióikat. Azon aspiratiók fejlődését azonban Magyarország keretében, mely le van határolva historiailag és századok óta fennáll, én nem volnék hajlandó annyira simogatni és neki deferálni, mint egyik t. képviselőtársam ezen padokról méltóztatott első beszéde alkalmával említeni, midőn azt monda, hogy a nemzetiségi törvényt végletekig kívánja tökéletesen végrehajtatni, úgy a mint az megvan hozva. En nem habozom kijelenteni, hogy daczára annak, hogy ezen magát a muszkával nem identificáló szláv elem és annak követelései iránt vonzalommal viseltetem, a mennyiben ezen követelések a szorosan magyar állam keretén belől mozognak: nyíltan kifejezem, hogy a mint elvétett lépésnek tartottam a nemzetiségi törvény meghozatalát, úgy annak revisióját sürgetni és ha illetékes helyről arra lépés tétetik, azt pártolni kötelességemnek tartandom. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Tán volna még némely mondani valóm az occupatió által szükségessé lett pénzáldozatokra nézve is. Készemről ezen tényre azonban nem fogok kiterjeszkedni, mert rendes utakon rendes eszközökkel Magyarország egy oly állapotban, a melyben ugyan mindig kitünteti kormánya, hogy kerüli a háborút, de minden áron kitérni előle még sincs elhatározva, esetleg ezen háborúnak előfordulta, azon háborúnak, hol az örökös ellenség ellen pro aris et focis a létért fog küzdelembe szállni Magyarország: — azt megvallom, nem hiszem, hogy a pénzkészlet rendes utón előteremthető legyen. De meg vagyok győződve, hogy ha ezen állapot, melyet én nem óhajtok és kívánnom nem lehet, de mit szellemi szemeimmel contempíálni tudok, és mit részemről előbb-utóbb kikerülhetlennek látok; ha ezen küzdelem pro aris et focis elő áll: akkor a pénzkérdés többé szerény nézetem szerint fj gye lembe nem jöhet ; mert akkor a lételért áldozatul hozandó minden, áldozatiíl hozandó maga a fejlődés is. Az igaz, hogy évtizedekre megbéníthatjuk magunkat, s ha életrevalók vagyunk: kigázolunk, ha életrevalók nem vagyunk, elveszünk. Ezek vezetnek engem arra, hogy a kormány külügyi politikáját és a belügyi kormánynak törvényszabta és törvény engedte befolyását a külügyi politikára
