Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-25
384 25. országos ülés november 25.1878. dődik, hanem kezdődik a romániai kereskedelmi szerződéssel és a klecki kikötő elzárásával. (ügy van! balfelöl!) Ez bevégzett tény. És ez támadta meg a souverain porta jogát és ez compromittálta elkerülhetetlenül Európa és saját maga alattvalói előtt, (ügy van! balfelöl.) Ez volt a jelszó, a mely a szabad prédának útját egyengeti, ez volt a czél, a melyet monarchiánk a boszniai és herczegovinai lázadókkal szemben maga elé kitűzött, (ügy van! balról.) Hiába, nem merték nyíltan a törököt megtámadni, hauem felbátorítani a souverain államokat és ezekuek lakóit, segélyezni és támogatni az ott lévő rablókat, ez volt monarchiánknak a kormány részéről választott és kitűzött, de nem irigylendő politikája. (Igaz! balfelöl.) Hogy ez így van, azt én gróf Andrássy Gyula külügyministernek márezius 12-én tartott beszédéből igyekezem majd bebizonyítani. (Halljuk!) 0 azon nézetben van, — mondja — hogy a kisebb suzerain államok helyzetének megváltoztatására az initiativa e monarchiát illeti, s e tekintetben részint a vámszerződés megkötése stb. által némely lépéseket már meg is tett; a kormány azonban mindig csak bizonyos határokig leplezheti le a maga szándékait. T. ház! Mig ezek után is azt lehetett hinni, hogy a török birodalom ellen monarchiánk részéről folytatott támadó politika a berlini mandátummal veszi kezdetét, s azt lehetne gondolni, hogy a kormány áldozata a hatalmát túlszárnyaló politikai eseményeknek. De ez nem áll, mert bármennyire tagadják is a Reichstadtban történt megállapodásokat, azt, hogy azon politika, melyet a kormány most folytat, a muszkával létrejött megállapodásokon gyökeredző politika, tagadni nem lehet, mert a tények határozottan bizonyítják. Oroszország dispositiói által a szlávokkal azt akarja elhitetni, hogy valami nagy szabású szláv nemzeti politikát követ, voltaképen pedig nem akar egyebet, mint hatalmát növelni; velünk pedig a kormány azt akarja elhitetni, hogy Oroszországgal és a pánszláv törekvésekkel szemben, egyszerűen védelmi politikát követ. Pedig ez sem áll, mert nálunk is csak a terjeszkedés a czél. (ügy van! a baloldalon.) És így űznek rút játékot a népekkel, felkeltik a fajok közt az ellenszenvet s a gyűlöletet, csakhogy egyes államférfiak dícsvágyukat kielégíthessék, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ez a monarchia történetében nem az első eset, de azért tessék elhinni, hogy a mi sokszor sikerült, nem mindig fog sikerülni; letelik az idő lassan-lassan, midőn ily eszközök biztosítják a politikai sikert. Metternich is meglelte a korszellemben a maga mesterét. Andrássy és Tisza Kálmán nem fognak ez alól kivételt képezni. De ezzel a mai kormányférfiak, úgy látszik nem sokat gondolnak, hanem az Európától nyert mandátumra hivatkoznak, s az abban foglalt felhatalmazásra, melyet végre is hajtottak, mielőtt az alkotmányos tényezők jóváhagyását kieszközölték volna; és így magyar létökre nem rettentek vissza attól, hogy az alkotmány iránti rendítetlen bizalmat a népek kebelében megingatják. Pedig alig képzelhetem, hogy a közel jövőben oly könnyen lehetne egy második Deák Ferenczre találni, a ki képes legyen, a kiegyezési kérdések következtében történtek után, különösen pedig a bankadósság elvállalása által s a közjogi téren a kormány politikája által alkotmányunkon ejtett csorbát kiköszörülni és a békés fejlődés elé tornyosuló nehézségeket újólag is elhárítani. És ebben rejlik nézetem szerint bűnös csirája azon politikának, mely a dynastia érdekét az alkotmányosságot, a haza minden polgárának anyagi érdekeit oly mélyen sérti s a monarchia népeit oly nagy veszélybe dönti a nélkül, hogy a recompensatiónak bizonyos nemét kilátásba helyezné, a mint hogy legkevésbé számíthat gyakorlati értékkel biró recompensátióra. Ha Szlávy József ő excellentiája honatyai aggodalmaiban kereshetnők a biztosítékot (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon) — mert szép dolog az uraim, midőn egy államférfiunak kezdenek komoly aggályai lenni, és nagyon érdekes is lehet, ha merészen vállalkozik annak egy bizalmatlan bizalmat involváló feliratban kifejezést adni. De tessék elhinni, a dynastiának és a hazának nem nagy szolgálatot tesznek, ha egy oly irányt támogatnak, mely a monarchiát oly bevégzett tények elé viszi, hogy önmaguk is megvannak győződve arról, mikép ez komoly veszélyeket foglal önmagában. S különösen a t. képviselő ur már múltkori beszéde után is, de mint volt pénzügyminister is kell, hogy meggyőződve legyen arról, hogy ez az ország anyagi erejét jóval túlhaladja és a békés fejlődés iránt táplált reményeket egészen megsemmisíti. Én, t. ház, mindezek után csak azt kívánom még röviden kijelenteni, hogy a 2l-es bizottság által beterjesztett felirati javaslatban emiitett komoly aggályok jogosultságát lelkem mélyéből elismerem, és azért, mert elismerem, ezen válságos pillanatban én megbocsáthatatlannak tartanám azt, hogy az országot továbbra is a legnagyobb bizonytalanságnak kitegyem. Tehát ennél sokkal határozottabb feliratot kívánok elfogadni, s járulok a gr. Apponyi t. képviselőtársam által beterjesztett javaslathoz, mely nézetem szerint a czélnak sokkal jobban megfelel. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Juraszek Ferencz: T. képviselőház! Megvallom őszintén, miszerint a jelen felirati vita 9-ik napján, mint egyik szólásra feljegyzett,
