Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-25
382 Só. országos ülés november 25. 1878. Szegény Románia is , daczára mindezeknek hova fordul, valahányszor a muszka koloss közelebb szorítja magához, Ausztria-Magyarországhoz, egyedüli természetes, de hűtlen szövetségeséhez. Szent Isten! minő más volna ma a helyzet, ha Ausztria-Magyarország már csak jól felfogott önnön létérdeke megvédhetése tekintetéből nem dobja oda prédául a jajveszékelő Romániát, hanem annak őszinte megvédelmezésében saját existentiáját biztosítja. Legyen szabad ennek bizonyítására Türr tábornoknak, ki a keletet ismeri, és a kinek szakképzettségére kell, hogy nagy súlyt fektessünk, folyó hó 17-én a keleti kérdésről tartott beszédéből — a nélkül, hogy különben az abban való elveket magaméi^é tenném — Romániára nézve egy pontot idézni (olvassa): „Ebből kifolyólag pedig igen természetesen áttérek a keleti kérdés egyéb szempontjaira, s nevezetesen pedig kiemelni óhajtom Bosznia elfoglalásának fomosságát, hadászati tekintetben a keleti kérdés legújabb phásisában. Oroszország, mely már jóformán V 3-ad részét övezi körül határunknak, s azonkívül is igen közel szomszédunk, az által, hogy most egy új Bulgáriát az ő keresztapasága alatt teremtetett, nagy elővigyázatra kötelez bennünket. Igaz, hogy a míg OroszországBulgáriában egy új támadó alapot teremtett, mi azt nyertük, hogy Rumánia, a kivel Oroszország, mint szövetséges társsal, hálátlanul bánt, megtanulta Muszkaországnak iránta való hajlamait megismerni. Ha mi okosan fel tudjuk használni a jelen helyzetet, ezen országot mindkettőnk érdekében barátságos társnak megnyerhetjük. Annyi azonban mindenesetre megvan, hogyha akár most, akár később, az orosz felhasználna az általa teremtett Bulgáriát, mint támadó gyíühelyet, és ha innen akarna indulni még oly nagy támadó sereggel is Konstantinápoly felé, azt Ő be nem vehetné; vagy ha ez véletlenül még is megtörténhetnék, azt birtokában nem tarthatná mindaddig, míg mi Rumániával a Duna alsó részén, úgyszintén Dalmátia és Boszniából, Görögországgal egyetemesen neki ronthatunk." T. ház! Még csak egy reflexióra kérek becses figyelmet, mit a ministerelnök ur tegnapi beszédének azon passussára akarok tenni, mely így hangzik: „Én tehát a biztosítékot, melyet kerestem, egyfelől abban lelem, hogy — ha akár ma vagy bármikor a török uralomnak fenntartása ott lehetetlenné válik — a keleten lévő nem szláv törzsek lássák át, hogy van kire támaszkodniok abban, hogy a tenger a nyakukra ne nőjjön, hogy ők görögök, románok stb. maradhassanak. * Valóban nagymérvű cynismussal kell, hogy a t. ministerelnök ur telítve legyen, a midőn az eddigi eláruló politikája után még azt hiszi, hogy akár a románok, akár a görögök oly bárgyúak volnának, az ő szavaiban megbízni, és existentiájukat az ő muszka kegyére bízni. Végezetre, t. ház, én őszinte testvéri bizalommal kérem igen t. képviselőtársaimat, vegyék komoly megfontolásra a magyar és román nemzetek existentiáját megsemmisítéssel fenyegető veszélyt; mert erős hitem és meggyőződésem, hogy ha ezen két népnek még élete és culturmissiója van a Keleten, azt csak egyik a másikkal karöltve, egyik a másikat önfeláldozóan való megvédelmezése által érheti el a közös halálos ellenség ellen; s hogy ez megtörténjen, most a 12-ik órában hatalmas szavazatával csavarja ki az önnön vesztünkre járó kormány és rendszer kezéből a hatalmat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Nemes Nándor: Tisztelt képviselőház! A felirati bizottság által ajánlott javaslatot nem fogadom el; habár elismerem, miszerint a jelenlegi válságos időben lehetőleg egy, a magyar nemzet összetartását manifestáló felirat elfogadása nagyon kívánatos lenne. De nem fogadhatom el azért, mert az, szemben az ország válságos politikai s anyagi viszonyaival, szemben azon véghetlen veszélyekkel, a melyekkel a korona tanácsosai a monarchia bel- és külügyeit, főleg pedig a dynastia és a magyar állam érdekeit juttatták, sem eléggé őszinte, sem nem eléggé világos; és szemben azon újabb időben történt nyilatkozatokkal, melyek már úgy tüntetik fel alkotmányunkat, minthogy ha ez nem a nemzet szabad akaratából keletkezett és a fejedelem esküjével szentesített és biztosított jog lenne, hanem csak olyan koldusoknak adott könyöradomány lenne, melynek érvényét a nemzet egyedül a ministerelnök ur, hol többé, hol kevésbbé sikerült fellépésének köszönheti. Ilyen , a nemzetet vérig sértő tényekkel szemben ezen felirati javaslat, az én nézetem szerint, sem nem elég határozott, sem nem elég erős. (Helyeslés a balon és szélső balon.) Röviden szólva t. ház, én ezen felirati javaslatot már csak azért sem fogadhatom el, mert nézetem szerint nincsen benne azon bizalmas hang, melyet én a fejedelemmel szemben egy feliratból nélkülözni nem kívánok, ós a mely bizalmas hangot én egyes egyének ambitiója érdekében, bárki legyen is az, az ország érdekeinek alárendelni nem fogok soha. (Helyeslés a bajoldalon.) Én tehát csak egy oly feliratot szavazhatok meg, a melyben nem úgy, mint a jelen felirati javaslatban, hanem világosan és nyíltan meg van említve, miszerint a kormány iránt nem lehetünk bizalommal, mivel intentióit oly szavakba takargatja, a melyekről csak később tűnik ki, hogy mily mértékben ellenkeznek a kilátásba helyezett iránynyal és az ez által alkotott politikai tényekkel.
