Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-25

g^5[ 25, országos Ülés november 25. 1878. Különben, a történelemnek az Éber t. képviselő ur által felhozott példái a Rigó-mezőre vonatkozólag reánk nézve, valljuk meg, nem valami kecsegtetők. Ugyanis a Rigó-mezőn még Hunyadi Jánost is megverték, úgy megverték, hogy alig menekülhetett haza. Már kérem, biztató, kecsegtető példa-e ez a mi mostani hadvezéreinkre ? Kár volt tehát Éber képviselő urnak a rigó-mezei példára hivatkoznia. De továbbá kérdem, tulajdonképen ki ellen foglalunk mi állást a Rigó-mezőn? Hiszen az orosz onnan nagyon messze van, s nem is a Rigó-mező, hanem Konstantinápoly felé terjeszkedik ! Hát talán a török hatalom ellen ? Erre nézve maga Éber képviselő ur beismeri, hogy az ottoman hatalom omlófélben van, nem fenyeget többé bennünket. Továbbá a nemzet közérzülete is a török elleni háborút perhorrescálná. Nem kell tehát nekünk Rigó-mező, hanem — mondjuk ki magyarán — Kenyér-mező kell nekünk! {Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Nem kis k-val értem, noha meglehet, hogy boszniai foglalóink akkor szívesebben mennének oda, hanem én a nagy K-val irott Kenyér-mezőre, ott az erdélyi fennsíkon gondolok. A Rigó-mezőn megverettünk, Kenyér-mezőn győztünk a történelem példái szerint is. Erdély, a mi legfontosabb katonai positiónk, mert onnét mintegy fellegvárból uralható az Al-Duna síksága. (Igaz ! Ugy van! a szélső balfelöl.) Éber Nándor t. képviselő ur összehasonlította még a török hatalom négy évszázaddal ezelőtti túlterjeszkedését az orosz hatalomnak e mostam túlterjeszkedésével, s itt látja számunkra a veszélyt. És ebben, de csakis ebben az absolut kimondásban, a fenyegető veszély jelenlétét illetőleg igazsága van; hanem a túlterjeszkedés irányára és egyéb körülményeire nézve már nem áll a felhozott összehasonlítás. Ugyanis a török hatalom négyszáz évvel ezelőtt délfelől terjeszkedett, míg az orosz hatalom északról és északkeletről fenyeget bennünket. Nem délről, nem a Rigómezőn kell tehát nekünk katonai állást foglalnunk : hanem igenis az északi és keleti Kárpátok felől, ha valóban Magyarország lételét akarjuk védelmezni. Az orosz túlterjeszkedésnek csak egyetlenegy valódi gátja és gyökeres ellenszere van, és ez a lengyel királyságnak visszaállítása; (Elénk helyeslés a szélső balon) továbbá Magyarország részéről véd- és daczszövetség e visszaállítandó Lengyelországgal és Rumániával. A lengyel, magyar és rumén nemzetnek ugyanegy létérdeke van, ugyanegy helyzete és ugyanegy közös ellensége. (Igaz! Ugy van! a balfelöl.) Ha ezen három nemzet, mint önálló, szabad nép, a véd- és daczszövetség lánczával összeforrasztatik: oly gát vettetik ez által a terjeszkedő orosz hatalomnak, a mely századokig képes lesz úgy ezen nemzetek önállóságát, valamint egész Európát az északi barbárok támadásai ellen megvédeni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Ámde, hogy ezen nagyszabású változás és átalakulás véghezmehessen, arra nézve okvetlenül szükséges, hogy önálló nemzeti politikát űzhessünk. Nemzeti külpolitikát pedig csak úgy és akkor űzhetünk, ha a jelenleg fennálló államszervezetünk gyökeresen megváltozik, és a personal-unio rendszere lép életbe. Én tehát részemről a fent kifejtett indokoknál fogva is, a függetlenségi pártnak a personalunio szükségességét igazoló felirati javaslatát pártolom. (Élénk helyeslés és éljenzés a balfelöl.) Urányi Imre: T. ház! Azok után, miket Wahrmann képviselő ur elmondott, hogy t. i. mi laicusok nem értünk a politikához és ezek után a kormány padjairól elmondattak, hogy vannak külföldi nagy államférfiak, kik gondolkoznak és cselekesznek helyettünk, s a kik jobban ismerik viszonyainkat; mint mi magunk és miután nem a mi államféríiaink, inkább akarják a mi javunkat: ezek után nincs szándékom, és nem is lehet feladatom, külpolitikai discussióba bocsátkozni, egyszerűen csak a históriai, geographiai és psychologiai tényekkel akarok foglalkozni, és némi észrevételt tenni Éber Nándor képviselő ur beszédére. 0 ugyanis a boszniai occupatiot helyeslő indokai közül felhozza a következőket: „Nem az orosz sympathia a főtényező a keleti kérdésben, ha az illető népek szabadok akarnak lenni, akkor a mellett fognak lenni, a ki ezen szabadságukat biztosítja, legyen az chinai vagy bármely más kormány. T. ház,! Én épen ellenkező nézetben vagyok. Én, mint Éber Nándor t. képviselő ur a maga részéről monda, szintén tanulmányoztam a keleti kérdést, tartózkodtam a dunai tartományokban és Törökország európai részében; — és épen az ellenkezőről győződtem meg. Azt hiszem, hogy a faj- és vallási különbségszála, oly erős különösen a barbár népeknél, hogy azokat nem képes szivökből kiirtani semmi. Én a közelmúlt történetére hivatkozom és azt hiszem, hogy ez igazat fog nekem adni. A legközelebb történt, hogy a szerb-török háború a szerbek szerencsétlen leverésével végződött és akkor a czár a szerb hadsereget gyávának nevezte. És mi törtónt, midőn rövid ido múlva a Czár segítségre hívta a szerbeket? Azok megfogadták a czárnak szavát, és siettek Plevna alá, hogy segítsék az oroszokat Plevna megvételében. És mit nyertünk mi, a kik védelmeztük a szerbeket, illetőleg megakadályoztuk, hogy a török győzelmének sikerét kiaknázza és a szerbeket eltiporja; nem voltunk képesek megakadá-