Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

354 2é- országos Ülés november 23. 1878. okvetetlenül követendő politikáját. (Helyeslés a jobboldalon,. Nyugtalanság a baloldalon.) T. ház! Két felhozott ellenvetés az, melyet a legkomolyabbnak kell tartanom. Az egyik a pénzügyi helyzetből ered; a másik azon visszahatásban rejlik, a melyet ezen események esetleg a monarchia államainak belviszonyai, közjogi helyzetére gyakorolhatnak. Mindkét irányban elismerem az aggályok jogosultságát. Soha egy perczig sem tagadtara, hogy pénzügyeink szempontjából ezen bekövetkezett események a lehető legrosszabb időben következtek be. Bizonnyal felfogom, hogy ezen körülmény egy maga nagy meggondolásra s méltó aggodalmakra ad alkalmat: de midőn ezt ma egyelőre constatálom — hiszen a pénzügyi helyzet részletesebb kifejtése nem a mai nap feladata — akkor mégis fel kell szólalnom az oly állítások ellen, melyek egyike 45, másika 85 r millióban fejezi ki Magyarország évi deficitjét. Én azt hiszem — és ebben ismét nem fognak megczáfolni, — hogy nincs állam Európában, mely ilynemű rendkívüli kiadásait évi jövedelméből vagy megtakarított adójából fogná fedezni. Az egész összeget tehát egy év deficitjéhez csapni oly eljárás, mely magával a solid financz-politikával sem egyezik meg. Igenis terhelni fogja — sajnos— e költségeknek kamatja évi budgetünket; de a kamat helyett a tőkét vetni fel, azt tartom nem lehet. (Nyugtalanság a baloldalon.) És tudom én azt, t. ház, hogy a pénzemberek, a nagy bankházak, a nagy bankintézetek épen úgy, vagy jobban ismerik hazánk pénzügyi helyzetét, mint mi: tudom tehát, hogyha túl rózsás színben tüntetnők fel azt, nem hinnék el; tudom azt is, hogyha túlfeketén festjük, szintén nem hiszik el. De ha meglehetősen jó árfolyam mellett nagyobb szükségletek fedezéséről kell gondoskodnunk — még pedig nekünk még a második kibocsátású kincstári jegyeink is itt vannak, s e szerint nagyobb szükségletek fedezésérői kell tűrhető feltételek mellett gondoskodnunk : — ehhez már a leghatalmasabb bankházak, a leghatalmasabb pénzintézetek sem elégségesek. Ezt elérni csak úgy lehet, ha az így kiállított kötvények a nagy közönségben lelik meg utjokat, a nagy közönség által fogadtatnak bizalommal, (igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezen nagy közönség pedig már nem ismeri pénzügyi helyzetünket, s ezen nagy közönség nyugtalanságát oly férfiaknak 85 millió deficitről tett nyilatkozatai, kikről azt hiszik — úgy látszik tévesen, hogy teljesen ismerik a helyzetet, nagyon könnyen felébreszhetí; és az ily könnyelműen kimondott szó az országnak több milliójába kerülhet, mint maga az occupatió. (Élénk helyeslés jobb/elöl. Közbeszólások és nyugtalanság baljelöl.) A mi, t. ház, a dolognak közjogi belpolitikai részét illeti, én sohasem fogom mondani, hogy a mi közjogi intézményeink minden eshetőségről provideáltak; sohasem fogom mondani, hogy azoknak kezelése, az azokkal való actió nehéz viszonyok közt könnyű és egyszerű. Van azokban sok olyan természetükben fekvő nehézkesség, melyre annak idejében talán rá is mutattam ; de minthogy senki nem bir nekem ma kilátást nyújtani arra, hogy ennél jobbat létesíteni tudjon: nem helyeselhetem — egyéni szempontomból — hogy a benne rejlő nehézségek oly magasra csigáztassanak, mint némelyek a túlsó oldalon teszik, a mi által az mondatnék ki, hogy ezen rendszer, ezen közjogi alap mellett minden actió lehetetlen; (Közbeszólás a szélső baloldalon : Minden önálló!) mert minden actió magának a monarchia államainak közjogi és belviszonyait végveszélylyel fenyegeti. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a baloldalon?) En, t. ház, a feladatnak mindazok részéről, kik az alapot magát ma legalább bántani, lehetetlenné tenni nem szándékoznak, kellő tapintattal megoldható feladatnak tartom segíteni a nehézségeken úgy, hogy ez által se az egész rendszer össze ne roskadjon, se az alkotmányos elvek sérelmet ne szenvedjenek, se az ne constatáltassék, hogy a monarchia külügyi actióra képtelen. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a baloldalon). En a magam részéről azokat, a kik akarják, hogy a dualistikus rendszer fenmaradjon, — mert hiszen vannak, a kik nem akarják itt is, de vannak az ország határain kivül is, — azokat, a kik, mondom, akarják, hogy fenmaradjon, — igen kérem, hogy a benne fekvő nehézségeket ne feszítsék annyira, hogy ez által azon meggyőződés nyerhessen tért, hogy ezen dualistikus intézmény mellett, — ismétlem, — még az érdekeink által leginkább parancsolt külügyi actió is lehetetlen; kivéve, ha megvernek bennünket; mert, a mely pillanatban győzünk és valamit occupálni kellene, vége van a monarchiának. Azt pedig méltóztassanak elhinni, hogy vannak elegen, a kik addig, míg azt híresztelik, hogy a dualismus mellett mindezen dolgokat nem lehet végezni, szívesen kezet fognak önökkel, csakhogy azután a következés, a melyet belőle kihoznak, egészen más lesz, mint a melyet — legalább tudomásom szerint — bárki is e ház kebelében akarna. (Helyeslés jobbfelöl.) Meglehet — kész vagyok rá, (Halljuk! Halljuk !) ámbár ezen készenlétem előleges bejelentése talán meg fogja akadályozni, hogy megtörténjék — meglehet, az fog megint mondatni, hogy fenyegetéssel, hogy ijesztgetéssel élek. (Ugy is van! balfelöl. Halljuk!) No t. ház, önök azt mondják minduntalan, ismétlik mindenütt, hogy a politika, melyet a kormány követett és követ, a monarchiának, a