Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

24. országos ttlés november 28.1878. 319 függetlenségét; tudatnunk kell igenis az uralkodóval, hogy a magyar nemzet csak akkor lesz megelégedett, ha az örökös tartományok között és Magyarország között semmi más kapocs nem leend, mint a fejedelem személyének ugyanazonossága. (Helyeslés a szélső balfelBl.) És, t. ház, ha ez elérhető nem lenne, kinyilatkoztatom , vagyis ismétlem, a mit már mondtam, hogy őszinte örömmel üdvözölném a napot, melyen az osztrák császári koronát a szél lefújná a magyar király fejéről. És mert az általam jelzett jogos nemzeti követeléseknek, a Verhovay t, barátom által benyújtott feliratban találom hü kifejezését: én annak elfogadása mellett nyilatkozom. (Helyeslés a szélső balolda'on.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Minthogy a vita folyamában már egy alkalommal álláspontomat jelezni szerencsém volt; szerettem volna a házat a viták befejezéséig felszólalásommal többé nem fárasztani. De el kellett ettől állnom, mivel tovább tartott a vita, és minthogy vannak mégis bizonyos dolgok, melyeket igen hosszasan válasz- és felvilágosítás nélkül hagyni nem lehet. Szorítkozni fogok egyébiránt a legszükségesebbekre, legalább felfogásom szerint a legszükségesebbre, s nem fogok ez alkalommal sem eltévelyegni az egyes állitások czáfolgatásába, mondom ; foglalkozni fogok csupán az olyai)okkal, a mik az egész poliiikának, az egész helyzetnek megítélése szempontjából szükségesek. (Halljuk!) Ebben kifejeztem talán már azt is, hogy a közvetlenül előttem szólott képviselő urnak beszédére reflectálni nem fogok ; (Helyeslés jobboldalról) de még a beszéde végén mondott azon kitételre sem, melyet, ha más mondott volna, kötelességemnek tartanám visszautasítani. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) A kormány eljárását illetőleg, különösen hivatkozva múltkori nyilatkozatomra, több oldalról hallottam mondani, hogy ha a kormány azon állításának igazolásul, hogy nem lett volna helyes orosz háborúnak tenni ki a monarchiát akkor, mikor a keleti bonyodalmak kitörtek, azt hozza föl, hogy ez már azért sem lett volna helyes, mert ez alkalommal a monarchia valószínűleg elszigetelten állott volna: ez által a kormány a legnagyobb vádat emeli önmaga és egész eljárása ellen. Ugyanezen eszmemenet kapcsában mondják azt is, hogy meg volt az európai mozoghatási tér: ott volt a párisi béke, a melynek alapján eljárni kellett volna. (Ugy van! bal/elöl.) Hogy legelőször is ezen utóbbira nézve nyilatkozzam, hivatkozom azokra, miket e tekintetben már mások elmondottak. Hogy azon párisi szerződést mennjdre tekintették még akkor, és már akkor Európa összes hatalmai, mint a keleti viszonyok rendezésének alapját, mutatja az, hogy többet ne említsek, a mi itt felhozatott: egyfelől a Moldva és Oláhország fejedelemségeknek egy Romániává egyesülése, a mi pedig a párisi szerződés egyik igen nevezetes pontjával ellenkezik; mutatja továbbá a Pontus-kérdésnek később elfogadott megoldása; de mutatja az is, hogy nem az osztrák-magyar monarchia maga, hanem a párisi békét aláirt hatalmak közül egyetlen egy is azon szerződésre keleti politikáját 1875-76-ban nem alapította. Azon béke-okmány létezett ugyan még papiron, de lényeges feltételeitől már annyira meg volt fosztva, hogy a nagyhatalmak közül, melyek azt aláirtak, egy sem tartotta czélszeríínek és helyesnek azt választani kiindulási alapul. De t. ház, én a magam részéről, ha jól emlékszem, nemcsak azt mondottam, hogy a monarchia a föltett esetben elszigetelten állott volna, hanem figyelmeztettem azon általános helyzetre is, mely az azelőtt lezajlott háború folytán beállott, melyben az egymás köztt létező kölcsönös bizonytalanságnál fogva, minden hatalom mintegy gyanakodva minden többire, elszigetelt helyzetben tartotta magát. Az, ki az utóbbi évtizedek eseményeit tanulmányozta, lehetetlen, hogy e helyzetet a külügyek mostani vezetőjének tulajdonítsa. E helyzet az eseményekből fejlett ki és én azt hiszem, hogjdia a külügyi vezetés ezen nem általa teremtett helyzet közepette, — számolva ezzel, — egyfelől az ezen helyzetben végzetessé válhatott háborútól a monarchiát megkímélte, de másfelől létesítette azt, hogy ezen"" helyzet megszűnjék, hogy az események által megsemmisített európai alap helyett a keleten egy új teremtessék ; hogy az teremtessék, Európa összes hatalmainak egyetértésével; hogy ennek folytán számolni lehessen arra, hogy legalább azon határig, mely itt le van téve, a monarchia nincs és nem lesz elszigetelve, akkor nem lehet a gyöngeség beismeréséről, és nem lehet az ezen téren való megtámadásról szó; (Helyeslés jobbfelöl) és ezen határig még az is, ki magát az alapot, mely teremtetett, egészen nem helyesli, — kénytelen elismerni, ha igazságos akar lenni, hogy a külügyi vezetés Európa és ebben a monarchia helyzetének határozott javulását eszközölte. (Élénk helyeslés jobbfel'ól.) De t. ház, azt is mondják, hogy a kormány mint maga is bevallja, nem tudta az eseményeket teremteni, előidézni; s midőn ezt maga is bevallja, a maga tehetetlenségét, gyávaságát vallja be. Igaz, hogy ugyanazon táborból, néha' ugyanazon urak által is, de mindenesetre ugyanazon táborból, halljuk említtetni, hogy mindaz, a mi Európában történik, a magyar-osztrák monarchia külügyi vezetésének és mellesleg némi részben a magyar kormánynak is kedveért történik. Mert hiszen