Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-24
346 2 ** országos ttlés november 28. 1878. hogy helyeselje vagy ne helyeselje e politikát. Az ily esetekben, ha valakinek kétsége van, az nem az uralkodó pártban van, hanem azoknál, kik az ellenzéket képezik. Nekünk úgy látszik, nincs kétségünk, azoknak kell tehát a dolgot tisztázniok, a kiknek van e tekintetben kételyük. Ezt meg is tették az által, hogy bizalmatlanságot indítványoznak az ő felirati javaslatukban. Tehát a helyzet ezen módon tökéletesen tisztázva lesz, reménylem abban az irányban, melyet én legjobbnak hiszek, s azért elfogadom az előttünk fekvő válaszfelirati javaslatot. (Élénk helyeslés a középen.) Csanády Sándor: T. ház! Azt hittem én, de körülbelül azt hitte az ország önzéstelen, hazafias érzelmű polgárainak nagyobb része, hogy király ő Felsége, figyelembe vévén a nemzet közóhajtását, figyelembe vévén azt a körülményt, hogy Tisza Kálmán minisierelnök ur már a múlt 1875/8-iki országgyűlés tartama alatt még saját pártja egy részének is bizalmát annyira elveszítette, hogy a kormánypárthoz tartozott körülbelül 80 képviselő tőle elpártolt, nem tűrhetvén tovább Tisza Kálmán ministerelnök haza- és nemzetellenes törekvéseit; nem akarván bűnrészesei lenni ezen vészes, hogy ne mondjam áruló politikájának, szakítottak vele, kiléptek a kormánypártból és az ellenzéki padokon foglaltak helyet; figyelembe vévén azon megvetéssel párosult ellenszenvet , mely a legközelebbi időben befejezett képviselőválasztások alkalmával, különösen azon választókerületekben, a hol a választók a szellemi művelődés magasabb fokán állottak, Tisza Kálmán ministerelnök és az ő politikája ellen nyilatkozott, midőn évtizedeken át vallott politikai hitelvei feladásának árán becsempészte magái a ministeri székbe, (Nagy derültség.) Eme politikai hitehagyottságnak a következménye lett az, hogy Debreczen városának lelkes, hazájukat forrón szerető polgárai őt ministerelnök létére száműzték körükből. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Figyelembe vévén azon köztörvényhatósági, képviselőválasztókerületi, népgyűlési s a képviselőházhoz beadott kérvényeket, melyek Tisza Kálmán miniszterelnök ur és ministertársainak a szentesített törvények, az alkotmányos szabadság és a tulajdon szentsége ellen elkövetett merényleteiért vád alá helyezését kérte: nem fogja király ő Felsége a folyamatban levő országgyűlést megnyitó trónbeszéd fogalmazásával, a kormány vezetésétől különben is visszalépett Tisza Kálmán urat megbízni, annyival is inkább, t. képviselőház, mert hiszen a trónbeszéd nem egyéb, mint rövid kivonata, vázlata azon eszméknek, elveknek, törekvéseknek, melyeknek a minister ur a folyamatban levő országgyűlés alatt életet adni, melyeket törvényerőre emelni akar. Épen ezen oknál fogva is azt vártam én, hogy az uralkodó egy más, oly ministereluököt fog kínevezni, megbízni kormányalakítással, a ki figyelemben tartván a nemzet törvényszentesítette jogait, magyar őszinteséggel fel fogja tárni az uralkodó előtt a haza bajait, a nemzet óhajait, vágyait, kivánatait, s ezen óhajtásoknak elérésére fog segédkezet nyújtani a háznak és eszközölni fogja azt, hogy a nemzet szellemi és anyagi téren előhaladást tehessen. Azonban, t. ház, mint a szomorú tapasztalás bizonyítja, e hitemben csalatkoztam, mert daczára annak, hogy Tisza Kálmán ministerelnök politikai múltja nem egyéb, mint lánczolata az elvtagadásoknak , törvénysértéseknek, jogtiprásoknak, a nemzet érdekei feláldozásának, a nemzet vagyona elárúsításának, (Derültség jobbjelöl) király ő Felsége . . , Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék annyiszor a koronát a vitatkozás tárgyává tenni. (Mozgás balfelöl.) Csanády Sándor: Kérem . . . Elnök: Nekem competál az, hogy szavaimba ne méltóztassék belevágni. A trónbeszéd iránt méltóztassék szólani belátása szerint, de a koronás királynak, ő Felségének inteutióról, elhatározásáról szólam, azt hiszem, a parlamenti illemmel ellenkezik, (fílénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. képviselő urat, hogy ettől tartózkodni méltóztassék, különben kénytelen leszek rendre utasítani, s a rendreutasítás következtében másodszor a szót tőle elvonni. Csanády Sándor: Nem az első eset lesz ez reám nézve, (Elénk hosszas derültség és nevetés a jobboldalon) hogy a t. elnök ur kifogást tesz nyilatkozataim ellen: azonban méltóztassék megbocsátani nekem, ha kinyilatkoztatom egész őszinteséggel, hogy én a trónbeszédet nem tartom másnak, mint a kormány politikája kifejezésének, és mint ilyenről igenis jogosítva vagyok mindenkor s minden körülmények között, meggyőződésemet kimondani. Elnök: Csak király ő Felsége intentióiról nem lehet szólni. Csanády Sándor: Én t. képviselőház, a trónbeszédet nagyon csonkának, szűkkeblűnek s egyoldalúnak látom, miután a trónbeszéd egyetlen szóval sem emlékezik meg azon teendőkről, melyek a nemzet szellemi és anyagi jólétét mozdítanák elő: ellenkezőleg szól igenis a létező terhek felemeléséről, újabb adók behozataláról, szól vér- és vagyoni áldozatokról; nyilatkozik továbbá a keleten elkövetett eljárásokat illetőleg, s úgy látszik, ez országgyűléssel akarja helyeseltetni, szentesittetni azon vérlázító eseményeket, melyeknek színhelye volt Bosznia és Herczegovina. Ugyanis t. képviselőház, a trónbeszéd egy pontjában az mondatik: „A berlini congressuson Bosznia és Herczegovina megszállására és kormányzatára európai mandátumot fogadtunk el.
