Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-23
28. országos Ülés november 22.1878. 321 kiket, mióta ő a politikai pályára lépett, mindig képviselt, s a kiket ezer és ezer érdek szálai fűznek egymáshoz, az a Tisza Kálmán, a kit az 8 saját választó-kerülete oly szigorúan, oly kegyetlenül megbüntetett, mintha csak azt mondta volna neki, hogy nem akarunk tudni sem rólad, sem barátaidról és egy napon egyszerre valamennyinek, mind a háromnak, kitette a szűrét; de kitették nemcsak ott, hanem kitették az országban mindenütt Tisza Kálmán mindazon intim barátainak a szűrét, a kikről tudták, hogy tüskönbokron követői a kormánynak. Ezzel tehát a nemzet világosan bebizonyította azt, hogy Tisza Kálmán politikáját nemcsak nem helyesli, hanem azt meg is kívánja buktatni. Hogy a többiek megválasztattak,- hogy önök mégis többségben vannak itt uraim: annak oka az, mert önök nem mondták választóiknak — lehet egy-kettő kivételével önök közül megmondta, talán meg is tudnám nevezni — de nincs az egész jobboldali táborban hat képviselő, a ki kimerte volna választói előtt jelenteni, hogy ő Bosznia és Herczegovina occupatióját e házban helyeselni fogja és annak tovább folytatását kívánja. {Helyeslés halfelöl.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogyan lehet azt állítani, hogy Boszniáról nem volt szó, midőn alig van programnibeszéd, a jobboldal részéről ép úgy, mint a túloldalról, a melyben ez a kérdés megérintve nincs. Igaz, meg volt érintve; de méltóztassanak elővenni e programmbeszédeket és mutassák meg, miként van ez érintve. Érintve van ez, mint aggodalom, (Helyeslés halfelöl) hogy minő veszély lenne az, ha a kormány ezt tenné. Azért utólagosan arra hivatkozni, mintha ez sanctiója lenne Bosznia és Herczegovina occupafiójának, ez a kormány részéről oly cynismus, a melyre én a kormányelnök ur részéről sem voltam elkészülve. És a t. kormányehiök ur vádolja a szegény török államférfiakat byzantinismussal. Minek nevezzük azt, a mit a ministerelnök ur tesz? Valóban azt kellene mondanunk, hogy reszkess Byzantium, mikor Tisza Kálmán nyúl hozzád; mert hogy byzantinismus minden, azt bizonyítja a jelenleg folyó vita. Nem-e a byzantinismusnak alig-alig elképzelhető foka, midőn az oly határozottan és az oly élesen fogalmazott felirattal szemben azt mondja a ministerelnök ur, hogy ő magáévá teszi azt, mert ő nem lát abban semmit, a mit a kormány el nem fogadhatna. Követte okoskodását Pauler igazságügyminister ur is, a ki beszédének kezdetén hihetőleg szokásánál fogva, egy kis praelectiót tartott nekünk Törökország történelméből. Igaz, hogy a történelem a legfontosabb tekintély, mert méltóztatik tudni, hogy a minister ur, a ki különben szeret tekintélyekre hivatkozni, azon forrása, melyből ezen történetet idézte, mint maga is beismerte, KÉJPVH. NAPLÓ 1878—81. I. KÖTET. azon szűz beszéd volt, melyet Dárday Sándor képviselő ur tartott. (Derültség balról.) Ebből merítette a t. minister ur azt, hogy Törökország tulaj donképen nem volt nemzet az utóbbi időkben, hanem csak vallásfelekezet. De bocsásson meg a t. igazságügyminister ur, ez igen nagy tévedés. (ügy van! balról.) És én soha se láttam oly szomorúan beteljesedve azon mondást: „Vae victis", mint ezúttal. Az igaz, hogy egy század óta Törökország nem volt képes viszonyait rendezni, rendszeres kormányrendszert megállapítani; de ennek oka sem Törökország, sem pedig Törökországnak vallása nem volt. (ügy van! balfelöl.) Én nem birom felfogni, hogy oly bölcsész, mint a minister ur, miként volt képes azt elhinni, bármennyire legyünk jó keresztények, hogy a vallás magában leküzdhetetlen akadály lehet arra, hogy egy nemzet nemzetté, egy állam állammá fejlődhessék. Hát a kereszténység előtt nem léteztek államok, és nem voltak-e azok nagyszerűbbek, mint a mostaniak? (Helyeslés balfelöl.) Vájjon a mohamedán állam nem volt-e egyszer mintaképe a nagy államoknak ? Nem a török vallás, hanem Muszkaország politikája volt az, a mely lehetetlenné tette Törökország kormányzatát, (ügy van! balfelöl) és csalódik a t. minister ur, midőn azt mondja, hogy a keleti kérdés még akkor sincs megoldva, ha Oroszország meg van verve, mert még — úgymond — mindig itt van a kérdés, hogy mi történjék Törökországgal? Engedelmet kérek, a mely perczben Oroszország le van verve, nincs keleti kérdés, (ügy van! balfelol.) A keleti kérdés tulajdonképen muszka kérdés, és Oroszországnak áll érdekében ezt folytonosan ébren íártani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És kell-e nagyobb bizonyíték erre, mikor az egész jobboldal megfeledkezett arról, daczára annak, hogy az események oly közeliek, hogy Törökország nemcsak hogy teljesítette azon reformokat, melyeket gróf Andrássy Gyula tőle kívánt, hanem Törökország egy oly szabadelvű alkotmányt adott a maga népeinek, hogy én áldanám az istent, ha tudnám, hogy 20 év múlva Magyarországnak oly önrendelkező alkotmánya lesz. Midőn ezt az alkotmányt népeinek megadta: akkor Andrássynak et compagnienak kötelessége lett volna, —• ha csakugyan óhajtották Törökország fenmaradását, — Törökországnak legalább annyi időt kieszközölni, hogy az új alkotmány gyökereket verhessen. Ámde a muszka okosabb volt, mert ő épen ezt akarta megakadályozni; mivel látta a veszélyt, a mely őt fenyegeti, ha Törökországban az igazi alkotmány kifejlődhetik; mivel tudta, hogy ezzel elvétetik tőle minden ürügy a jövő beavatkozásra és épen azért az alkotmány volt az, a mi siettette az orosz támadást; mert hiszen más plausibilis ok nem volt azon perczben, midőn a háború 41
