Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-22

22. országos ülés november 21. 1878. 309 mint most volt: a török birodalom saját érdeke szempontjából ép oly erősen védelmezte volna a maga érdekeit, mint most védelmezte; sőt látván, hogy nincs elhagyatva Európa által, hogy van kire támaszkodjék, talán még nagyobb erőt fogott volna kifejteni, mint tényleg kifejtett. [Helyeslés a szélső balon) Vannak, a kik azt mondják, hogy a kormány politikája tulajdonkép jó volt egész a berlini congressusig, a berlini congressus óta azonban kezd rósz lenni. Én kénytelen vagyok kijelenteni, hogy meggyőződésem szerint, és a mint én a dolgokat látom, ezen politika rósz volt azelőtt és rósz volt azután is, mert önöknek nem lett volna szabad megengedniök az orosztörök háború kitörését. Azt mondta a ministerelnök úr, hogy nagy eredmény a berlini szerződés; mert az nemzetközi törvény, mely szabályozza az európai statusok viszonylagos jogait. De annakelőtte nem volt ez igy? S hogy önök létrehozzák az új szerződést, megengedték előbb, hogy azon ünnepélyes szerződés, melyet 1856-ban a hatalmasságok Parisban kötöttek és 1871-ben Londonban újra megerősítettek, széíszakgattassék, rongynak tekintessék és lábbal tiportassék. Ezen szerződés szerint önöknek nem lett volna szabad megengedniök, hogy az orosz a törököt megtámadja. Mit mond a párisi szerződés? A párisi szerződés mindjárt bevezetésében azt mondja, hogy a béke helyreállítása, biztosítása és eonsolidatiója szempontjából az akkori hadviselő hatalmak az osztrák császárral egyetértésre és megállapodásra jutottak, ki nem volt hadviselő fél, hogy az ottomáu birodalom területi épségét és függetlenségét hathatós biztosítékokkal veszik körül. Ha már ezt szükségesnek tekintették arra, hogy a béke consolidáltassék: akkor nem lett volna szabad megengedni, hogy ezen területek épségét és függetlenségét valaki megsértse. És mit állapítottak meg magában a szerződésben ? Miután a VI. czikkben biztosították volna az elfoglalt területek visszaadásának elrendelése által az ottomán birodalom területi épségét és biztosították volna a háború megszüntetését : a VII. czikkben azt mondják : „ 0 Felségeik kötelezik magukat — mindenik a maga részéről — tiszteletben tartani az ottomán birodalom területi épségét és függetlenségét. Összesen és együttesen jót állanak ezen biztosítás tiszteletben tartásáért és ennek bármi módoni megsértését európai közügyüknek fogják tekinteni." Tehát, midőn ebben a VII. czikkben gondoskodtak a területi épségről, a VII. czikkben biztosítják az ottomán birodalom függetlenségét. Es azt mondják a VIII. czikkben : „ha mégis a porta és a szerződő hatalmak valamelyike között valami félreértés támadna: akkor mielőtt azok fegyverhez nyúlnának, alkalmat fognak adni a többi aláiró feleknek, hogy az ő közbenjárásuk által barátságosan igyekezzenek az ügyet kiegyenlíteni. Ez volt a párisi szerződés szerint kötelességük az aláiró hatalmaknak. A porta fordult is ezen hatalmakhoz. És mi történt? A mi külügyministerünk, mint emlegetik, évek óta tanácsolta a portának, hogy reformokat hozzon be; de hiszen — a mint mindjárt fel fogom olvasni — a párisi szerződés IX. czikke egyenesen tiltja azt, hogy a porta és alattvalói közt fennálló viszonyokba bármely szerződő fél is beavatkozhassék. Összejött az úgynevezett konstantinápolyi conferenczia. És hogyan mentek szét? Azt mondották, hogy a porta megígérte, hogy bizonyos reformokat fog behozni és ha ezen reformokat be nem hozná; akkor az ott tanácskozó felek újra össze fognak jönni és meghatározzák, hogy mit kell tenni ezen esetben. Ezután is összejöttek Londonban és a londoni jegyzőkönyvben azt mondották ki, hogy miután a] porta újólag kinyilatkoztatta, hogy a reformokat be fogja hozni, be kell várni, ha vájjon teljesíti-e ezen igéretét és ha nem teljesítené; akkor ismét össze kell jönni s akkor újra határoznak a fölött, hogy mily intézkedések teendők, hogy a porta a reformok keresztül vitelére kényszeríttessék. Azonban a londoni jegyzőkönyv alig Íratott alá, alig oszlottak szét az ottani képviselők: Oroszország máris hadat izent Törökországnak és az orosz czár parancsot adott seregének a török határ átlépésére. Ennek megtörténtével mit tettek a nagyhatalmasságok? Angolország tiltakozott ellene és Gortsakoff herczeg jegyzékére azt felelte, hogy Oroszország a törökök ellen actióba menve, a maga részérői izoláltan és fegyverhez nyúlván, a nélkül, hogy többi szövetségeseivel értekezett volna: ez által elvált az európai államok egyetemétől, mely eddigelé szerencsésen fentartatott és ugyanazon időben megtagadta azon határozatokat, melyeket önmaga aláirt. Azt mondja továbbá az angol kormány, hogy ő szívesen hallgatott volna ezen tárgyról, hanem miután Gortsakoff hg. circularéjában azt látszik indicálni, hogy úgy az angol kormány, mint a többi szerződő hatalmak beleegyeznek Oroszország ezen lépésébe, ő kötelességének tartotta épen oly ünnepélyességgel és nyíltsággal kijelenteni, hogy ezen elhatározását Oroszországnak sem nem helyesli, sem hozzá nem járul. Ekként Angolország ezen tiltakozása által fentartotta magának az utat a cselekvésre akkor, mikor időszerűnek fogja találni. De a mi részünkről soha semmi tiltakozás nem történt. Azon vöröskönyvben, melyet gr. Andrássy a múlt évben a delegatiók elé terjesztett, az okmányok az orosz hadizenettel végződnek, tovább nem men-