Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-22

22. orwágoi ttlé» novembor 21. 1878. 307 lattal fogadta; a nélkül hogy azt kérdezné, ha vájjon a birtokló fél beleegyezik-e vagy nem; reá nézve az tökéletesen mindegy. De a párisi békekötés többi aláírói belenyugodván ezen ténybe, ő nem tartja kötelességének, az angol királyné kormányának azt a tanácsot adni, hogy e végett fegyverhez nyúljon és háborút indítson, hanem tiltakozik ezen tény ellen." Az angol képviselő volt az egyetlen, ki ezen tény ellen tiltakozott. De ezen tiltakozás nem látszik meg az élénkbe terjesztett berlini szerződésből és az nekünk nem ad fogalmat arra nézve, hogy a mi monarchiánk képviselője miként viselte magát ezen kérdésben, mely eminenter AusztriaMagyarország érdeke; és a párisi békekötés 20-ik czikke, a mely Bessarabiának Oroszországtól való elvételét rendeli, egyenesen azzal van indokolva, hogy a dunai hajózás szabadságának teljesebb biztosítása tekintetéből, ö felsége minden oroszok czárja beleegyezik az ő Bessarabia felőli határának kiigazításába; de a dunai hajózás szabadsága senkit sem érdekelhet Európában annyira, mint épen Ausztria-Magyarországot: és mégis, midőn ezen, a párisi békekötés által tett intézkedés megsemmisítéséről volt szó, az Ausztria-Magyarországot képviselő külügyminister hallgatott, egy szót sem szólt, hanem beleegyezett; az angol képviselő azonban, ki azt legkevésbé érezheti, mert legtávolabb esik hozzá, kötelességének tartotta a párisi szerződés ilyetén megsértése ellen tiltakozni. Azt mondják, beleszőtték a trónbeszédbe is, hogy majd a külügyminister az illetékes helyen fog felvilágosítást adni. Ez ellen ugyan tiltakozik úgy a magyar képviselőház válaszfelirati bizottságának javaslata, mint tiltakozott a bécsi Reichsrath is; és e zavarban ki akarták egyenlítni a dolgot és úgy látszik, hogy a ministerelnök ur arra vállalkozott, hogy „hagyjátok csak, majd beszélek én a nélkül, hogy valamit mondanék; mondok nekik egy nagy beszédet, de nem lesz abban semmi." így jártunk mi, hogy kaptunk felvilágosításokat, melyek ép oly sötétségben hagytak, mint a minőben voltunk ennekelőtte. Nem akarom mind azon dolgokat elősorolni, a melyekre nézve úgy hiszem, a külpolitikára vonatkozólag felvilágosításokat adni kellett volna: hanem mindenesetre azt hiszem, hogy tartozott volna nekünk a ministerelnök ur felvilágosításokat adni azért, hogy nagyban és egészben a kormány politikáját megbírálhassuk arra nézve, hogy mi oknál fogva nem köttetett meg Törökországgal azon conventió, a mely a berlini szerződés szerint is, de különösen annak jegyzőkönyve szerint előlegesen volt kötendő. Erre nézve nem szólt a minister ur semmit, pedig a nélkül, hogy ezt tudnók, Bosznia invasióját helyeselnünk nem lehet, nem szabad. (Helyeslés balfelb'l.) Azt nem mondta meg a ministerelnök ur, hogy mik voltak az okai annak, hogy oly elégtelen erővel mentek be Boszniába, midőn már elhatározták a megszállást; oly elégtelen erővel, hogy nem csak a hadsereget kitették haszontalan mészárlásnak, hanem compromittálták AusztriaMagyarország haderejének katonai becsületét; mert midőn két oly nagy ország, a mely összesen 36 millió lakost számlál, elindul egy kis tartomány elfoglalására, mely nem is számlál másfél millió lakost: hogy akkor hadseregei visszaverettessenek, hogy sok esetben oly csapásokat szenvedjenek, a melyeket csak sokkal hatalmasabb, sokkal nagyobb ellenségtől lehet eltúrni, — azt én megvallom, menthetőnek nem tartom, és erre nézve a kormány mindenesetre felvilágosításokkal tartozik, hogy ha azt akarja, hogy politikáját igazolhassa. De a mi fő mindezekben: mondott-e valamit csak egy szóval is a ministerelnök ur arra nézve, hogy ezen occupatiónak mi a végczélja ? A ministerelnök ur elismerte ugyan beszédjének egy passusában, — nem tudom, nem fogja-e megint qualificálni, — hogy e tartományok feletti fejedelmi jog a török szultánt illeti, de ezen souverain jogát a szultánnak önök conventiója elismerni nem akarta, hisz ezen dőlt meg az egész. Azt mondják, hogy ez csak occupatió, csak megszállás, tehát ideiglenes természetű. Igen, de a kormány sehol világosan ki nem mondja, mi czélja van? Azután nem mondanak és nem mondtak semmit arra nézve, vájjon már itt meg akarnak állapodni Bosznia és Herczegovina occupatiója után, vagy le akarnak-e menői egész a novi-bazári szandzsákig vagy Salonikiig? Mindezek olyan körülmények, melyekre nézve, ha a kormány szándékát nem tudjuk, lehetetlen, hogy a költségeket megszavazzuk; mert a költségek, lehet, hogy ötven millió forintot tesznek, de tehetnek ötszáz milliót is. Már pedig méltóztassanak megengedni, hogyha egy kalandos politikáért kedve van ötven milliót kidobni Ausztria-Magyarországnak : kötve hiszem, hogy ötszáz milliót is kedve legyen kidobni; pedig ha azon terv létesül, mely Salonikiig visz bennünket, ötszáz millió sem lesz elég. A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy ha akkor, a mint az ellenzék annak idején sürgette a dolgot, Oroszország ellen háborúba megyünk, a költségek húszszorosak lettek volna, a veszteség pedig százszoros lett volna. No hát a kimutatott veszteség körülbelül 7000-re megy. A t. ministerelnök ur tehát azt képzeli, hogy egy orosz háborúval szemben kétszázezer lett volna, és miután most húszezer sebesült van, lett volna két millió sebesült. A mi pedig a költségek húszszo39*