Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-21
21. országos ülés uöYembet 20. 1878. 295 arra, hogy ezen vállalkozás oly eszközökkel foganatosíttatott, a melyek más czélra adattak. Semmi mentség nincs arra, hogy a parlament természetében fekvő biztosítékok, a költségek kívánása a mandátum foganatosítására önkényesen, szándékosan mulasztatott el; és készíttettek oly bevégzett tények, a melyekre nézve ebben a házban a horvátországi t. képviselőket kivéve, mindnyájan azt mondjuk : nem kellett volna, hogy történjék, mert vészesek az ország pénzügyeire, politikájára. Ha pedig;talán a ház tagjainak egy része más nézeten volna, akkor ezen nézetet kijelenthetik az által, hogy a horvát képviselők feliratához hozzá járulnak. De a kik a occupatiót helyeslik, azok a többség feliratát nem fogadhatják el. T. ház! Most már a ministereinök ur beszédjének csak utolsó részéről akarok szólani. A ministerelnök ur a politikának jövő irányára nézve nyilatkozott. Azt mondta, hogy azt a hármas czélú politikát, melyet már említettem, ezen az alapon, melyhez Bosznia is tartozik, folytatni lehet. Csak ezen hármas czélú politikára vállalkoznak a kormánynak jelenlegi vezetői. De arról az alapról — tette ő hozzá — lehető egy más politika is; az egy más ezél felé vezető politikának is lehet kiinduló pontja: de ezen utóbbi politikát azok, kik jelenleg a monarchia ügyeit vezetik, folytatni nem fogják ; és ha mások az eddigivel ellentétes ezen politikát akarnák folytatni : nem azokat fogja sújtani a felelősség, kik a helyes irányban haladhatásnak szerezték meg az alapot, hanem azokat, kik e politika tovább vezetését, kivéve kezükből, öntudatlanul olyanok kezébe tették, kik ellenkező irányban akarják azt vezetni." T. ház! Ebben a nyilatkozatban én kifejezését látom a kormány részéről annak, hogy az az alap, a melyet ő szerzett, egy ránk nézve káros politikának alapja is lehet. Ha ez így van, akkor nagyon kár volt t. ministerelnök ur ily homályosan szólani, mert ha ezen alapról ismeretlen veszélyek fenyegethetik a nemzetet, annak, ki ez alapot szerezte, a ki ezen alap ily természetére mutat, kötelessége volna arra itt nem csak homályosan czélozni, hanem a veszélyeket világosan kifejteni, hogy védekezhessünk ellenök. S azután, ha ezen az alapon, melyet ők szereztek, egy az országra nézve veszedelmes politika követhető, s ha annak, hogy ily veszedelmes politika ne követtessék, főbiztosítéka a kormányzat jelen vezetőinek személye és helyökön való megmaradása, akkor engedjenek meg, de a felelősség azokért a veszélyekért, melyeket ez az alap az országra nézve netalán előidéz, nem minket fog érni, kik a kormányzat jelen vezetőiben nem bizunk, mint a kik e Pandora-szelenczét a monarchiának megszerezték, hanem illetni fogja azokat, kik magát az alapot teremtették és a felelősség alól semmi sem vonhatja ki őket, s legkevésbé volnék hajlandó hazánk ügyeinek vezetését ezen alapon bizalommal meghagyni a ministerelnök ur kezében. A ministerelnök urnak idézett beszéde általánosan van intézve a házhoz, s megvallom, én is azt hittem, hogy azokhoz kell számítnom magamat, kiknek e hazafiúi motivum szólt. Ha a hazafiság indoka az, a miért a kormányzat jelen vezetői megtartandók : akkor abban a hazafiságban én is óhajtanék részesülni. (Tetszés balfelöl.) De t. ház, mit jelent e nyilatkozat? Azt, a mi sokszor visszatér a ministerelnök ur beszédében, hogy a nemzetnek, hogy a monarchia két államának sorsára a parlamenteknek befolyásuk nincs; hogy nem azért lehetetlen valamely politika, mert a parlamentek azt az ország érdekében károsnak tartják : de valamely politika lehető és lehetetlen a szerint, a milyenek azon egyének, kik a kormányon vannak; hogy ezen okoskodás szerint a személyekben fekszik a garantia és nem a parlamentekben. Mert, ha a parlamentekben fekszik, akkor nem látom át, miért tartja lehetőnek a ministerelnök ur azt, hogy a parlamentek ellenére ezen az alapon más személyek veszedelmes politikát fognak folytatni. Mert vagy van biztosíték a parlamentben, vagy nincs. Ha van, akkor a jelenlegi vezetés személyeiben való külön biztosítéknak sem szüksége, sem értelme nincs. Ha pedig nincs a parlamentben biztosíték: akkor a jelenlegi vezetés személyeit alkotmányunk főbiztosítékai pótlékául nem fogadhatom el. Ám tegyék azok, kik nem az intézményekben, de a személyekben keresik a biztosítékot a nemzet érdekének megfelelő politikára ; és a kik a kormányzat jelen vezetőjéhez oly bizalommal fordulnak, mert elhiszik, hogy nemzetünk érdekére az ő személye a biztosíték. Mi e bizalmat nem valljuk; de hogy az a túloldalon sem áll erős lábon, az abból is kiderül, hogy szerfelett óvakodott a túloldal annak feliratában is kifejezést adni. (Elénk helyeslés a balon.) De egyébiránt nem tudom helyeselni t. ház azt, ha ebben a házban minduntalan homályos és nehezen felfogható czélzások történnek arra, hogy ismeretlen veszélyek fenyegetnek bennünket; hogy ezen veszélyek urai nem vagyunk; hogy parlamenti rendszer parlamenti ellenőrzés mellett is nem lehetünk e részben nyugodtak; mert a személyek változásával a veszélyek ismeretlen nemei is előállnak. Ezek a czélzások — és ez talán nem is jutott a ministerelnök urnak eszébe — végeredményükben az ellenében való gyanúra magyaráztatnának, a kit én itt megemlíteni nem akarok, a kinek megemlítése Pauler Tivadar miuister ur részéről ie helytelen volt,
