Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

81. ©magos ölé* november 20. 1878. f 93 Meglehet, hogy Bosznia oceupatióját minden esetben és minden körülmények között ki kellett volna zárni. De józanul lehetett-e azt tenni akkor, midőn a kormány szerint egy Oroszországgal kitörhető háború előtt állottunk? Lehetett-e mondata, hogy még a hadviselés czéljaira sem szabad azon tartományt megszállani? Ez észellenes lett volna: már pedig a ki a kisérő beszédeket átolvassa, meggyőződhetik, hogy más megszállást, mint a mi hadindítás czéljára s annak műveletei végett történt volna, mi nem helyeselhettünk. (Elénk helyeslés balfelől.) De egyébiránt, ha oly nagyon jól emlékezik a ministerelnök ur arra, hogy mi történt május 14-ikén, nem fogja kellemetlenül érinteni, ha emlékeztetem azon szavakra, a melyekben határozottan körülirta a 60 milliós hitel czélját, midőn ünnepélyesen kijelentette a ház előtt, hogy a 60 milliós hitel milyen czélokra fog fordíttatni. Azt hiszem, hogy a ház megengedi, hogy ezen szavait felolvassam: (Halljuk!) „Magában véve a czél, melyre kéretik a hitel megszavazása, a következő, egyszerű és rövid, mert hisz azt gondolom, hogy egyes pontok megjelölését ily dolgokban senki tőlem nem fogja kívánni: kéretik ez a monarchiának déli, délkeleti és északi határain teendő oly intézkedésekre és az itt netalán szükségessé válható oly csapatszaporításokra, a melyek mulhatlanul szükségesek arra, hogy minden viszonyok közt biztosítva legyen a monarchia a meglepetések ellen." (Derültség a haloldalon.) Egyedül ez a czél, — mondja a ministerelnök ur — miért e hitel kéretik, s azért egyelőre csakis fele fog igénybe vétetni. Kiegészíti ezen nyilatkozatát a minister'Inök ur azon további nyilatkozatával, hogy: Azt tartom, hogy bármint forduljon is a koczka, - festve azon bizonytalan állapotot, a mely a ongressus létrejötte előtt volt, a mint csakugyan vlt, — hogy bármint forduljon a koczka, mciarcbiänk és hazánk határai ellenséges megleptésnek kitéve ne lehessenek, erre eszközök sziiségesek." Most jön azután a ezukor: (Derültség.) „És azo. intézkedések megtétele, melyek ez irányban Erdlyben szükségesek, nem csekély részét képezik zoknak, a melyek miatt ma a hitel megszavgása kívántatik; hanem — és itt egy hathatós közl«nényt tesz — hanem a teendők oly részére nézve melyek valamivel több időt vesznek igénye, jelesen az erdélyi szorosoknál teendő munkíatokra nézve (Derültség) máris megtörténtek azintézkedések, és itt azon meggyőződésben vagyol hogy nem lehetséges, hogy ezért az absolmriumot bármely ministernek ne adja meg a tömyhozás." No

; ha a czélnak ezen körülírását összehasonlítjuk Bosznia occupatiójával: akkor a dolgok és a szavak természetes értelme szerint, a mint azt Áristoteles óta veszik, ebbe bele nem illik Bosznia oecupatiója. (Helyeslés és taps halfelöl.) De én megmondom önöknek, mi módon lehet nem csak ezt, hanem minden mást beilleszteni. (Halljuk!) Az volt mondva, hogy a czél egyszerű és rövid, mert ilyen dologban egyes pontok megjelölését senki sem fogja kívánni. (Derültség balfelől.) Talán az elhallgatott egyes pontok alatt Bosznia oecupatiója értetett. (Derültség halfelöl.) És így mondani lehet, hogy ez világos szavakkal nem volt kizárva. (Élénk derültség halfelöl.) Igaz, hogy a beszédnek az az értelme, hogy a határokon megtétessenek az intézkedések. De Bosznia a határokon van. A ház azt hitte, mikor a födözetet megszavazta, hogy a fölajánlott összegből a határon történnek csapatfelállítások, de azt nem gondolta meg, hogy határainkhoz csatoljuk Boszniát és arra czéloznak az intézkedések. A ház azt hitte, hogy a monarchiának meglepetések elleni biztosítása végett van szükség a hitelre. Csodáltuk és helyeseltük a ministerelnök ur bölcs előrelátását, hogy Erdélyt malis biztosította az orosz ellen, (Nagy derültség balfelöl) de azt a ház nem képzelhette, hogy míg mi oda nézünk arra a megerősített erdélyi szorosra : addig ő a 60 millióval szépen bevonul Boszniába (Elénk tetszés, derültség és taps halfelöl.) Ha tehát a ministerelnök urnak oly nagy kedve van visszaemlékezni arra, a mi május 14-ikén történt, miért fordította összes elraeerejét a mi határozati javaslatunknak nagyon téves és alaptalan magyarázatára. Sokkal inkább van helyén ezen figyelem most is, máskor is, ha saját szavait, a parlamenttel szemben tett ünnepélyes ígéreteit, a 60 milliós hitelnek az emberi közönséges értelem szerint formulázott czélját hozza vissza elméjébe. Ha ezekről emlékezik meg és azt mondja: mindez nem történt uraim; azon 60 milliós hitel másra költetett el olyanra, a mit akkor a parlament előtt kifejteni nem láttam czélszerünek. Tette azt a közös kormány és én hozzájárultam saját felelősségemre, tettem ezen és ezen okból. Most itt vagyok, hallgassátok meg okaimat és ítéljetek felettem." (Helyeslés halfelöl.) Az a minister, ki nem fél találkozni a parlamenttel, ki helyesnek tartja az ügyet, melyet elvégzett és bízik abban, ezt az utat követné. De annak a ministernek, ki fél találkozni a parlamenttel, ki nem egészen bízik az ügy erejében, melyet végzett, annak a ministernek ürügyeket kell keresnie mindenféle nyilatkozatokban és el nem fogadott határozati javaslatokban, hogy eljárása helyességére okot találjon. (Tetszés balfelől.)