Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

21. országos ttlcs október 80. 1874*. 285 nyilvánulásait látjuk, nem a múltra nézve közös meggyőződés, a jövőre nézve közös irány, hanem csak a helyzetre vonatkozó különfélekép magya­rázott aggodalmak kötik össze; (Helyeslésa bal­oldalon) hogy még ma is azt tapasztaljuk, hogy ezen párt nem a bizalom kapcsa által van a kormányhoz fűzve, hanem a töprenkedés tartja a kormány oldala mellett, (Elénk helyeslés a bal­oldalon) azon kormány oldala mellett, melynek tagjai felállanak a teremben és épen azon cselek­ményekre, épen azon cselekmények következmé­nyeire, melyek azon párt aggodalmainak tárgyát képezik, és mely cselekményeket azon párt egy része a kormány szabad cselekményeinek tekint, kijelentik, hogy azok kikerülhetleu világesemé­nyek természeti erővel előálló következményei, hogy ennélfogva őket sem a múltra, sem a jövőre nézve azok következményeiért felelősség nem terheli. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Áttérve már most, t. ház, a felirat tulajdon­képi tartalmára, én érzem azt, hogy azon terje­delmes előterjesztéssel szemben,melylyel a niinister­eluök ur a kormányzatnak keleti politikáját igazolni és felvilágosítani törekedett, nekünk fel­adatunk bővebben kifejteni feliratunk hármas álláspontját. Először azt, mely a kormány keleti politikájának általános irányát megnyugtatónak és helyesnek nem tartja, mely azon keleti politika végcselekményét, Bosznia és Herczegovina meg­szállását helytelennek és a monarchia kül- és belérdekeire vészthozónak látja, és végre azoa harmadik álláspontját feliratunknak, hogy ezen utóbbi cselekménye kormányunknak történt oly módozatok közt, melyekkel a parlament befolyása kijátszatott és ez által az alkotmány szelleme súlyosan megsértetett. A mi az elsőt illeti, t. ház, a kormány előadja, hogy kezdettől fogva politi­kájának hármas czélpoutja volt. Az egyik az, hogy a török birodalom a lehetőség korlátai közt — így méltóztatott mondani — fentartassék; a másik az, hogy az orosz túlterjeszkedés meg­gátoltassak ; a harmadik az, hogy a Balkán fél­szigeten levő szláv népek eltöltessenek azon öntudattal, hogy sorsuk urai, és azok, a kiktől, a mi méltányos és kívánatos reájuk nézve, függ, azok mi vagyunk és nem amaz északi hatalom. T. ház! Ezen czélokat én helyeseknek és jogosaknak tartom. De midőn a kormány ezeket előadja, kiemeli azt, hogy ő az egész keleti válsá­got oly világeseménynek tekintette, melynek irányát megváltoztatni és fentartani hatalmunkban nem állott. (Helyeslés balfelöl.) Nem volt megmásítható az, hogy a keleti keresztyének felszabadítója az orosz legyen, hogy azon egyesült erő ellenében, melylyel a szaba­dító orosz s a felszabadulni vágyó keresztyén népek rendelkeztek, ránk nézve nem marad egyéb hátra, mint ezen menetéhez a dolgoknak alkal­mazkodni, és azok menete mellett monarchiánk érdekeit megóvni. Ebben uraim, én bevallását látom annak is, hogy a keleti válság tárgyát képező viszonyok rendezésére monarchiánk posi­tiv tervvel nem birt; hogy, úgy látta, hogy a mennyiben a felszabadítás keleten kikerülhetetlen, azt csak az orosz eszközölheti, s természetesen túlnyomókig önnön hatalmi terjeszkedésének esz­közlése mellett, és, hogy mi mindössze arra szo­rítkozhatunk, — és a negatív czélú politika — hogy a túlterjeszkedést lehetőleg meggátoljuk (Élénk helyeslés balfelöl) és csak ebből magyaráz­hatom azon vélekedését, hogy még abban az esetben is, hogy ha egy, az orosz ellen sikerrel keresztül vitt háború után monarchiánk mint győztes állott volna, a győzelem eredményéül a kelet egész rendezetlenségét állítja oda, mert úgy fogta volna fel a háborút, mint a mely nem positiv tervekért és czélokért, hanem csak negatív eredményekért vívatik. (Elénk helyeslés balfelöl.) De ezzel én kimondva látok még valamit: azt, hogy ama válságnak ily viszonyok közötti lefo­lyása okvetlen érdekeink sérelmére kellett hogy vezessen, ez bizonyos volt"; — bizonytalan csak az, hogy mily fokú, mily hatású lesz ama sére­lem. (Helyeslés balfelöl.) Ennek beismerésével, t. ház, — és én örülök, hogy ily őszinte vallo­másokat kaptunk, — nehezen tudom megegyez­tetni a jelenségeknek két különnemű sorozatát. Ha valaki, t. ház, azt hiszi, hogy valamely vég­zetteljes esemény következményei és valamely végzetteljes lefolyás megindítása érdekében nem áll, akkor neki nem kell ennek megindítására tettlegesen kijzreműködni; (Élénk helyeslés bal­felöl) akkor neki nem kell oly cselekvényeket tenni, ha érzi is, hogy nem gátolhatja meg a megindított görgetegeket, melyekről tudja, hogy érdekeinek ee­v részét összetöri, csak azt nem tudja hányadrészét. (Elénk helyeslés balfelöl.) És a jelenségek egész sorozata arra mutat, hogy monarchiánk külügyi politikája positiv cselek­vényekkel ezen végzetszerű lefolyás megindítá­sához és előmozdításához hozzájárult; (Igaz ! bal­felöl) mert különben miként magyarázzam meg magamnak a külügyi politikánkban felmerült egész sorozatát a jelenségeknek, melyek a török monarchia hatalmát, befolyását és tekintélyét ott benn rendszeresen aláásták; (Igaz! ügy van! balfelol) miként tudjam megmagyarázni, hogy minden alkalommal azon álláspontot foglalta el kül­ügyi kormányzatunk, mely a török monarchia gyöngítésére vezetett? Midőn felvettetett a keres­kedelmi szerződések kötésére való jogosultság, a vazall-államoknál: elvileg döntetett el azon kér­dés, ha, vájjon azon jogezím, melynél fogva a szultán fensége alá tartoznak ezen kis államok, azt jelenti-e, a mit kelljen jelenteni a nemzetközi jog szerint, vagy pedig félretétetik épen mon-

Next

/
Thumbnails
Contents