Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-21
272 Si. országos Illés november 20.1878. nagyobb kérdés, a mely Ausztriát és Magyarországot érdekelhette. Miután 1866-ban Ausztria németországi és délen olaszországi befolyását elvesztette, megszűnt ránk nézve a német és olasz kérdés; de fenmaradt azon egyetlen nagy európai kérdés, a mely minket érdekel: a keleti kérdés. Nem volt előre láthatatlan a keleti kérdésnek szőnyegre kerülése. Nem. És előre is látták azt, valahányszor, mint korteseszközre, arra szükség volt. Mert jól emlékszem, midőn Tisza Kálmán képviselő urat, ki akkor Debreczen városának képviselője volt — ifjú szivem egész áhitatával hallgattam a kormánypárt azon szónokaival szemben, kik arra hivatkoztak, hogy az 1867-iki kiegyezést és az 1868-iki véderőtörvényt azért kell elfogadni, mert eonsolidáltnak, előrelátónak és késznek kell lennie a monarchiának, hogy ha majd a muszka szőnyegre hozza a keleti kérdést, hogy az osztrák és magyar birodalom hatalmának egész súlyát vethesse mérlegbe. És midőn szőnyegre jött a keleti kérdés, én a világesemények hatalmára való hivatkozást nem tekinthetem egyébnek, rnint elismerését az előrelátás hiányának. (Ugy van! a szélső balon.) Persze, a világeseményeknek uem állhattuk útját, mert a mint a ministerelnök ur monda, el vagyunk szigetelve. Ugyan kérdem, vájjon azért tartjuk-e azon nagy diplomatiát, azon diplomatiát, mely titokzatossággal zárja körül minden cselekményét, a mely nekünk, a parlamenteknek betekintést alig enged ügyeibe,— vájjon azért tartjuk-e, hogy midőn nagy események, melyeket előre kellene látnunk, bekövetkeznek, a monarchia elszigetelve álljon? Vájjon azért tartunk-e milliónál többre rugó szuronynyal biró hadsereget, hogy midőn világesemények vannak készülőben, akkor ezeket feltartóztatni, azoknak irányt adni ne legyen hatalmunkban, hanem tétlenségünket, semlegességünket azzal igazoljuk, hogy elszigetelve lévén, gyengék vagyunk annak útját állni? (Ugy van! Ugy van! a szélső' balon.) T. ház l Az ily indokolás nem egyéb, mint takarója a kormány visszavonulási vonalának. Mert bizonyára nem álltunk volna elszigetelten, ha nem leszünk vala azon három császári szövetségben, mely mint minden rósz társaság, mindenkit, a ki hozzá közeledik, elriaszt. Nem lettünk volna elszigetelve, ha egyik kezünket baráti szorongatással Berlinben, a másikat SzentPétervárott nem kötötték volna le, azon kezet; melynek tenni és sújtania kellett volna. (Helyeslés a szélső balon.) De azt mondja a ministerelnök ur, szövetségeseink nem voltak, szövetségesünknek nem tekinthettük Törökországot, mert Törökországban bízni nem lehet, államférfiai kétszhmségében, ingatagságában megnyugvást nem lelhettünk. Valóban különösen bizarrnak tűnik fel az, hogy kétszínűséggel és ingatagsággal vádolnak államférfiakat az osztrák-magyar államférfiak. (Derültség a szélső balon ; felkiáltások ugyanott: Ugy van! Ugy van!) De vegyük a helyzetet. Nem az én conjecturáimat veszem alapul, hanem azt, hogy mikor Anglia — melynek államférfiai lángeszét nem lehet kétségbe vonni, államférfiai belátását megtagadni nem lehet, — ezen Anglia — mondom, a megalázott, megcsonkított Törökországot méltónak tartja szövetségére,^ és méltónak tartja arra, hogy annak területét Ázsiában biztosítsa: akkor mi azon Törökországot, melynek hadserege hónapokon át képes volt az orosz hadak tömegeit, feltartani; — mi azon Törökországot, mely egy ideig sikerrel birt megküzdeni a román és az orosz hadakkal: — ezen Törökországot mi szövetségünkre méltónak nem találjuk. Állítja a ministerelnök ur, hogy más eredményeket nem lehetett elérni, egyedül csak azt, hogy a berlini congressus összehívassák. Kérdem, vájjon AusztriaMagyarországnak köszönhető-e az, hogy a berlini congressust megtartotta Európa ? Alig hiszem, t. ház, de köszönhető igenis azon férfias fellépésnek, melyet Anglia, — melynek érdekei nem oly közeliek keleten — mint a miénk, s ámbár Anglia nem rendelkezik oly nagy szárazföldi haderővel, oda vitte Konstantinápoly elé hajóit, és azok töltött ágyúi mellett égő kanóczczal parancsolta meg az előnyomuló orosz hadaknak Konstantinápoly falainál a megállást. A berlini congressuson a mi megjelenésünk mondhatnám nem olyan, mely az állam érdekeit kielégíthetné. Nem csak én vagyok ezen véleményben, hanem még a kormányt pártoló túloldali szónok, Horváth Lajos ur is — itt a berlini eongressusnál kezdte meg a keleti politika helytelenítését és bírálását. Ezt megvallom, Horváth Lajos képviselő ur részéről nagyon ''csodálom, mivel őt igen jó logicusnak ismerem. Már pedig a ki az előzményeket elfogadja, a ki elfogadja a külpolitikát a berlini congressusig, az kénytelen acceptálni ennek következményeit is; a ki elfogadja az előzményt, az tartozik elfogadni az eredményt is. ,,A mindenható Isten nevében" kezdődik a berlini congressus jegyzőkönyve, azon mindenható Isten nevében, ki a népeket szabadoknak teremtette és ki azért adott az embernek annyi tehetséget és annyi erélyt, hogy szabadságát a zsarnokkal szemben megvédelmezze. A mindenható Isten nevében rendelkeznek millió és millió emberekről, hogy tartozzanak-e Bulgáriához, Szerbiához, Montenegróhoz, és tartozzanak-e az occupálás rendén Ausztria-Magyarországhoz. Népjog szerint, mely utóbbi időben dívott, megszavaztatták az országot, mely elfoglaltatott és melynek csatolása megkiséreltetett. Savoyában és Nizzában, midőn