Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-20
20. ors*ág©>> fiiéi Jiovember 19. 1878. gg5 beleegyezett, a magyar ember Tisza Kálmán a miaisterelnökkel nagy lelki harezot vívott. Győztes lett a bársonyszék. Hogy a közvélemény ellenére van e hadjárat, azt hiszem mindnyájan tudjuk, sőt talán nem igen van olyan képviselő, kinek kerülete vagy megyéje Törökország mellett, Bosznia és Herezegovina occupatiója ellen fel ne irt volna; mert az országban oly megye — magyart értek — oly város bizony aligha vau. És miért nyilatkozott így Törökországra nézve a közvélemény? Mert tudta azt, hogy létele annak fennállásától függ. Hogy alkotmánysértést követtek el, erre nézve nem akarom czitáíni a törvényeket az 1608-ik koronázás előtti második t. czikktől kezdve; ki van ez fejtve feliratunkban s kifejtette előttem több szónok. Arra térek át, hogy e nemzet, pedig ez a magyarnak nem tulajdona, hálátlan volt Törökország iránt. Nem akarok régi magyar menekültekre visszamenni; vegyük fel csak a 49-ki évet. Vegyük fel azt, hogy Magyarország minden szabadságharczosa Törökországból kapott segélyt, s ott kapott menhelyet. Többeket lehetne felhozni, kik most a deíegatióban vannak, s ma itt nincsenek jelen, kik életöket Törökországnak köszönhetik. Törökország volt az, mely 1849-ben a magyar menekülteket s legnagyobb hazánkfiát Kossuthot (Éljenzés a szélső balon) tárt karokkal fogadta. Törökország akkori szultánja, Abdul Medsid volt az, ki, mikor Ausztria és Oroszország a menekültek kiadatását követelte, s ezért őt hadjárattal fenyegette, azt mondotta: „Inkább 100,000 muzulmán feje hulljon a porba, mintsem egy magyarnak a haja szála is meggörbüljön." (Tetszés a szélső baloldalon.) Az aztán Magyarországtól a hála, hogy egy rabló, egy kalandos hadjáratba ment. T. ház! A ministerelnök ur, — mint monda, — bízik a berlini congressus határozataiban; én nagyon csodálkozom ezen, és nem is hiszem, hogy oly nagy bizalma van azon határozatok iránt, mert, hogy ismét ne menjünk a végéhez, csak a közelebbi időről beszélek, megmutatta a párisi szerződés és a londoni stipulatió, hogy mit lehet adni a nagyhatalmak által is aláirt szerződésekre, (ügy van! a szélsS baloldalon.) Ha még ezek után a t. ministerelnök ur bízik a berlini congressus határozataiban, azon valóban csodálkozom, de nem hiszem, hogy ő bízik benne. (Derültség.) Nem akarom továbbra is a t. ház türelmét igénybe venni, befejezem beszédemet azzal, hogy az általam is aláirt és Verhovay képviselőtársam által beterjesztett felirati javaslatot pártolom. (Helyeslés a szélső balon.) KÍPVH. NAPLÓ 1878—81. I. KÖTET. Bánhidy Béla br.: T. ház! (Halljuk!) Előzetesen megjegyzem, hogy felszólalásomban csupán nehánv szerény észrevételre fogok szorítkozni. Előre is bocsánatot kérek, hogy ha talán a t. hás azon várakozást, melyet felszólalásomhoz talán fűz, nem leszek képes kielégíteni. (Halljuk!) Én első sorban az igen tisztelt ministerelnök ur azon kijelentésére akarok néhány rövid észrevételt tenni, hogy t. i, nem tudom, szószerint így volt-e mondva; de az értelme ez: a monarchia el van tökélve a berlini congressus összes pontozataiíiak érvényt szerezni. T. ház I A kormány részéről már több ízben tétettek úgynevezett nagyjelentőségű, nagy, fontos nyilatkozatok. Mondatott például egykoron, hogy a monarchiának érdekei meg fognak óvatni minden körülmények közt, ha lehet békés úton, ha kell fegyveres erővel is. Mondatott más ízben, hogy a monarchia döntő köreiben nem gondol senki arra, hogy a Balkánfélszigeten a hatalmi vagy birtoklási viszonyok megváltoztassanak. Mondatott több ízben, a jelenlegi felirati vita alkalmával is mondotta a t. ministerelnök ur, hogy Muszkaország túlterjeszkedése ellen gát fog vettetni. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy a történtek és az események igen sokat levontak ezen úgynevezett fontos nyilatkozatok jelentőségéből éa horderejéből. (ügy van! balfelöl.) Az igen t. kormánynak megvolt mindig a bátorsága, hogy hangzatos nyilatkozatokat tegyen, de legalább az én felfogásom szerint azután nem volt meg a kellő erélye, midőn tettre került a sor. (ügy van! balfelől.) Ezért én ma sem vagyok képes magamat lelkesiütségre hangolni, hanem igenis kételyek és aggodalmak támadnak bennem, melyeknek bátor leszek röviden és egyszerűen kifejezést adni. (Halljuk!) Egy régi közmondás szerint minden ismétlődik az életben. Midőn a delegatió tagjai egykor Bécsbe rándultak,megszavazandók a külügyminister által kért 60 milliót, akkor az igen tisztelt külügyminister hosszú értekezleteket tartott az angol nagykövettel. A külügyi kormány hivatalos közlönyei, egy angol - osztrák - magyar szövetség eshetőségéről beszéltek, s ugyanakkor gr. Ignatieff járt Bécsben s a külügyi kormány hivatalos közlönyei azt híresztelték, hogy küldetése teljesen meghiúsult. Mindezek folytán a delegatiók közt egy bizonyos harczias hangulat kezdett terjedni, s ezen harczias hangulat azután átharapódzott a magyar parlamenti körökre is; és valljuk meg, ezen harczias hangulat igen előnyösnek mutatkozott a 60 milliónyi hitel megszavazására nézve. (Derültség és tetszés a baloldalon.) Most, midőn a törvényhozó testületek és a delegatiók póthitelek és a jövő évben szükségelt occupationalis költségek előirányzataival fognak 34
