Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-20

252 20. országos ülés november 19- 1878. ép ugy, mint a válaszfeliratban kétszer, sőt százszor szükségesebbek; (Ugy van! a szélső balon), mert hisz az ország, a parlament ma rendkívüli helyzetben van. A kormány ideiglenes, a kormánynak a múltra való előterjesztései nekünk igen szűken jönnek tudomásunkra. Hisz, hogy csak egy példát mondjak, a berlini szerződésnek a ház asztalára való letételét a háznak legjelesebb emberei hetekig sürgették: és mégis bécsi szomszédaink kegyéből történt az, hogy a ház asztalára a szerződés utóvégre is letétetett. (Ugy van! a szélső balon.) A mi a jövőre való directivát illeti, csak annyit tudok, s azt hiszem, a ház egyik tagja sem tud többet, mint hogy a kormánynak jelenleg programmja nincs, nemcsak, hanem oda törekszik, hogy élethajóját az ideiglenesség talán kellemetlen zátonyáról a véglegesség nyugalmas kikötőjébe vezesse. (Tetszés a szélső balon.) De ideiglenes vagy nem ideiglenes a kormány, ma a törvényhozási aera elején határozott programmal, határozott iránynyal kellene a ház, a nemzet elé lépnie. Ennek én hiányát látom. A kormánynak programmja nincs; és a kormányt támogató többségnek nincs más programmja, mint ezen programm nélküli kormány támogatása. (Helyeslés a szélső balon.) Hisz előttem a ház egy jeles szónoka, báró Simonyi Lajos kimondotta azt, hogy ezen viszonyok a parlamentarismus tekintélyének és így nemzetünk tekintélyének emelésére nem szolgálnak. En magam, t. ház, könyvekben olvastam és midőn, évekkel ezelőtt, köztársaságban laktam, az ott élő emberektől élő szóval is mondani hallottam nem egyszer, hogy a képviseleti rendszer, a parlamentarismus, melyre mi magyarok — és pedig jogosan — oly büszkék kell hogy legyünk, hogy ezen parlamentarismus, úgy mondják, túlélte magát, az absurdum. (Ugy van! a, szélső balon) Azért — úgy mondják — mert ezen alkotmányformában az önkényt csak úgy lehet gyakorolni, mint absolut államban. (Ugy van! a szélső balon.) T. ház! Én mint magyar szívesen küzdöttem a parlamentarismus ellen felhozott ilyetén vádak ellenében; de emlékszem arra is, hogy leghathatósabb érv, melyet a parlamentarismus mellett felhoztam, mindig az volt, ha büszkén mutathattam rá a ministeri felelősségre és azon ellenőrzési jogra, melyet a parlament a kormánynyal szemben gyakorol. (Helyeslés a szélső balon.) Pedig nálunk a ministeri felelősség nekem rósz lábon látszik állani. A mi szabadságainknak, a mi parlamenti jogaink megvédésének ezen palládiuma, ezen ministeri felelősség nekem rósz lábon látszik állani. Hisz a jelen törvényhozási aera elején be lett adva egy tények, okok által támogatott vád alá helyezési indítvány a t. házhoz, s az igen t. kormány jónak látta, nem a benne foglalt okok taglalásába bocsátkozni, nem vett magának fáradságot azokat megczáfolni, hanem a czáfolatnak kétségkívül legsilányabb módjához nyúlt: a leszavaztatáshoz. (Ugy van! a szélső balon.) Én hiszem, hogy ezen eljárás a kormány ügyessége mellett igen, de a felhozott okok alaptalansága, a kormány ártatlansága mellett semmit sem bizonyít. (Ugy van! a szélső balon.) Pedig a ministeri felelősségbe fektetett hitre azon nemzetben nagy szükség van, melytől az alkotmány tiszteletben tartását kívánjuk. Félek tőle, hogy a parlamentarismus ellenségei azt fogják mondani, hogy ha ezen ministeri felelősség csupán csak üres szóvá válik; ha az nem lehet soha ténynyé és tetté: azt fogják mondani, hogy a parlamentarismus igen hasonlít ahhoz, a mit a múlt ülések egy nagy szabású és tárgyilagos beszéde, ezt az ellenzék eljárására alkalmazva, semmiből felfútt üres hólyagnak mondott. De nem csak az igen t. kormány ideiglenessége, nem csak a programmnélküliség az, a mi épen most szükségessé teszi, hogy a nemzet a koronához nyíltan, őszintén és határozottan nyilatkozzék a válaszfeliratban. A monarchiának úgy, mint hazánknak külügyi helyzete még sokkal inkább komolylyá teszi a helyzetet, sokkal inkább előtérbe tolja ezen követelményeket. Mert hisz Európa ma oly helyzetben, oly körülmények közt van, melyekre egészen analóg helyzetet és körülményeket a világtörténetben, azt hiszem, hiában keresünk. Mert igaz ugyan, hogy országok nem egyszer romba dőltek, és azok foszlányain a szomszédok megosztoztak; igaz ugyan, hogy sokszor történt s épen e helyről tegnap is mondatott, hogy öt-hat ember összejött, és készített milliók számára földabroszt — így történt épen e század elején is a bécsi congressuson. Ez talán némileg a berlini congressuson monarchiánknak Bosznia és Herczegovina elfoglalására adott mandátumhoz némi tekintetben praecedenst képez. De ezen hasonlat is sántít, ezen praecedens sem egészen tökéletes. Mert azt hiszem, meg fog velem egyezni mindenki abban, hogy azon idő, melyről beszélek, az egész világtörténelemben épen azon idő volt, midőn az absolutismus és reactio legbuján tenyésztek. Igen természetes, mert azon emberek, kik akkor, a bécsi congressus idején éltek, még szemtanúi voltak az emberiség azon nagyszerű, de túlkapásaiban egyúttal legborzasztóbb enuntiatiójának, a franczía forradalomnak, melynek épen ezen túlkapásai alkalmasak voltak arra, nem az egyszerű közönséges eszű embert, de a bölcs, a lángésznek elméjét is kétségbe ejteni a szabadság, népfenség és a népek jogos kivánatainak tekintetbe vétele, létjogosultsága felett. Hisz azon emberek, kik akkor éltek, látták a vértenger