Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

u% 19. országot aiés uovomber 18. l8?8. történt, azt mondta: ha népem kívánja, én nem leszek azon kő, melyen megbotolnék; mert én önkényt magam proclamálom a köztársaságot. (letszés a szélső balon.) Én azt hiszem, hogy királyunk szintily nézetek által vezéreltetik, és ha eljő azon idő, melyet én óhajtok, Magyar­ország köztársasága: (Elénk derültség) akkor a fejedelem ép ugy fog felállni, mint Leopold belga király. Pártolom a felirati javaslatot, melyet Ver­hovay Gyula t. barátom beterjesztett. (Elénk helyeslés a szélső' balon.) Hegedüs Sándor: Tisztelt képviselőház! (Halljuk!) A helyzet nehéz; a nemzetet nagy aggodalmak hatják át és ezekből az ellenzék vádakat formái a kormány és pártja ellen. E helyzettel, ez aggodalmakkal, e vádakkal szem­ben Őszintén, határozottan kell szembeszállani; őszintén, nyíltan kell indokolnunk szavazatunkat és nem riasztatni vissza magunkat abban sem az álfélelem, sem mások ellenvéleménye által; s midőn megígérem a t. háznak, hogy ép oly őszinte, a mily tárgyilagos leszek: akkor nem fogom Eötvös Károly képviselő urat azon térre követni, melyen jónak látta egy nagy pártot, a törvényhozás többségét általános s be nem bizo­nyított vádakkal illetni; oly vádakkal, melyek alapján a törvénycsarnokban és más téren keressen fel és ne itt. Őszinte és tárgyilagos akarok lenni és ez igéret fejében kérem a t. ház becses figyelmét. (Halljuk!) Minden nagy történelmi esemény úgy meg­zavarja a kaiiársak Ítéletét, sőt többet mondok, lelkiismeretét, hogy nem tudják megítélni sem a bekövetkező események jelentőségét, sem azok­nak jó vagy rósz hatását, akár közvetlen hazá­jukra, akár a világeseményekre. Csak egy Gröthének adatott, hogy elmondhassa, midőn Valmynál eldördült az első ágyú, hogy világ­események fognak következni; és még ő sem volt képes annak phasisait sem a hazára, sem a világ fejlődésére, sem a főbb tényezőkre nézve meg­ítélni. Nálunk e tekintetben sokkal könnyebben veszik igen sokan úgy az ítéletet, mint az elha­tározást. Oly apodicticus Ítélettel és oly bizíos következtetéssel modják meg a még csak processus­ban levő fejlődésnek minden eredményét hazánkra és Európára, hogy egy törvényszéki bíró sem mondhatja ki biztosabban az előtte levő acták alapján az Ítéletet. Oly határozottan látják már megvalósulni a Pan-szlaviát, oly biztosan látják tönkrejutni Magyarország alkotmányát és pénzügyeit, és e három feltevés alapján oly határozottan mondják ki az ítéletet, mintha a nagy dráma már lezajlott volna, mintha biztosan, előre látnák az eredményt. És midőn ily biztosan előre látják és megmond­ják e nagy eredményét a világra kiható esemé­nyeknek, akkor ezt visszaviszik ministeri talál­kozásokra és reichstadti megállapodásokra. Ha a nagy eseményeknek nagy eredményeket akarnak tulajdonítni: akkor azoknak okait keressék mélyeb­ben, mert csak nagy eseményektől, rég előkészített fejlődésből lehet azokat következtetni. És akkor nem fognak kizárólag, vagy legelső sorban minis­teri jegyzőkönyvekből és császárok találkozá­sából következtetni; hanem a történelem színhelyén ott, a hol az események kitörtek, mert az okokat bizton ott fogják találni. Ne gondolja a t. ház, hogy ebből a ministeri felelősség vagy a párt felelősségének megszűntét akarnám következtetni; csak meg akarom külön­böztetni, hogy mennyiben tulajdonítható az általam említett okoknak az, a mi még most is csak processusban van, de egyáltalában nem eredmény; azonban meg akarom óvni a felelősséget annyi­ban, a mennyiben a factorokat megilleti. A keleti események kezdetét, nem szándé­kozom századokra visszavinni. Én egyszerűen azon hagyományos és gr. Apponyi Albert kép­viselő ur által eonservativ érzelmeinél fogva oly nagyon dicsért politikára mutatok, mely a leg­közelebbi 25 év alatt monarchiánk keleti poli­tikáját képezé, azon politika, mely Törökország integritását külsőleg megőrizte: tette lehetővé Oroszországnak uralkodását keleten Konstantiná­polytól Montenegróig egész Törökország felett; az a politika, mely Törökország irányában a passivitást tartotta az egyedül iidvezítőnek, tette lehetővé a keleti kérdésnek ilyetén fejlődését. Ez a politika sem zsinórmértékül nem ajánlható, sem orvosszerül elő nem írható most, midőn eredményképen mutatkozik a megváltozás; mely a keletet megrázkódtatja és megrázkódtatja azon tényezőket is, melyek kezében van a helyzet, s melyek annyira kihozzák sodrából Európának sok jeles politikusát. Hiszen csak legközelebb lépett ki az angol kabinetből annak egyik leg­jelesebb tagja, épen azért, mert a kabinetnek a keleti kérdésben követett politikáját nem helye­selhette ; de azért széles Európában sehol sem jut senkinek eszébe ebből valamely politika mel­lett, vagy az ellen fegyvert kovácsolni; ez csak nálunk van szokásban. De mi, az ítélet tekinte­tében még azon hátrányban vagyunk, hogy az események szomszédságunkban folynak, azok hatása, azoktól való félelem és aggodalom nyo­mása alatt is állunk, és így nem vagyunk azon helyzetben, hogy elmondhassuk, miszerint képesek vagyunk teljes objektivitással ítélni. (Halljuk!) Bekövetkezett tehát a nagy válság, bekövet­kezett — mint Irányi Dániel t. képviselőtársam is tegnapelőtti beszédében teljes objektivitással beismerte — állandó okokból, melyeknél fogva Törökország bérviszonyait ő is tarthatatlannak

Next

/
Thumbnails
Contents