Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

f40 19, wszAgos Wéa november 18.1878. épen oly szenyfoltja volt az azon népnek, mely abban az időben a feldarabolást eltűrte. (Igaz! JJgy van! a szélső bal/elől.) És mivel Bosznia annectáíása Lengyelország feldarabolásával tökéletesen egyenlő, a történelem nekem fog igazat adni s az én szavaimat pár év múlva idézni fogja. (Derültség jobbfelöl.) Az, hogy néhány ember határozzon milliók felett, ellenkezik az észjoggal, ellenkezik az emberi szabadsággal, azt tovább tűrni, nézetem szerint nem lehet; mert megmutatta a természet örök törvénye azt, hogy ha valami hosszabb időn át mindig nyomatik, ellenszegülései leveretnek, egy darabig elhallgat, de később vaserővel kitör és az elnyomás keservei fölötti bánat oly catastrophát idéz elő, minő volt az 1798., az 1848. és 1870-iki. En igen sajnálom, hogy rá kell térnem, de gondolom az igen t. elnök ur megengedi, minthogy nem a király személye ellen, hanem a ministerelnök ur személye ellen akarok pár szót mondani, hogy ő pártunk kányában nem úgy viseli magát, mint a miként alkotmányos kötelessége parancsolja. Ugyanis a lapokból olvastuk, hogy miután beadta lemondását, a királyhoz tanácskozás végett meghivattak a kormánypárt vezérfiai és b. Simonyi Lajos is, és mi — nem annyira saját személyemre vonatkozólag mondom, (Derültség jobbfelöl) de hivatkozom pártunk azon vezérférfiaira, kik képesek és bátorsággal is birtak volna a fejedelemnek az igazságot megmondani, ezek közül egy sem hivatott meg. Hogy ez így történt, ellenkezik az alkotmányossággal. De a ministerelnök ur még tovább ment akkor, midőn azon mulatságban, hová a képviselők pártkülönbség nélkül meghívattak, a mint tudom — nem akarom azon kifejezést használni, — az egyes, hogy is fejezzem ki magamat, igazhivők — pártfelei közül mutatta be a király ö Felségének ; s nem gondolt azzal, hogy azon másik párt is, mely szintén tényező az országban, az egyesült ellenzék, valamint pártunk részéről is, kik közül többen jelen voltak az udvari lakomán, többen méltók lettek volna bemutatásra. Mit akart ezzel a ministerelnök ur elérni ? Azt, hogy a király iránti tiszteletet bennünk öregbítse, azt akarta elérni? Vagy azt, hogy elhallgasson oly dolgokat, melyek igen fontosak nemzetünk életében, és azt mintegy eltitkolja. Hiszen neki nem kellett volna mást tenni, mint egy felvilágosítást adni, hiszen az ő Talleyrandféle nyelve elég ügyes, hogy megsemmisítse azt, a mit talán egy másik t. barátom mondott volna. Ha azt akarták vele kimutatni, hogy pártunk nem kormányképes és általában, hogy ők több- j ségben vannak, arra nézve csak azt vagyok bátor mondani, hogy nem létezik Magyarországban I olyan párt, és ez a lehető legkétségbeejtőbb helyzet, a mely párt, ha egyszer többségben van és vezeti a választásokat, hogy akkor más pártot engedjen többségre jutni. Megmutatta ezt a tapasztalás. 1868-tól 1878-ig volt több képviselőválasztás. 1869-ben bemutattuk számarány szerint, hogy népünk nagy többsége a balközép és szélső balpárt mellett volt; és mégis mindannak daczára, hogy a választók száma szerint mi többségben lettünk volna, a kormánypárt máig is az, a mi volt 67-ben. Mik változtak ott? Változott Lónyay, Kerkapoly, ezután Szlávy.- rendszer soha, mindig személyváltozás mutatkozott. Hát olyan nagy kifogásuk volt Lónyay, Kerkapoly vagy Szlávy személye ellen, mert miért kellett a változásnak történni, hogy ha a rendszerben üdvöket találták ; csak nem képzelték azt, hogy helyt adjanak az úgynevezett húsos fazekak mellett másoknak ? Ez történt a szabadelvtipárt alakulása alkalmával. Megkerülte a várat — régi nóta, régi gyülölségről, hagyjuk el, — Tisza Kálmán is odajutott a ministeri székbe és most nem igen akar onnan elmozdulni, még olyan lassan se, mint oda belejutott. Készséggel elismerem, a szabadelvűpártnak igen szép programmja volt, ha ugyan volt, de csak maga a szó fejezte ki, hogy szabadelvű. Kérdem a t. házat, ugyan három év óta volt-e egyetlen szabadelvíí eszme, &gy képlet, a mely kikerült volna a ház azon oldaláról? Nagyon leköteleznének, ha egyet tudnának mondani. Hanem igenis voltak a következők: itt van mindjárt a legelső legfontosabb kérdés, a minek egyik támogatója Móricz Pál képviselő volt, a polgári házasság kérdése, a mi felett ő a felirati vita alkalmával igen szép beszédet tartott és mi történt? Irányi Dániel képviselő ur indítványa, melyet e kérdésben beadott, melyet Deák Ferencz is pártolt, letétetett a napirendről. Hát ugyan ez szabadelvíí eljárás volt? En retrográd lépésnek tartom. Vagy szabadelvű eljárás volt, mikor a czeglédi küldöttséget drabantok köztt kisértették végig a városon; vagy szabadelvű intézmény volt, mikor a boszniai háború alatt a fuvarosokat kirendeltük minden törvény ellenére? Hát a büntető törvény alkotásánál néztek-e másra, mint arra, hogy ezen függetlenségi pártot, a mennyire lehet, megakadályozzák, hogy az elveinek diadalt szerezzen azért, hogy elcziczomázott gyermeküket, az 1867-ki egyezést megmentsék. Ha ezek szabadelvű ideák, akkor én inkább akarok a kalmükök közé menni, mint Magyarországban maradni.