Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-18
220 18, W" 4 *** Kiél notember 16. 1878. a külügyér politikáját előkészíthették a külföldi lapokban? Mindig azt az örökös refrain-t hallottuk hangoztatni: „ne féltsétek Törökországot; Törökország sokkal erősebb, mintsem hiszik, Oroszország pedig sokkal gyöngébb, hogy sem Törökország annak sokáig ellenállni képes nem volna. — A keleti kérdés olyan, mely rég megindult, századok előtt, és mely még századokig fog tartam, annak lebonyolítása, annak hirtelen való kifejlődése nem fog ugy egyik napról a másikra minden nehézség nélkül megtörténni; nem lesz oly ecclatans az egyik fél győzelme, hogy azon érdeket, mely a másik fél érdekével van egybekapcsolva, ez által félteni kellene." Es mi történt? Az ellenkező történt; ellenkezője történt azon reménynek, a mely Romániában egy élő sövényt látott az orosz támadások ellenében, egy élő sövényt, mely ha magában nem is képes ezen támadást megakadályoztatni, legalább képes annyira föltartóztatni, hogy Európa segítséget nyújtson azon érdekeknek, melyek a támadás által koezkára vannak téve. Ezen élő sövény nem hogy ily akadálynak mutatkozott volna, de annak következtében, hogy mi teljesen elhagytuk, hogy mi nemcsak befolyásunkkal nem támogattuk ellenállásában, de egyenesen úgyszólván karjaiba vetettük Romániát Oroszországnak, ez által azon támadás lehetősége föltételének, sőt azon pillanatban ama támadás eredményei megmentőjének mutatkozott, a mikor e nélkül mindenesetre igen problematicusak lettek volna a Plevna körüli harczok. És midőn Oláhországot az Al-Duna völgyében egyenesen oda dobtuk Oroszországkarjaiba : elbigyjem-e, hogy az akkor is a most utólag fitogtatott számítással tétetett, hogy majd megundorodik a szövetséges ezen eljárásától; majd ezen utólagos undor inkább fog hatni azon irányban, hogy Románia a mi külpolitikánkkal szövetséges politikát kövessen, mint azon túlhatalommal, melyre Oroszországot időközben vergődni hagytuk, mint azon túlhatalom, a melyet hogy elismertünk, mutatja, hogy mi nem tudtunk szót találni Bessarabia átengedése ellen; és hogy nem tudtuk megvédeni ezen országot szerencsétlenségből, hogy saját közreműködésének díja saját területe nagy részének elvesztése volt. Vájjon elhigyjük-e, hogy a midőn ettől nem tudtuk megvédeni, mikor Románia érdekei a mieinkkel azonosak voltak, ők elhiszik nekünk, hogy meg fogjuk védeni jövőre, mikor önök szerint ez érdek közvetlenül nincs Romániához csatolva, vagy midőn arra, hogy Romániának szolgáljon ezen érdek, még egy előzetes elhatározó politikai irányzat megváltoztatása szükséges ? (Helyeslés balfelöl.) Nem vagyok tebát képes elfogadni azon okoskodást mely azon szempontokat, melyeket a ministereluök ur tegnapi beszédének tételei gyanánt hozott fel, már akkor is olyanok gyanánt tekintsem, melyek alapján a követett politika nem helyeselhető. De nem vagyok képes azt a továbbiak miatt sem elfogadni; mert ha azt veszem, hogy a ministerium a múlt év egész folyamán keresztül a határőrvidéki vasutak kérdését saját kebelében tárgyalta, de tárgyalta minden tekintet nélkül a később bekövetkezett eseményekre; ha azt veszem szemügyre, hogy a dálya-bródi és eszék-vinkovczei vasút kiépítése már a múlt év deczember 10-én lett szentesített törvényben megállapítva, és ezen vasút kiépítése nem kezdetett meg a jelen év kezdetén, hanem akkor, mikor már a boszniai hadjárat folyamatban volt; midőn azt látom, hogy ily intézkedés, melynek szüksége a követett politika mellett előre látható volt, s a mely milliókat takarított volna meg az elszalasztott fél éven át, még csak akkor kezdetett meg, mikor már oly viszonyok állottak be, hogy ezen vasút kiépítése, azon előnyök legnagyobb része nélkül, melyek attól várhatók voltak, kell, hogy megtörténjék: akkor én nem emelhetem a kormány ellen azon vádat, hogy tudva és akarva, belátva politikája következményeit, tervszerfíleg járt volna el; mert akkor a hanyagság, mely a tervszerű eljárás, a terv tűzése, és a terv eszközeinek teljes elmellőzése közti ellentétben mutatkozik, valóban olyan lenne, bogy ha képes lennék azt elhinni: akkor csatlakoznom kellett volna azon vád alá helyezési indítványhoz, melyet Simonyi Ernő nyújtott be. (felkiáltások: Hiszen csatlakozott!) Nem csatlakoztam; és ha nem csatlakoztam, tettem azért, mert nem vagyok képes elhinni, hogy a ministerium Bosznia és Herczegovina occupatióját, mint a keleti politikának egy szükséges követelményét, mint a keleti politikának etappeját, hogy úgy mondjam, tekintette; s e mellett elmulasztott mindent előkészíteni, mi e czélra vezetett volna, mi e czélnak elérését könnyítette volna, mi az országot számos milliók és emberélet-áldozattól megmentette volna. (Elénk helyeslés a bal, és szélső baljelbl.) És, t. ház, még egy dolog teszi előttem megfoghatatlanná e tervszerűség azon mentségét, melyet a ministerelnök felhozott. Egészen megfoghatlanná teszi azon eljárás, melyet a kormány az előfogatok ügyében követett. Ha a kormány tervszerüleg járt volna el, azt múlhatlanul tudnia kellett volna, hogy a mozgósítás szükséges; ha a kormány tudta, hogy Bosznia és Herczegovina occupatiója a külügyminister programmjába tartozik, ha ezt csakugyan olyan nagy talismánnak tekintette, melylyel Oroszország fegyveres diadalait ellensúlyozhatja: akkor valóban nem lehet érteni, hogyan hagyhatta az utolsó pillanatra oly rendszabályok teljesítését, melyek ez utolsó pillanatban kétségtelenül szükségesek voltak; de szükségesek voltak most már azon káros és igazságtalan voltukban, mely számos egyes egyént
