Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

18. országos ülés november Ifi. 1878. 215 hangoztatta, hogy a háborúnak körülírására, localisálására fordítja minden gondját, saját érdekeink megóvásának érvényesítését a békekötés idejére tartván fenn, annyit azonban már azon alkalommal is előre kimondván: „hogy a Balkán félszigeten oly államalakulásokat megtűrni nem fog, melyek a monarchia érdekébe ütköznek." Engem mind e biztatások nem nyugtattak meg, nemcsak azért, mert sokkal nehezebbnek tartottam a győzelmes Oroszországot a mérséklet határai közé visszaszorítani, mint azt elindulta j előtt visszatartani; sokkal nehezebbnek bevégzett ! tényeket másítani meg, mint elejét venni annak, hogy azok bevégeztessenek,— lévén dolgok, melyek ha egyszer megtörténtek, semmi erély, semmi áldozat által, többé helyre nem hozhatók. (Ugy van! a baloldalon) Hanem azért, és főleg azért, nem nyugtattak meg engem a kormány biztatásai, mert az irány, melyet a keleti kérdésben követett, a nemzetnek sem hajlamaival, sem óhajtásaival, sem érdekeivel nem egyezett meg. (Ugy van ! balfelöl.) Miben állott a kettős monarchia érdeke a keleti kérdéssel szemben? Egyfelől abban, hogy a Balkán félsziget keresztény lakosainak sorsa sikeresen javittassék; másfelől, hogy a török birodalom integritása és függetlensége fentartassék. A t. ministerelnök ur tegnapi beszédében azt méltóztatott mondani, hogy ezen utóbbi czélt a mi kormányunk soha sem tartotta feladatának, I annak valósítását nem tartotta kötelességének. Emlékezem én is, de csakis a háború folyama j alatt, a tisztelt ministerelnök urnak ilyen kijelen- j tésére. Magamnak is, őszintén megvallom t. ház, vannak és voltak kételyeim arra nézve, vájjon a török birodalom eddigi határai között sokáig fentartható-e, vagyis a mi azzal egyet jelent; vájjon regenerálható, reformálható-e alapjaiban : | de azért mindenha tisztában voltam önmagammal az iránt, hogy Magyarországnak és hozzáteszem, Ausztriának is, a catastrophát, melyei a felbomlás hord méhében, nemcsak siettetni nem szabad, ; hanem mindent el kell követni, hogy az minél később következzék be. Addig is kötelességének és feladatának azt tartván a kettős monarchiának : I hogy Törökországot a reform útjára sarkalja, í jó igyekezetében támogassa. A kormány, fájdalommal ki kell mondanom, máskép vélekedett, vagy legalább máskép cselekedett; mert nemcsak i hogy Oroszországot a háború megindításában nem akadályozta: hanem az egész háború alatt | tétlen maradt; oly semlegességet követett, mely a részrehajlatlansággal aligha volt megegyez | tethető. Azt mondotta egyszer a delegatiókban gróf Andrássy, s ismételte tegnap a t. ministerelnök | ur, hogy nekünk Oroszország háborúját Törökország ellen nem lehetett volna megakadályoznunk, hanemha háborúval. Én, uraim! sohasem izgattam háborúra; sohasem híttam fel önöket, hogy Oroszország ellen háborút indítsanak. Mindig azt állítottam, s állítom ma is: hogy a Törökország ellen indított háborút meg lehetett volna békés utón is akadályozni, a mi kormányunk részéről mutatott nagyobb erély, nagyobb kitartás által. Ha nem kötik meg önök a hármas császár szövetséget, mely által Oroszországot mintegy felbátorították a Törökország elleni háborúra: az északi hatalom, nézetem szerint, soha nem mert volna e vállalatba bocsátkozni. (Ugy van! balfelőL) Azt mondta tegnap a mininisterelnök ur, hogy elszigetelve állottunk volna Oroszországgal szemben; mert Angliában az atrocity meetingek folytak, Francziaország önmagával volt elfoglalva, maga Olaszország talán egyéb czélokon törte a fejét. A mi Olasz- és Francziaországot illeti, nem akarok vitatkozni a ministerelnök úrral: de az én erős hitem, és meggyőződésem az, hogy Anglia kormányát igen is meg lehetett volna nyernünk, ha önök Német- és Oroszországgal nem szövetkeztek volna előbb. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De midőn önök egy tengeri hatalomnak, mely szárazföldi erővel alig bir, négy millió szurony élén mutatnak fel egy feli .ivást, és mégis azt akarják, hogy az önökkel — Ausztria és Magyarországgal szövetkezzék — akkor lehetetlenséget kivannak. A hármas császári szövetség szigetelte el tőlünk Angliát; azért ne vessenek másokra, midőn maguk a hibások. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Hitelesen nem lehet tudni, mi volt a hármas császár-szövetség czélja: de aligha csalódunk, ha igazat adunk azon közléseknek, melyek előbb időszaki lapokban, később, nevezetesen az idén, ha jól emlékszem a tavaszszal, vagy tavai egy röpiratban megjelentek, melynek czíme: „Das Verdict der Thatsachen", s mely Andrássy gróf külügyi politikájának dicsőítésére íratott és gyanítom, félhivatalos forrásokból vette származását. E szerint a három-császár-szövetség három pontra volt alapítva. Az elsőben a három szövetkező nagyhatalom egymásnak barátságot ígért; a másodikban azt fogadták, hogy minden felmerülő fontosabb kérdésben egymással egyetértőleg fognak eljárni; a harmadikban — és ez a legfontosabb — végre biztosítják egymást, hogy ha ezen három hatalomnak egyike vagy másika háborúba keverednék, akkor a másik kettő tartózkodni fog a harmadik hatalom ellenségét segíteni. Ez, uram! alapja Oroszország háborújának Törökország ellen, a hármas-császári szövetségnek ezen harmadik pontja vetette meg annak