Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-17

196 !'• •"gAgoi ülés november 18. 1878. magunknak az esetre, ha Oroszország a berlini szerződésben elvállalt kötelezettségét híven nem teljesiti. Épen azért, t. ház, én azon nézetben vagyok, hogy ezen occupatió nem fog szükségkép az annexiora vezetni. Ez szerintem a kormánypárt politikájának iránya. Az ellenzék egy igen t. szónokának tegnap felhozott azon állítása ellenében, hogy a kormánypárt egész politikája hypothesiseken alapul, azt hozom fel, liogy ez már csak azért -sem állhat, mert a kormánypárt politikája alapul a berlini szerződésen és alapul a keleti viszonyok eoncret alakulásán; mig a t. ellenzék egész politikája azon hypotfaesisen alapul, hogy a kormány az annexiora törekszik, és hogy a berlini szerződés sem általunk, sem más hatalom által megtartatni nem szándékoltatik: kérdem már most, vájjon a mi politikánk, vagy az ellenzék politikája alapul-e inkább hypothesisen? (Helyeslés jobb/elől.) Beőthy Ákos t. képviselőtársam megjegyzésére akarok rövid reflexiót tenni, és pedig azon fejtegetésére, melyet ő tegnap a berlini szerződés joghatályáról igen ékesen elmondott. Az ő nézete szerint az elfogadott berlini mandátum mi ránk nézve nem lehet kötelező. De én nem teszem fel magáról a t. képviselő úrról sem, hogy a képviselői mandátumával járó kötelezettségeknek minden irányban ne törekednék eleget tenni. Ép ez.ért azon állítást, hogy a mandátum jogot ád, de kötelezettséggel nem jár, én részemről el nem fogadom. Befejezem beszédemet egy rövid reflexióval épen az előttem szóló t. képviselő ur azon állítására, illetőleg azon conventiójára, mely szeriut ő még abból is, hogy a ház tisztelt elnökét megválasztották, fegyvert kovácsol a kormánypárt ellen arra nézve, hogy mi az occupatiót helytelenítjük. Én tartok attól, hogy a t. ellenzék még abból is, hogy mi előadásait figyelemmel kisérjük, szintén érveket fog kovácsolni. (Tetszés a középen,' mozgás a baloldalon.) Én részemről elfogadom a bizottság javaslatát. (Helyeslés a középen.) Hoffmann Pál: Azon összes felirati javaslatok közül, melyek a t. ház asztalán feküsznek, kettő melyek közül állásomnál fogva választanom kell; értem a ház által kiküldött 2l-es bizottság előterjesztését és gróf Apponyi igen tisztelt képviselőtársam által beterjesztett javaslatot. A mi a többi három javaslatot illeti, azok, a melyeket Mihalovics és Polit t. képviselőtársaim beterjesztettek, álláspontomnál fogva; de azt hiszem, hogy ezen ház óriási többségének nézete szerint komolyan nem vehetők számba és én ugyanazért le is mondok azon vállalatról, ezen feliratok ellen bárminemű polémiát folytatni, a mi nem tartozik szorosan a magam által elfogadott válaszfelirati javaslat védelmének keretéhez. A mi a Verhovay t. képviselőtársam által beadott felirati javaslatot illeti, örömmel ismerem el, hogy a keleti kérdésre vonatkozólag oly nézletet fejt ki, a mely sokban lényegben is megegyez azon nézettel, a melyet én is osztok. Azonban ezen válaszfelirat egyúttal számos oly elemet is foglal magában, melyet én részemről sem jelenleg, sem közpályám bármely stádiumában osztani nem tudnék. Ezen nézletkülönbség teszi számomra lehetetlenné, ezen válaszfeliratot csak választás tárgyává is tenni. A midőn tehát a két válaszfeliratot szemügyre veszem, kijelentem mindenekelőtt, hogy felette örvendenék és bizonyos benső ösztön előszeretete vonzaná engem ahhoz, hogy a t. többség, illetőleg a 2 l-es bizottság által beterjesztett javaslatot elfogadhassam; mert a dolog természeténél fogva azon nézet, melyet én osztok, ha összeegyeztetni birnám azzal, a mi ezen válaszfelirati javaslatban foglaltatik, ez által természetszerűleg a leggyorsabb, a leghatásosabb érvényesülésben részesülhetne. Daczára annak, hogy a legnagyobb hajlandóság létezett bennem a keleti kérdésre vonatkozólag a nemzetben uralkodó, lehet mondani, ritka egyetértésnek alapján várni azt, hogy a t. többség kebeléből kiküldött bizottság javaslata magában foglalandja azt, a mi meggyőződésemet megnyugtatni képes legyen: mindamellett kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az engem meg nem nyugtat. Szívesen elismerem, hogy ezen javaslatban kettő foglaltatik, a mi teljes elismerést érdemel; először, hogy az ország a nemzet aggodalmainak tolmácsa lett; azonban, t. ház! valami oly rendkívüli fontosságot azon ténynek, hogy a többség javaslata is kifejezést ad a nemzetben uralkodó aggodalmaknak, nem tulajdonítok, hogy csupán e miatt is egy javaslatot elfogadjak. Hisz kérem, a felsőház is kifejezést adott ennek, kevesebbet e ház nagy többsége sem tehetett tehát, mely a nemzet szabadon választott képviselőiből alakult; kevesebbet a képviselőház bármely fractiója sem tehetett, mint azt, hogy ily aggodalmak létezését constatálja. De másfelől, a t. ministerelnök ur mai felszólalása még inkább megerősít abban, hogy puszta aggodalom-kifejezéssel be ne érjem. A t. ministerelnök ur szives volt megengedni, elismerni, hogy a háznak, mint a többségnek is van joga aggodalmakat nyilvánítani. Bármily nagy tisztelettel viseltessem is én a t. ministerelnök ur személye és állásánál fogva való tekintélye iránt, engedelmet kérek, én e házat többnek tartom, mint egy aggodalom-gyárnak. (Helyes-