Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-17

194 17. országos Illés november la. 1878. A mi az annexiót illeti, erre nézve egy felirat nyilatkozott, az, a melyet Mihálovics képviselőtársam adott be, és e tekintetben tökéletesen egyetértek vele, hogy azon felirat a kormány politikájához, a kormány intentióihoz esakugyan legközelebb áll, de hogy az Magyarország érdekeivel ugyanazonos legyen, azt bátor vagyok kétségbe vonni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A többi felirat és a többség felirata határozottan az annexio ellen szól és csak ideiglenes foglalást enged meg. Ha tehát csak ideiglenes foglalás czéloztatik — a mint az nem is történhetik másként, mert ha azt mondjuk, hogy a berlini szerződést végre kell hajtani és fentartani, akkor másról, mint ideiglenes foglalásról nem is lehet szó — akkor ideiglenes az is, hogy Dalmátiának legyen egy hátát védő országa; akkor ideiglenesen állítunk védet határainkon, akkor ideiglenesen ütünk éket a szláv fajok közé, akkor ideiglenesek mindazon felhozott nagy előnyök: s ezen okoknál fogva azon argumentumok, melyek az occupatió mellett felhozattak, mind önmagukban összeomlanak (Helyeslés balfelol.) A mi a közvéleményt illeti: e tekintetben sokszor történtek e házban nyilatkozatok, hogy a közvéleményt mindenki úgy magyarázza, a mint neki tetszik. Sokszor a közönségnek egy része hangosabban , erőteljesebben fejezi ki akaratát és azon rész a kisebbség, s ezért tévesen fogják fel sokan azt. Magyarország közvéleménye felett azonban ma nem lehet kétség, mutatja az, hogy Bosznia occupátiója ellen nyilatkozott a főváros, nyilatkoztak a törvényhatóságok, nyilatkoztak egyes képviselő urak nemcsak ezen az oldalon, hanem a túlsó oldalon is. Már az által t. ház, hogy a ház egy oly férfiút bízott meg ezen ház tárgyalásainak vezetésével — az igen t. elnök urat értem — ki Bosznia oecupatióját nem helyeselte (Derültség balfelöl), már az által is bebizonyította a t. ház azt, hogy az ország közvéleményének hódol. A t. ministereluök ur ismeri e közvéleményt, és épen azért, mert ismeri, kerülte oly gondosan azt, hogy kivailja, mi a kormány politikája; ha ezt korábban teszi, az ország közvéleménye korábban nyilatkozott volna úgy, a mint most nyilatkozik. E közvéleménynek határozott kifejezést adott — elismerem, még pedig nem íigy, a mint a ministereluök ur magyarázza — a többség által kiküldött bizottság javaslata. Kimondja azt határozottan és nyíltan, hogy az ország közvéleménye miként gondolkozik, miként érez. De még egy más kifejezést is tartalmaz a bizottságnak felirata, midőn azt mondja, hogy nemcsak pénzügyi tekintetek, hanem politikai okok is az annexió perhorrescálására indítják, sőt még maga az ideiglenes elfoglalás által is veszélyeztetve látják azon nagy művet, melyet a 67-ki kiegyezés teremtett. Azt én igen természetesnek találom, hogy azon férfiak, a kik mint factorok közreműködtek azon törvények létesítésére, a kik a Deákpárthoz tartoztak, aggódva tekintenek ezen újabb alakulásokra, a melyek azon nagy művet, t. i. az alkotmányos dualismust veszélyeztetik. En nem vádolom a t. ministerelnök urat, mert távol van tőlem hinni, hogy ő nem fogadta el bona fide, úgy a mint kimondta a 67-iki kiegyezést: hanem kimondom, hogy csakugyan itt is látszik az, hogy az illető nem mindig viseltetik a mostoha gyermek iránt oly ragaszkodással, mint annak édes anyja. (Derültség.) És ha mindennek daczára még sem fogadom el a többség által benyújtott felirati javaslatot, annak oka az, mert tökéletesebbnek tartom azon javaslatot, melyet gr. Apponyi t. képviselőtársam benyújtott, és a mely némileg tovább megy. 0 t. i. javaslatában kimondja azt, hogy ő Felsége megkérendő arra, hogy a jelenlegi korona tanácsosait távolítsa el. Sokan első pillanatra azt gondolhatják, hogy ebben személyes tekintet rejlik. De ez nem áll, nincs oka sem neki, sem nekem, hogy személyes tekintetekből ellenséges indulatokat tápláljunk a kormány iránt; sőt kimondom, nekem épen az ellenkező vonzalmaim vannak, hanem azért akarjuk a koronát erre felkérni, mert meg vagyunk győződve, hogy azon politika folytatására és keresztülvitelére, melyet károsnak, veszélyesnek tartunk, más férfiak ezen parlamentben, mint azon urak, a kiket szerencsénk van tisztelni, nem vállalkoznak, és ha ezen férfiak eltávolíttatnak, akkor lehetetlenné tétetik azon politika. (Helyeslés a baloldalon.) Mihálovics t. képviselő ur azt mondta, hogy felirati javaslatunkban az mondatik, a mit mi nem akarunk, hanem mit akarunk, nem mondatik. Igaz, kimondjuk, hogy Bosznia oecupatióját nem helyeseljük, hanem egyszersmind kimondjuk, hogy a csapatoknak rögtön kihívását már politikai tekintetekből lehetetlennek tartjuk. De óhajtjuk, hogy ezen occupatió mielőbb megszüntettessék és ezen ügy, mely a hazára oly veszélyes, mielőbb lebonyolittassék; óhajtjuk a monarchia hatalmi állásának fenntartását: óhajtjuk azon törvényes szövetséget, a mely köztünk és Ausztria közt létezik, óhajtjuk Magyarország alkotmányos önállását és függetlenségét, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) óhajtjuk, hogy Magyarország népei anyagi jólétnek és fejlődésnek örvendjenek. Ez a mi óhajtásunk, a mi után az van kifejezve azon felirati javaslatban, melyet Apponyi Albert gr. előterjesztett, én azt pártolom és kérem,