Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-17
17. országos ülés november 15. 1878. 191 Á lefolyt országgyűlések feliratai egy reményekre jogosult, önbizalommal biró nemzet jellegét tüntetik fel. Állami szervezkedésünkről, nagyszerű beireformokról s a szabadelvű irány további követéséről, az országos mívelődés fejlesztéséről és fokozásáról szólanak ezek; mindegyik megnyugvással említi meg az országnak a fölötti megelégedését, hogy a külállamokkal a béke továbbra is biztosítva van. Az utóbbiakban, igaz, már jeleztetik az állam kedvezőtlen pénzviszonya, és kimondatik azon óhajtás, hogy az állam háztartásában az egyensúly helyreállítására mielőbb tétessenek meg a legerélyesebb lépesek. Ha ezen feliratokkal szemben egy tekintetet vetünk a tárgyalás alatt levő Öt feliratra, ezekben az előbbi feliratokban hangsúlyozott jogosult kívánalmakat, és indokolt reményeket alig, vagy csak futólag érintve találjuk. Távol legyen tőlem, hogy ezért az említett feliratok szerzőjét mulasztással vádoljam; sőt ellenkezőleg, beismerem, hogy az ország jelen súlyos helyzetében ez máskép nem is történhetett, mert mindezen kérdések, melyek előbb és más körülmények között elsőknek, és több esetekben égetőknek tűntek fel, az ország mai veszélyes helyzetében, a melybe a kormány vezetése következtében sodortatott, csak mellékeseknek, másodrendíieknek tűnnek fel. Államszervezetünkről, igaz, történik minden javaslatban említés, de ezekben nem ennek biztosításáról van sző, hanem határozott elitélése azon újabb állami alakulásnak, mely a kormány részéről teremtetik. Természetesnek találom, hogy most beireformokra nem is gondolhatunk, mert hiszen Bosznia administratiójáról kell intézkednünk. A mi pedig a szabadelvű irány folytatását illeti, erre nézve megjegyzem, hogy jelenleg előttünk csak egy irány követése kívánatos és pedig azon irányé, mely bennünket jelen súlyos helyzetünkből kivezet. Az ország közművelődési érdekei sem említtetnek fel, meg kell vonnunk hazánk fiaitól ezen legnagyobb jótéteményt, melyet egy állam lakóinak nyújthat. Nekünk most más a feladatunk, Bosznia és Herczegovina lakosait kell egy európai meghagyás folytán művelnünk, azért ma nincs Magyarországnak arra való pénze; hogy a közoktatást és a tudományok terjesztését Magyarországban eszközölje. A fölötti örömét, hogy a külhatalmakkali jó viszony a monarchia békéjét biztosítja, egyik javaslat sem nyilatkoztatja ki; a többség által benyújtott válaszfelirat kijelenti ugyan, hogy a jólét emelkedésének és az ország fejlődésének első feltétele a béke és nyugalom: de azért azon aggodalmában, hogy ez megzavartathatik, kinyilatkoztatja, hogy azon esetben, ha a monarchiát bár honnan veszély fenyegetné, kész a legnagyobb áldozatra. A béke már is meg lőn zavarva, véres harczot kellé küzdenünk, és most is egy része seregeinknek idegen országban hadi lábon áll. A béke áldásairól tehát csakugyan nem tétethetik ezen javaslatokban említés. Egyik felirati javaslat sem mondja ki, hogy mint az az előbbiekben történt, azon forró óhajtását, hogy az államháztartásban az egyensúly mielőbb helyreállíttass ék és a pénzviszonyok rendeztessenek. Talán azért sem történik e tekintetben említés, mert az államháztartásban az egyensúly helyreállítva, vagy ha ezen czél még elérve nincs is, de biztos azon út, melyet követünk, hogy ezen kívánalmunk mielőbb teljesítve leend ? Korántsem, hanem azért nem nyilvánittatik ezen jogosult óhajtás, mert a szerencsétlen boszniai hódítás következtében; azon adósságok által, melyeket már eddig csináltunk; azon milliókra menő kiadások által, melyek még azon esetben | is, ha a mint lehető leend, ezen foglalást megszüntetjük, az állam pénzügyeinek rendezéséről még mindenesetre hosszú időre le kell mondanunk. Az állam pénzügyeinek rendezését nyilatkoztatta ki, mint első és legfőbb teendőjét a jelen kormány; a pénzügyek rendezése helyett itt van Bosznia és Herczegovina, •— ez sovány kárpótlás — a kormány így váltja be az ország előtt ünnepélyesen adott szavát. Midőn az ország pénzügyeiről szólok, meg fogja a t. ház nekem kegyesen engedni azt, hogy egy szorosan ezen ügyhöz tartozó tényről tegyek említést. x\z alkotmányos államéletnek megvan azon előnye, hogy a törvényhozás és kormány minden egyes honpolgár tudományával tett erejével és szolgálatával rendelkezik, azt mindenkor igénybe veheti, legyen az illető a kormányon, vagy ennek pártjában, akár az ellenzéken, nem vonhatja meg szolgálatát a Í haza ügyétől, kötelessége legjobb belátása szerint nyilatkozni és cselekedni. Az újabb parlamentaris élet nálunk még nem erősödött meg egészen és ezért ez nálunk még nincsen így. A jelen esetben és midőn az ország pénzügyeinek kezelése felett hozunk Ítéletet, nélkülözzük azon férfiút, ki legképesebb és leghivatottabb megadni a képviselőháznak a szükséges tájékozást. Ezen férfiú Széll Kálmán képviselő ur. Csak ő adhatja a kellő felvilágosításokat, i mert csak az, ki a kormányban van, vagy ennek tagja volt, bir a részletek azon ismeretével, mely a teljes tájékozásra szükséges.
