Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-17

190 17. országos ülés november IS. 1878. a palotától a kunyhóig aggodalommal viseltetik azon események iránt, melyeket a kormány eddigi politikája előidézett. {Helyeslés balfelöl.) Az igen t. ministerelnök ur megemlíti azt, hogy a világ folyását meggátolni nem lehet. En úgy tudom, hogy tőle ezt senki nem követeli; hanem én azt hiszem, hogy a Bosznia és Herczegovina occupatiója sem gátolta a világ folyását, hanem a mi terheinket igen is tetemesen szaporítja. (ügy van! balfel.81.) A t. ministerelnök ur kimondotta azt, a min, megvallom, csodálkozom, hogy a kormánynak a keleti háború kitörése előtt főczélja az volt, hogy ha nem is Törökország integritása tartassák fenn, hanem hogy a Törökbirodalom fenmaradäsa lehető legyen, és hogy e mellett az orosz túl­terjeszkedésnek gát vettessék. Igen csodálkozom, hogy a t. ministerelnök ur ezt megemlítette; mert soha a tények határozottabban nem bizo­nyították be a kormánynak tehetetlenségét; hogy mindazt, a mit elérni akart, azt nem volt képes elérni és ennek következtében épen az ellenkezője történt annak. Az igen t. ministerelnök ur utalt arra, hogy nem lehetett elszigetelten fellépnünk ezen ese­ményekkel szemben. Ez is egy testimonium paupertatis, a mely külügyi diplomatiánknak adatik. Ha nekünk oly diplomatiánk van, hogy midőn életérdekeinkről van szó, akkor mi elszi­getelten állunk, ez mindenesetre igen szomorú. (ügy van! balfelöl,) A t. ministerelnök ur azt mondta, ha mi fel akartunk volna lépni határozottan és befolyni ezen ügyekre, ez igen nagy áldozatokba került volna, azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy 20-szoros áldozat lett volna szükséges ezen fel­lépésre. De én erre kijelentem, hogy 20-szoros áldozatot hozni inkább czélszerü, ha az ország érdeke ezt kívánja (Helyeslés balfelöl), mint 20-szorta kevesebbet, ha az ország érdeke ezt nem kivánja. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur: emlé­kezzünk vissza, midőn hadsereget állítottunk fel a krimi háború alkalmával, 600 millió költetett el, és mi volt annak az eredménye? Ennek eredménye t. ház a párisi béke, a Dunának további szabad fenntartása és Törökországnak fennmaradása volt. Ezek oly eredmények, a melyekről azt mondani, hogy semmik, nem lehet. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy elfelejtették azok, a kik azt felemlítették, azon csekélységet, hogy Szebasztopol ostroma jött közbe. Én meg erre azt válaszolom, hogy a t. ministerelnök ur a Plevna körüli eseményeket felejtette el. (Helyeslés a baloldalon.) A t. minister­elnök ur összehasonlítja a san-stefanói békét a berlini egyezménynyel. Az ő álláspontjánál fogva ez ügyes összehasonlítás, én azonban részemről uem tartom helyes eljárásnak; mert nem a san­stefanói békét kell összehasonlítani a berlini congressussal, hanem a san-stefanói béke előtti állapotot, a midőn a keleti kérdés megindult 1 — a san-stefanói békével. Nem kellett volna engedni, hogy oly állapotok jöjjenek létre, a melyek következtében a san-stefanói béke megköttetett. (Helyeslés balfelöl.) Továbbá azt mondja a t. ministerelnök ur, és ezen nézetében én is oszto­zom, hogy a parlamenteket ily esetekben elő­legesen megkérdezni nem szokás, hogy a kormányok bizonyos viszonyok között sokszor a külügyek elintézésében mikép fognak eljárni és e tekintet­ben utalt Anglia példájára; azt mondván, íme az angol kormány a berlini congressusról hozott olyas valamit, oly intézményeket léptetett életbe, a melyekről senki sem álmodott. Elismerem, ott volt Cyprus elnyerése, az óriási befolyás és Anglia ennek örült és ezzel meg volt elégedve. Ennek ellenében némileg utalt azon elégületlen­ségre, a mely hazánkban mindenütt feltűnt azért, mert Bosznia occupatiója, ideiglenes megszállása el lön határozva. Én ezen nem csodálkozom; mert ha valaki haza hoz egy drága gyöngyöt, azzal az illetők meg vannak elégedve; de azon sem csodálkozom, hogy, ha valaki haza hoz egy farkas fiókot, (Derültség balfelöl) annak az illetők nem örülnek, (ügy van! balfelöl.) Hanem arról az egyről biztosítom a ministerelnök urat, hogy azért volt lehetséges az angol kormánynak azon politikát követni a parlament megkérdezése nélkül, a melyet követett; mert igen jól tudta azt, hogy az egész ország közvéleménye helyesli eljárását, mert Angliában egy oly kormány, a mely az ország akaratával, közvéleményével oly ellen­kezőleg járna el, mint a t. ministerelnök ur és a jelen kormány, az egy napig sem tarthatná magát. (Helyeslés a baloldalon.) A t. ministerelnök ur a kereskedelem fejlődé­séről is beszélt. Bocsánatot kérek, de igen csodálkozom, hogy ezt a ministerelnök ur a mai körülmények közt tette, midőn egyrészt a Dunánál megengedjük oly hatalom kifejlődését, a mely irányunkban nem barátságos, és a mely gátlólag hat kereskedelmünkre és bilincseket ver azon tényezőkre, a melyek leghatalmasabbak a keres­kedés emelése tekintetében; midőn másrészt egy zsákutezába megyünk bele, melynek kereskedelme nincs, melyet vagy tovább kell folytatnunk, vagy abban hagynunk. Ily viszonyok közt az említett foglalás Magyarország kereskedelmi érdekeit elő­mozdítani nem fogja. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Ha visszapillantást vetünk a lefolyt országgyűlések felirataira, és azokat össze­hasonlítjuk azon felirati javaslatokkal, melyek ez alkalommal több oldalról a ház asztalára letétettek, lehetetlen, hogy fájdalmas érzés ne borítsa el I keblünket.

Next

/
Thumbnails
Contents