Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-17

182 17- országos ülés november 15. 1878, verjen. Annyi bizonyos, hogy akkor, mikor a haza iránti kötelesség tisztán áll előttem, a távol jövő lehetőségei fölött nem tűnődöm, hanem teszem azt, a mit nékem a kötelesség parancsol. És ezen kötelesség azt parancsolja, hogy mi foglaljunk pártállást ott, a hol a nemzet foglal pártállást; pártunk legyen a nemzet pártja, szemben azon párttal, a mely szabadelvűnek nevezi ugyan magát, de a mely már pár év óta valósággal csak udvari párt. (Egy hang a szélső balfelől: Muszkapárt.) Hogy ilyen, az én eszméimnek s a helyzet valódi állásának tökéletesen megfelelő pártállás eddig létre nem jött, azért én főleg az egyesült ellenzéket és a nemzetnek, —hogy úgy mondjam, — honorarius államférfíait okozom. Ha ezen államférfiak: a Majláthok, Sennyeiek, Széchenek és talán, mondhatnám, Bittók, Csengetlek, Lónyaiak nemcsak villáik árnyas ligetében gyönyörködnének a senatori tóga redőinek harmóniáján, hanem megjelennének a fórumon, és megtennék azt, a mit a republica üdve parancsol és hoz magával; és ha másrészről az egyesült ellenzék nem csak kitűnő férfiakkal, hanem gyökeres programmal is állana a nemzet elé, és dicsőségét nem csak a Tisza Kálmán-féle politika fonákságainak fényes ostromlásában, hanem a nemzet gyökeres regeneratiójáhan is keresné, akkor, azt hiszem, hogy ma már e falak közt csak két párt állana egymás mellett: egy nemzeti párt, a mely küzd a nemzeti jólétért és becsületért és egy udvari párt, a mely szintén jólétért és becsületért küzdene ugyan, de csak saját jóléteért. és kormányának becsületéért, azonban azt hiszem, hogy a siker reménye nélkül. Én az egyesült ellenzékben, sőt a kormánypárt némely elemeiben is ezen megalakulandó nagy nemzeti párt anyagát szemlélem, s nem tettem le a reményről, hogy ott a túloldalon is vannak még sokan, kiknek szive együtt lüktet a nemzeti közérzület szivdobbanásaival. Vajha azon mulasztást és késedelmet, melyet az egyesült ellenzék elkövetett — mert rajta állott siettetni azon időt, midőn már ezen egészséges pártalakulás bekövetkezik — a történelem egykor végzetesnek ne jelentse ki! De ismétlem, ezen mulasztás és késedelem mellett is én ragaszkodom azon reményhez, melyet az egyesült ellenzékhez kötök. Ugy fordul, a közel jövő már őt is a helyesebb útra fogja kényszeríteni. Mert ne ámítsuk magunkat uraim! Mi itt fogunk tartani szép és nem szép beszédeket, de erő'nk nem lesz Andrássy és Tisza Kálmán urakat fatális politikai pályafutásukban ezúttal megakadályozni. Bosznia és Herczegovina bizonj^ára annectáltatni fog. Sőt valószínűleg törekvéseik messzebb le az aegeumi tenger felé is fognak irányulni. A monarchia szláv elemei szaporodnak. Polit és Mihalovics t. barátaink s azok, kik mögöttük állanak, bizonyára törekedni fognak a szláv elemek szélesebb körű államjogi érvényesítésére. E czélra a dualismus nagyon kevés, a paritás meg nagyon sok lesz nekik is, nekünk is. Az az államjogi viszony, mely köztünk és Ausztria közt fennáll, tarthatatlanná fog válni. Ilyen körülmények közt az egészséges kibonyolódást alig lehet másként, nézetem szerint, lehetetlen másként képzelni, mint Magyarország államjogi függetlenségének a personalis unió alapján való visszaállítása által. (Elénk helyeslés a szélső balfelöl.) Minden más prognosis, mely előttem fölmerült, csak hátrányosabb lehet ennél; előttem ez a lehető legkedvezőbb prognosis. És én lehetetlennek tartom, hogy a t. egyesült ellenzék elzárkózzék ettől; én lehetetlennek tartom, hogy ő az ország pénzügyi rendezését, az elhanyatlott politikai morál visszaállítását, és még megóvható j keleti érdekeink megóvását másként kivihetőnek tartsa, mint ezen programm alapján. Azért bízom én abban, hogy a közel jövőben már az egyesült ellenzékkel együtt fogunk küzdeni. Azonban, t. ház, tovább foglalkoztam ezen kérdéssel, mint sem az idő, mely rendelkezésemre áll, azt megengedte volna. Lehető röviden át kell térnem a t. kormányra, és a kormánypártra, s különösen a válaszfelirati javaslatokra. Azt a felirati javaslatot, melyet a t. előadó ! ur adott be, minden közelebbi és bővebb indokoI lás nélkül, én nagy figyelemmel tanulmányoztam I át, talán nagyobb figyelemmel, mint sokan azok | közül, kik eleve elhatározták, hogy azt megszaj vazzák. (Derültség balfelől.) Én, t. ház, kerestem ebben a feliratban a \ kormány támogatását, azt nem találtam ; kerestem a kormány múlt tetteinek helyeslését, azt sem találtam; kerestem a t. kormánynak programmját, azt sem találtam; kerestem a kormánypártnak programmját, még azt sem találtam. Kerestem panaszt, elégületlenséget, pénzügyi nyomoraink fejtegetését, kerestem az occupationalis politika, helytelenítését, jövendőnknek borús sejtelmeit: mindezt megtaláltam. Kérdést intéztem ekkor magamhoz, vájjon fogok-e találni okot, a mely miatt azt a felirati javaslatot ne pártoljam ? Fájdalom, ilyen okot találtam. Én t. ház, némely kérdésekben meglehetős emlékezőtehetséggel birok. Különösen emlékszem pedig arra, hogy midőn ezelőtt negyedfél évvel a t. kormány és vele egyidejűleg pártja megalakult, ugyanakkor a cabinet és pártja is egy kitűnő programmal lépett a nemzet elé, a melyben nem kevesebbet igért, mint pénzügyi viszonyaink gyökeres rendezését, a nemzet anyagi erőinek egészséges kifejtését. Ausztriával czélszerü és előnyös vám- és kereskedelmi egyezség meg-