Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-16

16, orszftgos ülés november 14. 1878. 179 közt állításának bebizonyítására felhozta Anglia példáját, azt állítván, hogy Angliában a nemzetközi szerződések megkötésének joga a koronát illeti; bármily szerződést kössön, bármily kötelezettséget vállaljon ott a fejedelem, nincs hatalom, mely útját állja, mely azt megsemmisítse. Én, t. ház, azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur téved. Megengedem, hogy a ministerelnök urnak igaza van szó szerint; de nincs igaza tényleg, de még elvben sem. Angliának a nemzetközi szerződéseket illetőleg megvan ugyanazon joga, melyet én a magyar országgyűlésnek reclamáltam; csakhogy sokkal praecisebben és világosabban van formulázva. Én ennek bizonylatául nem hivatkozhatom történeti példákra és tényekre, mert igaz, nem tudok rá esetet, hogy ott egy boszniai mandátumot elfogadtak; (Derültség) az sem történt meg, hogy 200 esztendő óta köttetett volna oly nemzetközi szerződés, mely a parlament és a nemzet teljes megnyugvását és beleegyezését nem bírná. De hivatkozom a következő auctoritásokra. Az angol parlament 1843. az augusztus 11-iki ülésben a koronának ministere Grladstone, a nemzetközi szerződés beterjesztésekor kijelenté, hogy igenis megvan a parlamentnek azon joga, hogy nemzetközi szerződések azon pontjaitól, melyeknél törvényhozatalra van szükség, a végrehajtást, a sanctiót megtagadja. Az angol parlament 1860. márczius 24-iki ülésében Anglia egyik legnagyobb jogtudósa, Sir Roundel Palmer szintén mint minister és mint sollicitorgeneral kijelentette, hogy oly nemzetközi szerződések, a mennyiben terület átengedéséről van szó, a mennyiben az angol parlament arra nézve törvényt van hivatva alkotni, az angol parlament hozzájárulását igénylik. Ugyan hiszi-e valaki, hogy ha az angol kormány kötne szerződést, melyben átengedi Máltát és Gibraltárt, ez a parlament által helybenhagyatnék? Hiszi-e, hogy ha szerződést kötne, melyben jelentékeny subsidiumok fizetésére kötelezi magát más állammal szemben, azt az angol parlament, ha nem akarná, sanctionálni volna kénytelen ? Ez nem volna semmi más, mint nemzetközi szerződések alakjában az alkotmányos jogok kijátszása. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy az angol nemzet, mely oly erős küzdelmet folytatott az absolut uralom ellen, mint egy nemzet sem; mely az absolutismus ellen a parlament jogaiban találja egyedüli biztosítékát: hogy ezen nemzet lehetővé tette volna, hogy a nemzetközi szerződések által alkotmányán ily rés ütessék, épen akkor, midőn a XVII. században :\z angol parlamentnek legnagyobb válságai közt a legnagyobb gravameneket épen a nemzetközi szerződések okozták. Mert hiszen megtörtént, hogy Anglia királya, II. Stuart Károly ministereivel együtt, éveken keresztül Anglia halálos ellenségének, XIV. Lajosnak, zsoldjában állott és tőle | fizetést húzott; megtörtént, hogy 1670-ben egy Doverben létrejött titkos nemzetközi szerződésben kötelezte magát arra, hogy Angolország fundamentális törvényeit felforgatja és Angliának egyedüli barátját, Hollandot haddal támadja meg. Ily előzmények után nem hiszem, hogy ott oly discretionarius hatalom létezhetnék. De ha ez nem áll, téves a ministerelnök ur hivatkozása is. Méltóztassék meggondolni, hova vezet ez a gyakorlatban? Ha áll az, hogy egy nemzetközi szerződés létrejön minden körülmények köztt, a nemzet akarata nélkül; ha áll az, hogy annak terhét azután a nemzet köteles viselni, hogy köteles oly külpolitikát követni, mely jogait, érzelmeit és érdekeit sérti; ha áll az, hogy ez ellen a priori sem létezik semmi remedium : kérdem, mily helyzetbe fog ez hozni egy nemzetet a koronával szemben? Én nem hiszem, hogy ha ezen theoria komolyan vétetnék, ennél mouarckicus szempontból subversivebb theoria létezhetnék. (Tetszés a balon.) Különben én magát a nemzetközi szerződéseket illetőleg többet mondani ez alkalommal nem kívánok; nem pedig azért, mert először is a berlini szerződés alkotmányos tárgyalás végett a ház asztalára úgy is le van téve; de másodszor azért sem, mert, mint mondám, ezen szerződés által alkotott bevégzett tényeket megváltoztatni nem vagyunk képesek, végül azért sem, mert ha komolyan kérdés tárgya lesz az, hogy nemzetközi szerződésekkel szemben, mennyi joga van a nemzetnek és mennyi joga van a koronának: mindenkinek be kell látnia, hogy alkotmányunkban e tekintetben jelentékeny hézag van, ezt pedig incidentaliter betölteni nem lehet. Ezt be kell tölteni, rendes, törvényes úton, a koronának hozzájárulásával; még pedig úgy, hogy a korona jogai tiszteletben tartassanak s a nemzet jogai megóvassanak és biztosíttassanak. Előadásomnak immár végéhez érek és annak eredményeit / röviden összevonva befejezem azt. (Halljuk!) Én ismétlem, t. ház, hogy ezen mandátum elfogadását calamitásnak tekintem, és a monarchia érdekében szükségét látom annak, hogy a calamitás mihamarabb véget érjen, szükségét látom annak azért is, mert habár kényszerhelyzet következtében és bevégzett tény folytán is lett elfogadva e mandátum, el lett fogadva ép úgy, mint a berlini szerződés is, ennek tehát hű és lelkiismeretes megtartása becsületbeli kötelességünk. Pacta sünt servanda. Nekünk tehát következetesen kerülni kell mindent, mi e mandátum ezélját és objectumát alterálná, mi indirect úton is aunexióra vezet; és minthogy én az occupatió meghosszabbításában látom az annexió leghatalmasabb eszközét: azt hiszem, hogy nekünk ezen occupatió tartamát meg kell határoznunk; egy demarcationalis vonalat kell húznunk, melyen túl az occupatió tovább nem terjedhet. Ezen határ23*