Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-16

162 ié. országos ülés november li. 1878. áldásainak fentartása nem sikerült. (Igaz! Ugy van! bal/elöl.) T. ház! A világtörténelem kereke egyet fordult addig, míg e termekben tanácskozásra újra egybegyűlhettünk. Határszéleinken egy békeszerető, loyalis szomszéd helyét egy kétes szándokú hatalomnak előőrsei váltották fel. Oly változás ez a nemzet egész helyzetében; oly változás ez a monarchia hatalmi állásában, hogy ily situatióban, midőn a nemzet újra a királylyal találkozik, midőn ötödfél hónapi elválás után újra magas színe előtt megjelenhet és hozzája szólhat: szerintem a válaszfeliratnak a trónhoz intézését nem tekinthetni egy conventionális formalitásnak, a szokás egy alaki követelményének, hanem úgy kell azt felfogni, hogy az, a milliónyi szívek mélyében rejlő aggodalmaknak, a válságos helyzetnek, s az az által keltett érzelmeknek, a kibontakozásra vonatkozó eszméknek, óhajoknak és a nemzeti akaratnak leplezetlen, terjedelmes, kimentő kifejezése legyen. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Ezt tekintem tehát én a mai viszonyok közt a válaszfelirat első követelményének, hogy ne maradjon a király előtt elrejtve semmi mindabból, mi a nemzet szivét e nehézjj időkben aggasztja és bántja. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Az időközben beállott események ezen feladathoz még egy másikat is tűztek. A kormány a parlament szünetelése alatt lemondott állásáról, és a mint maga monda, saját reconstructióját mint állandó kormányét, vagy egy új kormány alakítását, azon iránynak felismerésétől teszi függővé, mely az egybegyűlendő parlament többségénél érvényre fog jutni. Mi a ház ezen oldalán nem tartottuk a parlamentarismus szempontjából kifogástalannak és correctnek ezen eljárást. Kifejtettük ezt más alkalommal ; erre ma visszatérni nem szándékozunk: de tény, hogy úgy van, de tény, hogy a parlamenti helyzet tisztázását várja a ház első nyilatkozatától, — a felirattól. És ebből foly a válaszfeliratnak a mai körülmények közt más, az elsőnél valamivel kevébbé fontos talán, de szintén mellőzhetlen feladata: hogy a parlament többségének akarata oly félreismerhetlen kifejezésre jusson, hogy biztos támpontot nyújthasson egy új kormánynak alakulására. T. ház! Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a ház bizottsága által benyújtott felirati javaslat minden előnyei daczára — melyek nem csupán formaiak —ezen kettős követelménynek, az én meggyőződésem szerint teljesen, meg nem felel. Nem tehetem ugyan, hogy az iránti megnyugvásomnak és örömemnek ne adjak kifejezést, hogy az események előterében álló egy kérdésre nézve, a boszniai megszállás ügyére nézve, oly felfogásoknak ad kifejezést, melyek az enyéimtől, ha valamiben, hát legfeljebb a hévmérő fokában különböznek. De ez szerintem a helyzetet ki nem meríti. Bármily nagy fontosságot tulajdonítsunk is a Bosznia megszállására elnyert és keresztül vitt mandátumnak, nem vagyok képes azt másképen felfogni és annak főfontosságát másban látni, mint abban, hogy ez, — fel kell legalább tennünk, — egy átgondolt külpolitikai tervnek egyik organikus része. És ebben látom a ház bizottsága által benyújtott felirati javaslat azon részeinek, melyek az occupatióra vonatkoznak és a melyek különben határozottan fénypontját képezik, hiányát; hogy azt mint egy önmagában álló elszigetelt tényt állítja oda. Annak pénzügyi, annak a monarchia belszervezetére vonatkozó káros következményeinek helyes és élénk kifejezést ad ugyan : de annak összefüggését külpolitikánk egész rendszerével teljeseu ignorálja, külpolitikánknak lefolyására, melynek pedig mulasztásai ép úgy, mint tettei a nemzet mostani helyzetének forrását képezik, egyáltaljában ki nem terjeszkedik. Másik hiánya, hegy egy szóval sem emlékezik meg a helyzet egy nemkevésbbé súlyos bajáról, azon káros következményekről, a melyek a nemzet alkotmányos beléletére, a kormány által követett eljárásból származnak. Mondottam az előbb, hogy nem ugyan alkotmányellenesnek a szó betűszerinti értelmében, de alkotmányon kívülinek kell jeleznem a kormány egész eljárását a külügyi kérdések körül. A kormány, — megengedem hogy ez szintoly kevéssé volt czélja, mint nem volt czélja Boszniába bemenni; megengedem, hogy ez szintúgy csak eszköz volt magasabb czéloknak elérésére, különösen pedig a hétköznapi felfogások kizárására, a magasabb államférfiúi conceptiók kiviteléből: de tény az, hogy a nemzet törvényhozásának lehetséges befolyását a krisis megoldására, az országgyűlés idő előtti feloszlatása és annak késő egybehivása által teljesen és tökéletesen kijátszotta. (Ugy van! balfelöl.) Igenis, az országgyűlés feloszlatása és országgyűlés egybehivása királyi jog, azt tudjuk mi is; de ezen jognak mikénti gyakorlásáért a kormány felelős. (Ugy van, balfelöl.) A közszabadságok bizonyos formákhoz vannak kötve, hogy azokban a mindennemű önkény ellen oltalmat találjunk; nem hogy ezen formák elmés alkalmazása által gyakorlatilag érvényen kivül helyeztessenek. (Tetszés balról.) És ha mégis ez történik meg: akkor megszűnt a közélet jóhiszeműsége, mely a szabadság irott biztosítékainak egy nélkülözhetetlen kiegészítő része. És az abból származó erkölcsi károkért semmi nemű politikai ügyesség, még ha ilyent lelhetnénk is a kormány eljárásában, kárpótlást nem ad. [Tetszés a baloldalon^ Az ebből eredő erköl-