Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-16

162 ié. országos ülés november li. 1878. áldásainak fentartása nem sikerült. (Igaz! Ugy van! bal/elöl.) T. ház! A világtörténelem kereke egyet fordult addig, míg e termekben tanácskozásra újra egybegyűlhettünk. Határszéleinken egy béke­szerető, loyalis szomszéd helyét egy kétes szán­dokú hatalomnak előőrsei váltották fel. Oly változás ez a nemzet egész helyzetében; oly változás ez a monarchia hatalmi állásában, hogy ily situatióban, midőn a nemzet újra a királylyal találkozik, midőn ötödfél hónapi elválás után újra magas színe előtt megjelenhet és hozzája szólhat: szerintem a válaszfeliratnak a trónhoz intézését nem tekinthetni egy conventionális formalitásnak, a szokás egy alaki követelményé­nek, hanem úgy kell azt felfogni, hogy az, a milliónyi szívek mélyében rejlő aggodalmaknak, a válságos helyzetnek, s az az által keltett érzel­meknek, a kibontakozásra vonatkozó eszméknek, óhajoknak és a nemzeti akaratnak leplezetlen, terjedelmes, kimentő kifejezése legyen. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Ezt tekintem tehát én a mai viszonyok közt a válaszfelirat első követelményének, hogy ne maradjon a király előtt elrejtve semmi mind­abból, mi a nemzet szivét e nehézjj időkben aggasztja és bántja. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Az időközben beállott események ezen fel­adathoz még egy másikat is tűztek. A kormány a parlament szünetelése alatt lemondott állásáról, és a mint maga monda, saját reconstructióját mint állandó kormányét, vagy egy új kormány alakítását, azon iránynak felismerésétől teszi füg­gővé, mely az egybegyűlendő parlament többsé­génél érvényre fog jutni. Mi a ház ezen oldalán nem tartottuk a parla­mentarismus szempontjából kifogástalannak és correctnek ezen eljárást. Kifejtettük ezt más alka­lommal ; erre ma visszatérni nem szándékozunk: de tény, hogy úgy van, de tény, hogy a parla­menti helyzet tisztázását várja a ház első nyilat­kozatától, — a felirattól. És ebből foly a válasz­feliratnak a mai körülmények közt más, az első­nél valamivel kevébbé fontos talán, de szintén mellőzhetlen feladata: hogy a parlament többsé­gének akarata oly félreismerhetlen kifejezésre jus­son, hogy biztos támpontot nyújthasson egy új kormánynak alakulására. T. ház! Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a ház bizottsága által benyújtott felirati javaslat minden előnyei daczára — melyek nem csupán for­maiak —ezen kettős követelménynek, az én meg­győződésem szerint teljesen, meg nem felel. Nem tehetem ugyan, hogy az iránti megnyug­vásomnak és örömemnek ne adjak kifejezést, hogy az események előterében álló egy kérdésre nézve, a boszniai megszállás ügyére nézve, oly felfogá­soknak ad kifejezést, melyek az enyéimtől, ha valamiben, hát legfeljebb a hévmérő fokában különböznek. De ez szerintem a helyzetet ki nem meríti. Bármily nagy fontosságot tulajdonítsunk is a Bosznia megszállására elnyert és keresztül vitt mandátumnak, nem vagyok képes azt másképen felfogni és annak főfontosságát másban látni, mint abban, hogy ez, — fel kell legalább ten­nünk, — egy átgondolt külpolitikai tervnek egyik organikus része. És ebben látom a ház bizottsága által benyújtott felirati javaslat azon részeinek, melyek az occupatióra vonatkoznak és a melyek különben határozottan fénypontját képezik, hiányát; hogy azt mint egy önmagában álló elszigetelt tényt állítja oda. Annak pénzügyi, annak a monarchia belszervezetére vonatkozó káros követ­kezményeinek helyes és élénk kifejezést ad ugyan : de annak összefüggését külpolitikánk egész rend­szerével teljeseu ignorálja, külpolitikánknak le­folyására, melynek pedig mulasztásai ép úgy, mint tettei a nemzet mostani helyzetének forrását képe­zik, egyáltaljában ki nem terjeszkedik. Másik hiánya, hegy egy szóval sem emlé­kezik meg a helyzet egy nemkevésbbé súlyos bajáról, azon káros következményekről, a melyek a nemzet alkotmányos beléletére, a kormány által követett eljárásból származnak. Mondottam az előbb, hogy nem ugyan alkot­mányellenesnek a szó betűszerinti értelmében, de alkotmányon kívülinek kell jeleznem a kormány egész eljárását a külügyi kérdések körül. A kor­mány, — megengedem hogy ez szintoly kevéssé volt czélja, mint nem volt czélja Boszniába be­menni; megengedem, hogy ez szintúgy csak eszköz volt magasabb czéloknak elérésére, külö­nösen pedig a hétköznapi felfogások kizárására, a magasabb államférfiúi conceptiók kiviteléből: de tény az, hogy a nemzet törvényhozásának lehetséges befolyását a krisis megoldására, az országgyűlés idő előtti feloszlatása és annak késő egybehivása által teljesen és tökéletesen kiját­szotta. (Ugy van! balfelöl.) Igenis, az országgyűlés feloszlatása és ország­gyűlés egybehivása királyi jog, azt tudjuk mi is; de ezen jognak mikénti gyakorlásáért a kor­mány felelős. (Ugy van, balfelöl.) A közszabadságok bizonyos formákhoz van­nak kötve, hogy azokban a mindennemű önkény ellen oltalmat találjunk; nem hogy ezen formák elmés alkalmazása által gyakorlatilag érvényen kivül helyeztessenek. (Tetszés balról.) És ha mégis ez történik meg: akkor megszűnt a köz­élet jóhiszeműsége, mely a szabadság irott biz­tosítékainak egy nélkülözhetetlen kiegészítő része. És az abból származó erkölcsi károkért semmi nemű politikai ügyesség, még ha ilyent lelhet­nénk is a kormány eljárásában, kárpótlást nem ad. [Tetszés a baloldalon^ Az ebből eredő erköl-

Next

/
Thumbnails
Contents