Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-15

156 15- o^zágog fllés november 18.1S78. meghatároztassék. Mi, ha igaz. méltán azon vádra szolgáltat okot, hogy Bosznia és Herczegovina megszállásánál nem ideiglenes occupatióról, hanem állandó és végleges megtartásról van szó. Meglehet, vannak a házban, talán a kormány padjain, kik azt fogják állítani, hogy e kérdésnek vitatása, illetőleg az erre vonatkozó iratok előterjesztése nem a képviselőházat, hanem a delegatiókat illeti. Először is uraim! Bosznia és Herczegovina megszállása és kormányzása nem közös ügy, melyet az 1867 : XII. törvényczikk a delegatiókhoz utasított. De legyen bár az, legyen bár a közönséges külügyi viszonyokból származott cselekmény: az ezen esetben is a képviselőház bírálata alá tartozik ; a mennyiben arra a magyar kormány is befolyást gyakorolt s az erre vonatkozó iratoknak megtekintése minket is illet, mert csak ily módon gyakorolhatjuk sikeresen a kormány tetteinek ellenőrzését. Azt sem engedhetem meg, hogy a diplomatiai iratok előbb a delegatiók elé terjesztendők, és csak azután nyújthatók be a képviselőháznak. A delegatióknak meg van saját hatáskörük, de meg van az országgyűlésnek is. A delegatiók számon kérik a külügyminister tetteit, mi a magyar kormány cselekedeteit akarjuk számon kérni, s mi akkor kérjük számon, midőn azt a dolog természete, a dolog rendje hozza magával. A válaszfelirati vita fog dönteiű a kormány léte, vagy nem léte felett. A válaszfelirati vita alatt fog mondani Ítéletet a képviselőház Bosznia és Herczegovina occupatiója felett; s ennélfogva ezen iratok előterjesztése ezen vita előtt szükséges. Nem fogadhatom el azon ellenvetést, mintha be kellene várnunk, hogy azon iratok előbb a delegatiókkal közöltessenek, azért sem, mert ha fontolóra vesszük, hogy a delegatiók évenként csak egyszer, akkor is csak három-négy héten át üléseznek: lehetetlen azon helyzetbe hoznunk a magyar parlamentet, hogy a külügyi kormány ügykezelésének ellenőrzését 11 hónapon át sikeresen ne gyakorolhassa. Különben is megeshetik, hogy a delegatiók nem fogják a maguk felvilágosítására szükségesnek tartani bizonyos iratok előterjesztését, melyek azonban a magyar országgyűlés előtt elkerülhetetleneknek látszanak. Meglehet, hogy a ministerelnök ur úgy vélekedik, hogy ez ügyben is elégséges lesz a szóbeli felvilágosítás. Ámde mit mondanának uraim ! azon biróról, ki, midőn tudja, hogy a félnek, ki ártatlannak vallja magát, zsebében bizonyítványok vannak, azokat azonban előterjeszteni vonakodik; azok előmutatását nem követelné? S lehetne-e az ily félt ártatlannak hinnie? T. ház! Ha részrehajlatlanul, ha igazságosan akarunk Ítélni a kormány eljárása felett, ne fosszuk meg magunkat azon egyedüli eszköztől, mely e czélra vezet. Ha igazán világosságot keresünk: akkor ám legyen világosság. Ha igaz, és hű őrei vagyunk az alkotmányosságnak: akkor lehetetlen, hogy ne fogadjuk el azon indítványt, melyet előterjeszteni szerencséin volt, s melyet ezennel elfogadásra ajánlok. (Élénk helyeslés a szélsőbalon?) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én mindazokra nézve, miket az előttem szólott igen t. képviselő ur maga is mint olyanokat jelzett, melyeknek megvitatását a válaszfelirati vitára tartja fenn, e perczben minden nyilatkozattól tartózkodom, kötelességem szerint fogok majd azokra reflectálni a válaszfelirati vita folyamán. Most egyedül az a kötelességem, hogy nyilatkozzam azon indítványnyal szemben, melyet a t. képviselő ur a ház asztalára letett. Már a múlt országgyűlés alkalmával gyakrabban voltam azon helyzetben, hogy a t. képviselő urnak irományok előterjesztésére vonatkozó legnagyobb részben, azt hiszem, interpellatióira feleljek. Én már akkor nyilvánítottam azt, hogy irományok előterjesztése — értve nem szerződéseket, melyekről törvényeink szólnak, hanem külföldi kormányokkal váltott levelezéseket, jegyzéseket — nem lehet feladata senki másnak, mint annak, a ki felelhet és felelni tartozik azért is. hogy a külügyi hatalmakkal való levelezésekből — szemben azon külügyi hatalmakkal is — mi az, a minek közlésére jogosítva van és jogosítva lehet. Kifejeztem akkor ismételten azon nézetemet, hogy ilynemű iratok előterjesztésére egyik vagy másik ministerelnök nem kötelezhető ; kifejeztem azt is, hogy ilyen iratokat csak az terjeszthet elő, a ki azoknak egyes szavaiért, kifejezéseiért is felelős, mert tőle erednek, s csak ott, a hol ő ezek iránt kifejtheti álláspontját. Én részemről alkotmányunkból folyólag ezt tartom ma is az egyetlen egy correct álláspontnak, s attól a magam részéről el nem térek. De egyébiránt azon iratokra vonatkozólag, melyekről most szó van, még ehhez azt is vagyok bátor megjegyezni, hogy — a mint, úgy gondolom, az előttem szólott igen t. képviselő ur is tudja, — oly levelezéseket, melyek valamely még minden irányban végleg el nem döntött, függőben levő alkudozásra vonatkoznak, sehol beterjeszteni addig, mig azok egy vagy más irányban végleg be nem fejeztettek, nem szoktak; s igy, ha amaz általánosan jelzett és fentartott első indok nem volna is: már ezen most második helyen emiitett indok, miszerint — ismétlem — még minden irányban teljesen be nem fejezett alkudozásokra vonatkozó levelezéseket előterjeszteni nem szoktak, elég volna arra, hogy lehetetlenné tegye, hogy a képviselő ur kívánságának a mai perczben megfelelni lehessen.