Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-14

iá. országos Ülés november 11. 1878. 149 lesznek előttünk irányadók az 1868: XL. törvényczikk revisiójánál. A Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokkal újra kötendő pénzügyi egyezségnél nem fogjuk szem elől téveszteni nagy fontosságát azon kapocsnak, mely közöttünk századok óta fennáll, s nem fogjuk magunkat eltérittetni engedni a higgadt felfogás és mérséklet útjáról azon kevéssé barátságos nyilatkozatok által sem, melyek ezen részekből hozzánk áthangoznak. Kijelentjük azonban, hogy egy új egyezség megkötésénél Magyarország népének megterheltetését Horvátország javára, igazságtalannak tartanok. Tudomásunkra méltóztatott hozni utólagosan Felséged, a berlini congressus által Bosznia és Herezegovina megszállására és kormányzására adott mandátum elfogadását. E tényben nyerte meg teljes kifejezését azon vészterhes politika, melyet a korona tanácsosai Felségednek ajánlani, s melyet gyakorlatilag is létesíteni jónak láttak. Külügyi helyzetünkre nézve bekövetkezett az, mit mindenkor ugy tekintett a magyar nemzet, mint a létét fenyegető legnagyobb veszélyt, tudniillik Oroszország hatalmának újabb kiterjedése. S e veszélynek nemcsak elhárítására nem tett semmit Felségednek ugy közös, mint magyar kormánya, sőt maga is hozzájárult annak előidézéséhez. Tekintve ugyanis az események lefolyását, nem kételkedhetünk abban, hogy a kormány oly külügyi politikának elfogadását tanácsolta az utóbbi években Felségednek, mely a Magyarország teljes belenyugvásával fennálló nemzetközi szerződések felforgatásät eredményezte. Már pedig az ily politika ránk nézve a lehető legveszélyesebb, mert növeli Oroszország hatalmát, mely a népek szabadságára s a Magyarország és Ausztria alkatrészeit képező országok és nemzetek békés együttélésére súlyosan nehezedik ; teljes felbomlás elébe viszi az ottomán birodalmat, melynek fenmaradása lényeges feltétele az európai állami viszonyok azon rendjének, melynek fennállása Magyarország és Ausztria érdekének legmegfelelőbb ; és mert más nemzetek megrabolásában való osztozásra s a hódítás terére vitte Magyarországot és Ausztriát oly tartományokban, melyeknek birtokba vétele s megtartása csakis folytonos külbonyodalmakkal, belső szervezetüknek felforgatásával s erejüket meghaladó költekezéssel van egybekapcsolva. Ezen politika elfogadásánál nem hazánk, nem is Ausztria népeinek érdekeit láttuk venni irányadókul s nem zárkózhatunk el azon föltevéstől, hogy minden magasabb politikai tekintetek mellőzésével, egyedül az uralkodó-ház birtokának területi és lélekszámbeli növelése volt a kiindulási pont. De mi a mai kor szelleme által túlhaladottnak tartjuk azon felfogást, hogy országok és népek az uralkodóházak birtokát képezik, melynek nagyobbítására a népek vére és vagyonával szabadon rendelkezni lehessen; s annál kevésbbé tartjuk elfogadhatónak a terjeszkedés politikáját, mert Magyarország és Ausztria elég nagy hatalmat képeznek mostani kiterjedésökben is, hogy helyöket az európai népek családjában megállhassák; hatalmuknak növekedése, sőt magának az uralkodóháznak fénye és dicsősége attól függ, mennyire képesek megszilárdítani kebelükben a szabadságot és jólétet; nem pedig oly terjeszkedéstől, melynek bonyodalmai még mostani határaik köztt való fennállhatásukat is koezkáztathatják. Mi akként vagyunk meggyőződve, hogy a keleti viszonyokra nézve politikánk feladata csak az lehet, hogy fentartassanak ott azon államalakulások, melyek az idők folyamában eddig létrejöttek; hogy megszilárdítandó befolyásunkat az ottani állapotok javítására fordítsuk: — de ne nyújtsunk segédkezet további erőszakos felforgatásokhoz, melyek az ottoman nemzet állami létét Európában lehetetlenné tenni, az ottomán fajt az európai polgárosodás bevitelében folytonosan akadályozni, a történelmi jog mellőzésével összekevert népességek közt helyesen keresztül nem vihető nemzetiségi alapokon új államalakulásokat létrehozni; s mindezeknél a legkegyetlenebb fajés vallásgyülölet lángralobbantásával, s kiirtás és kivándorlás mint politikai rendszabályok alkalmazását behozni vannak hivatva. A helyzet súlyát fokozza az, hogy a foganatba vett vészterhes politikának keresztülvitelére a közös- és a magyar kormány oly eljáráshoz és eszközökhöz folyamodott, melyek az alkotmányosság rendszerének alapelveivel homlokegyenest ellenkeznek; melyek által a nemzet alkotmányos jogai kijátszattak úgy, hogy összes alkotmányosságunk rendszere üres alakisággá változik át. Az alkotmányosságnak alapelve ugyanis az, hogy a nemzetnek beleegyezése nélkül sorsáról és érdekeiről intézkedni nem szabad. Minél fontosabbak ezen érdekek, annál kevésbbé lehet az azokat illető ügyeket a nemzet megkérdezése nélkül, beleegyezése nélkül, — sohasem szabad pedig akaratának félreismerhetlenül nyilvánított kijelentése ellenére intézni. — Felséged kormánya azonban teljesen elvonta a külügyet az országgyűléstől. — Megtagadta annak idejében a kellő felvilágosítások adását, sőt egyenesen hamis állításokkal vezette félre a képviselőtestületeket. Ezt tette különösen akkor, midőn az orosz-török háború kitörésekor folytonosan azon kétértelmű állítás ismétlésére szorítkozott, hogy hazánknak és Ausztriának érdekei meg lesznek óva minden körülmények közt; midőn a 60 milliónyi hitel megszavazása alkalmával a delegatióban a kül-