Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-12

J26 IS. országos ülé» november 3.1878. oly kisebb hajócskákat, melyek a folyam-rendőrség fentartására és a vámtisztek közlekedésére szolgálnak. Azonban van benne egy záradék, mely azt mondja, hogy a Duna torkolatánál levő hatalmasságok hadi hajói egész Oalatzig felmehetnek. Engedelmet kérek, tengeri hajók Galatzon túl soha sem mentek. Galatz az a kikötő, honnan szállíttatik tengerre az Oláhországban termett gabona; s ha ez a kikötő hadi hajók által elzárattatik, felesleges lesz akárminemű más intézkedéseket tenni, mert akkor a tenger és a Duna közt közlekedés nem létezik. Azon intézkedés tehát, hogy hadi hajókkal csak Oalatzig lehet menni, éppen annyi, mintha azt mondanák, hogy lehet felmenni a meddig tetszik; mert hiszen Oalatznál tovább úgy sem jönnek hadi hajók, mert a viz csekély mélysége nem engedi. T. ház! Nekünk kétségkívül érdekünkben volt megakadályozni azt, hogy ezen háború folytán az orosz hatalom az al-Dunán és hazánk délkeleti határain ne terjeszkedjék, ne gyarapodjék, (Helyeslés a szélső baloldalon.) az eredmény pedig azt mutatja, hogy Románia függetlensége az orosz befolyás által nemcsak veszélyeztetve van, hanem tönkre van téve azonfelül, hogy Bessarabiát Romániától elvévén, azt visszacsatolták Oroszországhoz; és így Oroszországot Dunafejedelemséggé tették, azonfelül mondom, még túlnyomó befolyást engedtek Montenegró- és Szerbiában, mert ezek területök nagyobbodását, autonóm alkotmányukat, részben pedig függetlenségüket egyenesen az orosz protectiónak köszönhetik. Ezen politika, melyet a mi kormányunk követett, valósággal összeveszített bennünket valamennyi keleti népfajjal; mert minket úgy tüntetett föl, mint az ő gyarapodásuk és haladásuk ellenzőit. Nem szükséges mondanom, magam és elvbarátaim már 1869-ben, midőn egy felirati javaslatot készítettünk és adtunk be a háznak, már akkoron kijelentettük és azóta ismételve kijelentettük, hogy mi a keleti ottomán birodalom határai közt lakó szlávoknak a polgárosodás és a szabadság felé való törekvésöket egyáltalában nemcsak nem ellenezzük, hanem minden rendelkezésünkre álló eszközökkel előmozdítani óhajtjuk és akarjuk: (Ugy van, ugyvanl balfelöl.) hanem uraim, midőn mi a tiszta, valódi szláv szabadságot védelmezzük, akkor mi nem azt értjük, hogy a szlávok magukat Oroszország karjaiba vessék, (Helyeslés balfelöl.) mert már itt ellenkező nézetben vagyunk. Oroszország másfélszázados politikájával megmutatta, hogy hazánkat fenyegeti, hogy nekünk ellenségünk. (Helyeslés balfelöl.) Es azt, hogy ellenségünk gyarapíttassék ; hogy oly tetemes erőszaporodást nyerjen, minőt az ottomán birodalomban lakó szláv tartományok hozzájárulása az ő terjeszkedésének adni fogna, ezt mi közönynyel nem nézhetjük. (Helyeslés bal/elöl.) Ennek ellenszegülni kötelességünk parancsolja, mert már itt találkozunk a panszlavismus veszélyével. A panszlavismus nem ezen tartományokban, nem Montenegróban, Szerbiában, Bulgáriában van, hanem Oroszországban és csak az által lesz veszélyes, hogy minden szláv fajt, bárhol legyen is az Európában ,i föl akar karolni,; és befolyást akar] rajok gyakorolni. Uraim, ezen szempontból tekintve a dolgot, ha fölvesszük, hogy Magyarországban van körülbelől 5 — 6 millió szláv, hogy az osztrák tartományokban van 10—11 millió szláv, hogy ezekre Oroszország befolyást gyakoroljon, és velők a mi állami lételünk ellen való fondorkodásai soha meg nem szűntek: akkor azt megengedni, hogy e szláv elem , mely a mi közvetlen szomszédságunkban van, szintén egyenesen Oroszország befolyása alá jusson és ugyanazon czélra törekedjék, azt akkor mi meg nem engedhetjük; kivévén, ba belenyugszunk abba, hogy épen úgy aláássák állami létünket, mint aláásták az ottomán birodalom állami létét. (Helyeslés balfelöl) Azért, uraim, ne mondja senki, hogy mi a szlávok szabadságának vagyunk ellenségei : mi a szlávoknak csak mint pánszlávoknak, mint országhóditó és uralkodó fajnak vagyunk ellenségei, (Helyeslés a szélső baloldalon) mely azt követeli, hogy minden Európában élő szlávok együvé tartozzanak, alája tartozzanak, neki engedelmeskedni kötelesek legyenek. Ha ez követeltetik, akkor mi, saját ösztönszerű önfenumaradásunk érdekében, kénytelenek vagyunk azon követelésnek ellenszegülni ; kénytelenek vagyunk azt utolsó csepp vérünkkel megakadályozni. (Úgy van! Igaz! a szélső bal felöl.) Már most a mi kormányunk a keleti ügyben követett politikája által épen az ellenkezőt idézte elő. Miként mondám, Bulgária majdnem orosz tartománynyá lett; ott orosz administratió, ott orosz hadsereg van, és ott Oroszország befolyása fondorkodik, onnan terjeszkedve ki az Aegei tengerig. Azután függetlenítette Oroszország Szerbiát I és Montenegrót. Nem szükséges emlékeztetnem | e ház t. tagjait arra, hogy hiszen az utóbbi évek I története világosan bizonyítja, hogy nekünk a j szerbekkel már is sok bajunk volt; hogy a szerbek | hazánk határainak egy része után törnek, hogy I ők ott igyekeztek egy külön területet nemzetiségük számára biztosítani. No már ha ezen ellenséges törekvések fennálltak eddig, igen természetesen még nagyobb mérvben fognak gyakoroltatni akkor, ha Szerbia erősebb, ha Szerbia területe és népessége nagyobb lesz ; és még inkább akkor, ha ezen^ befolyást . orosz protectio alatt gyakorolhatja. Én tehát t.