Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-12

124 12, országos Illés november 5.1878. határozni fognak a felett, hogy ily körülmények köztt mi lesz a legjobb út, melyen eljárjanak. Azonban alig néhány nappal a londoni szerződés aláírása után, a mely aláíratott 1877. márezius 21-én, ugyanazon év ápril 24-én az orosz czär parancsot adott seregeinek, hogy ellenségképen lépjék át a török birodalom határait. Tehát megkezdetett a háború. Ezt a tényt körlevélben tudatta az orosz kormány az európai hatalmakkal. Nincs semmi nyoma azon vörös könyvben, melyet ez év folyamában a külügyek vezetésével megbízott közös minister a delegatió elé terjesztett, annak, hogy ezen hadüzenetre nézve Magyarország és Ausztria részéről — hivatkozással az előbb idézett nemzetközi törvényekre és európai szerződésekre — megakadályozó lépés tétetett volna. Meglehet, hogy a körülmények olyanok voltak, hogy ily lépést a mi kormányunknak tennie nem lehetett. Meglehet, de akkor is mindig fenmarad neki azon joga és kötelessége, mit teljesített például Angolország ministere, midőn Gorcsakoff herczegnek hozzá küldött jegyzékére azt felelte, hogy a felelősséget ezen megmérhetetlen következményekkel biró cselekvényért magára az orosz kormányra hárítja. De ö maga részéről ezen eljárást sem nem helyesli, sem nem osztja. Tehát tulajdonkép tiltakozott ezen eljárás ellen. Ha tehetetlenek voltunk — a mit nem hihetek, mert hogy oly nagy állam, melynek ily roppant nagy hadereje van, mely évenként oly sok millióba kerül, mely éveken keresztül fentartatott, mindig tökélyesbíttetett, tíz évi béke után ne legyen abban az állapotban, agy más hatalmassággal szemben jogos igényeit és követeléseit érvényesíteni, azt nem érthetem: — de ha csakugyan úgy lenne is, hogy bármely körülménynél fogva nem történhetett volna meg ez, ott volt mindig azon tény, hogy tiltakozásunk által nem ismerjük el az eljárás helyességét Ámde ezt nem tettük ; s így hallgatag elismertük Oroszország jogát, Törökországot háborúval megtámadni és széttéptük a nemzetközi szerződéseket, a melyek alatt a mi államunk képviselőinek aláírása foglaltatik, tehát megmutattuk azt, hogy az ily szerződés elfogadása és aláírása a mi szemünkben legalább semmi. Már magában a benyújtott határozati javaslat szövegében egy helyen ki van emelve az, hogy Magyarország és Ausztria biztonságát nem határainak terjedelme, nem is hadi ereje, hanem a nemzetközi szerződések biztonsága és a történelmi jog tiszteletben tartása képezi. Ha mi nem tartjuk meg a nemzetközi szerződéseket: akkor nem követelhetjük azt, hogy azokat mások irányunkban megtartsák ; tehát midőn mi semmiseknek nyilvánítottuk a párisi és londoni szerződést, a török birodalom függetlenségének és területépségének fentartására, egyszersmind semmivé tettük mindazon nemzetközi szerződéseket, melyek a mi államunk existentiáját a többi államok irányában biztosítják. Ily eljárást helyeselni pedig meggyőződés és lelkiismeret szerint, azt hiszem, senki sem tud. Mik voltak ezen mulasztásnak következményei, melyet a mi kormányunk elkövetett, midőn megengedte, hogy Oroszország megtámadta a török birodalmat? Először is a köztünk és Oroszország közt mintegy gátat képező romániai fejedelemség Oroszország birtokába esett; nem foglalta ugyan el formaszerint , de tényleg, mert hadseregével megszállotta. Emlékezni fognak a t. képviselő urak mindnyájan arra, hogy a román minister kinyilatkoztatta, miszerint ő ezen foglalás ellen Európa valamennyi kormányait, de különösen első sorban Ausztria-Magyarország kormányát felkérte, hogy ne engedje meg az orosz megszállást az ő tartományában : de a mi kormányunk semmit sem tett; legalább annak, hogy tett volna, legkisebb nyoma sehol sincs, s ennek következése az lett, hogy az egész háború alatt Oroszország a romániai fejedelemséget a háborúviselés básisává tette; sőt tovább menvén, kényszerítette, kényszerhelyzetbe hozta a romániai fejedelemséget annyira, hogy ez őt saját hadseregével is fenntartani kénytelen volt. Azután, midőn vége lett a háborúnak, mi lett a következése ezen eljárásnak? Az, hogy Románia függetlenségét megnyerte ugyan; a portától függetlennek nyilatkoztatott: de tényleg és a valóságban orosz tartománynyá lett, orosz occupátió alattvan most is és úgy kell neki cselekedni, a mint Oroszország akarja. Elvették tőle Bessarabiát, pedig ezen Bessarabiára nézve a párisi szerződés 20. czikke azt mondja, hogy ez egyenesen a dunai hajózás szabadságának biztosítása tekintetéből vétetik el Oroszországtól. Midőn tehát mi megengedtük és beleegyeztünk abba, hogy Bessarabia elvétessék a román fejedelemtől, akkor j veszélyeztettük egyszersmind a dunai hajózás I szabadságát. Hogy mikor történt legyen az ez iránti meg| állapodás, arra nézve különös felfedezéseket tett az utóbbi napokban október 12-én a román i minister a román törvényhozás előtt. Azt mondja, hogy Bessarabiának Romániától való elszakitására nézve a három császár között a reichstadti összei jövetel alkalmával már egyezség jött létre. Uraim, azt mondta a minap a ministerelnök itt, j hogy arról, hogy más országokban a ministerek mit mondanak, ő nem tehet; és hogy a magyar törvényhozás azokat felelősségre nem vonhatja. Az igaz, de én mindig úgy tudtam, hogy egy | államnak ministerei, midőn hivatalosan és oly i módon nyilatkoznak, hogy nyilatkozatuk Eurój pára is kihat, ezen nyilatkozatukért ők felelősek,