Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-11
11. országos ülés noTember 2. 1878. 115 hogy szükséges volt e határozati javaslat által is sürgetni a törvény rendeletének teljesítését: azonban erre Szilágyi Dezső barátom megtette a szükséges észrevételeket s azokat ismételni nem akarom. De méltóztassék megengedni, hogy a t. ministerelnök ur által e tárgyra vonatkozólag a vita folyamában és ma is tett fejtegetésekre egy pár rövid észrevételt tegyek; annyival inkább, mert míg egy részről örömömet kellett nyilvánítani a fölött, hogy sikerült kieszközölnünk a berlini szerződésnek a ház asztalára tételét: másfelől nem vagyok megnyugtatva azon czél által, a melyből a ministerelnök ur e szerződést a ház elé terjeszteni látszott, t. i. egyszerűen tudomásvétel, legfölebb felvilágosítás végett; mintha a háznak e szerződés iránt egyéb joga nem lenne. A ministerelnök ur mai beszédében ismételve fejtegette a nemzetközi szerződéseknek az illető államokra kötelező erejét, azon elméletet, hogy a törvényhozásoknak e kötelezettségeket megváltoztatni nem lehet. Bocsánatot kérek, én e tárgyban semmiféle általános elméletet beszédemben nem állítottam fel; sőt oly értelemben szóltam, hogy erre nézve nem is lehet ily általános elméletet felállítani. A t. ministerelnök ur figyelmen kivül hagyta a nemzetközi jog terén elméletben és gyakorlatban elismert két axiómát. Az első, a melyre tegnapi beszédemben is hivatkoztam, s a melyet a nemzetközi jognak Európában első tekintélyei elismertek, az, hogy az : vájjon valamely állam parlamentje elé mennyiben tartozik egy megkötött nemzetközi szerződés jóváhagyása, s mennyiben van annak joga azt, vagy a benne foglalt kötelezettségeket elfogadni, vagy visszautasítani, vagy módosítani, — ez minden egyes állam saját alkotmányától függ, következvén ez a nemzeteknek, az államoknak souverainitásából. Tehát általános, minden államra érvényes és egyenlő szabály e tekintetben nem állítható fel. Természetes tehát, hogy a nemzetközi szerződésekre nézve más az eljárás Oroszországban, mint Angliában; s ismét más Amerikában, ezen államok különböző alkotmánya, illetőleg szervezete szerint. Á másik axióma, melyet már Ulpian általában a szerződésekre kimondott, és a melyet a nemzetközi jogban is elismernek, ma is az, t. i. hogy a szerződő fél tartozik ismerni a másik szerződő fél jogait, s azt, hogy az mennyire van jogosítva vele szerződéseket kötni, kötelezettségeket vállalni. E két axiómából önként következik, hogy míg Oroszországra nézve a kötelezettség vállalását illetőleg, a szerződő felek által már a szerződés kötésekor ismert orosz államszervezet az irányadó, (s mondva van, hogy az, miután a fejedelem a szerződést aláirta, az az egész orosz nemzetre nézve kötelező): addig más oly államoknál, melyekben az Oroszországtól eltérő alkotmányuk szerint az országgyűléseknek is hozzászólásuk van, az ő alkotmányuk szerint lépnek a szerződések hatályba; sőt e tekintetben különbség van a mi saját monarchiánk két állama között is. Nálunk például a másik államnak, Ausztriának alkotmánya azt mondja, hogy a terheket a birodalomra hárító nemzetközi szerződések a Reichsrath jóváhagyását igénylik, — Akármint vélekedjünk tehát a berlini szerződésről, de az kétségbevonhatatlan, hogy a mi teher vagy kötelezettség általa a monarchia egyik vagy másik felére hárittatik, Ausztriára f.z csak annyiban érvényes, ha a Reichsrath elfogadja. A magyar alkotmány csak általánosságban szól. Az 1867 : XII. t. ez. 8. szakasza, minden közelebbi részletezés nélkül, azt mondja, hogy a nemzetközi szerződések az országgyűléssel közlendők. A törvény nem mondja, : hogy vájjon csak tudomásvétel végett, vagy fel| világosításul, avagy fölötte határozás végett. Azonban alkotmányunkból folyólag és gyakorlatban is, igenis voltak a régi országgyűléseknek is ily ügyekben intézkedései. A régi törvényhozások tekintetbe vették azt, hogy a mi fejedelmünk egyszersmind uralkodója más országoknak is, melyeknek ügyeibe beleszólásunk nincs. Ezért sohasem sürgették, hogy közöltessenek velünk oly békekötések, melyek csak azokat érdeklik; de igyekeztek befolyást gyakorolni azon békekötésekre, melyek közvetlenül Magyarországot érintették. így mindig sürgették, hogy a törökökkel való békekötések magyarok által eszközöltessenek; s az 1681. IV. t. ez. kívánja, hogy a törökkeli béke az országgyűléssel közöltessék, sőt a megyékben is publikáltassék. A másik szomszédország, melylyel Magyarországnak közvetlen érintkezése volt. Lengyelország, s valóban az 1596. LX, t. ez.-ben intézkedik az | országgyűlés a Lengyelországgal kötendő béke és frigy érdekében. A gyakorlat tehát az volt, hogy azon államok irányában, melyek területe közvetlenül érintkezett a Magyarországéval, az országgyűlés igényelte azon jogot, hogy a velük való kötésekbe befolyjon. De újabb törvényünk egyszerűen azt mondja, hogy a nemzetközi szerződések közöltessenek az országgyűléssel. Hogy miként fogja az országgyűlés ezeket tágyalni, első sorban a ház bölcsességétől függ. Nem mondtam és nem mondom, hogy a berlini szerződés beczikkelyeztessék úgy, mint egyéb nemzetközi szerződésekkel tettünk. Ámbár a t. ministerelnök ur által tett azon distinctiót sem engedhetem meg, hogy az 1867. XVI. t. ez. III. czikke mondja meg, hogy a kereskedelmi szerződések az országgyűlés jóváhagyását igénylik, míg az 1867. XII. t. ez. 15*
