Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-11
98 11. országos ülés november 2.1878. szerint kötelezi a szerződő feleket, de egy nemzet j legfőbb hatalma, törvényhozása a nemzetközi szerződések fölött áll, és egy törvényhozás egy nemzetközi szerződésen túlteheti magát. Igen; azzal a veszélylyel, hogy ez által az illető nemzet részéről, melynek irányában a szerződést megszegte, hatalmi intézkedésnek teszi ki magát, de az államfelségből következik, abból, hogy minden j állam maga a legmagasabb hatalom, mely rá nézve létezik, és nincs lehetőség az államhatalmat saját körében korlátozni, mert ha ezt lehetne tenni, j megszűnnék valóságos államhatalom lenni. Ezen elvből következik, hogy a törvényhozás a hozzá- i járulása nélkül kötött nemzetközi szerződések által nincs kötve. Ez oly tétel, a mely általában el van ismerve; nem én állítom azt fel. Nem vonom kétségbe, hogy hazai alkot- j Hiányunk szerint, — s utoljára Angliában is úgy van, melynek példájára a t. ministereloök i ur hivatkozott — jogosítva van a felség az ő I felelős ministeriuma által nemzetközi szerződéseket kötni; de ez nem szünteti meg a nemzet befolyását, azon befolyást, melyet egyfelől a törvények biztosítanak, de mely másfelől nem korlátolja az ő intézkedési jogait azokban, a mik hozzá tartoznak. Hogy példát mondjak, megengedem, hogy a Bosznia occupatiójára vonat- ! kozó szerződés érvényesen köttetett, de ez nem ! kötelezi a törvényhozást, hogy az arra szükséges költségeket megszavazza. A ministeriumnak nem lehet jogilag hivatkozni arra, hogy mivel én ezen szerződést kötöttem, nektek az annak végrehajtására szükséges költségeket meg kell szavaz- \ notok; a költségeket mind az egyik, mind a másik törvényhozó testület megtagadhatja. (Úgy \ van! a baloldalon.) Hogy megadja-e a költse- : geket, az opportunitási kérdés; de azoknak megszavazásában, vagy meg nem szavazásában a törvényhozás korlátolva nincs. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát azon objectiót, mely nálunk a nemzetközi szerződések és a külpolitika vitele tekintetében a felségi jogokból vezettetik le, a menynyiben annak corollariumai a magyar törvényhozásban fekszenek, ezen corollariumokra nézve 1 elhatározónak nem tekintem. A t. ministerelnök ur figyelmeztetett bennünket még arra, hogy a dualismus, mely jelenleg törvényesen fennáll, egy bizonyos magatartása I által az egyik vagy a másik állam törvény- í hozásának, könnyen ad absurdum vezettethetnék, j és e percztől fogva, — úgymond — centralistikus velleitásoknak volnánk kitéve, miután constatáltatnék: hogy a dualismus mellett a monarchia külügyi actióra képtelen. Nekem egészen más aggodalmaim vannak. (Halljuk !) A legutóbb történtek arról győztek meg, hogy a dualismus mellett nagyon is lehet külügyi actiót vinni, még az illetékes factorok kellő befolyása nélkül is. (Tetszés a baloldalon.) Ha valami iránt aggódni kell a dualismus tekintetéből, az nem az, hogy a dualismus megakasztja az actiót. A tények bizonyítják, hogy actiót lehet folytatni a nélkül, hogy az azon alapokkal birna, a melyek a külügyi actiót egyedül teszik biztossá, és ez a hivatott factorok hozzájárulása. (Ügy van! a baloldalon.) Én nem engedem magam ilyenek által rémittetni; kimondom bátran, hogy én abban, a mi most folyamatba jön, hatalmi kérdést is látok, azon kérdést látom; nyom-e valamit a magyar törvényhozás szava, vagy nem? (Helyeslés a baloldalon) Meg kell próbálni, vájjon annak szava nyomatékos-e, vájjon a magyar nemzet a magyar parlamentben bir-e eszközzel a maga akaratát irányadóul kifejezni, (Helyeslés a baloldalon.) avagy ezen testület — bocsánatot kérek, egy hasonlatot mondok — egy byzanczi senatus, oly testület, amely határoz, mely 10 hónapig ül együtt, de melynek határozata ott, hol a nemzet akaratának érvényesítéséről van szó, mit sem nyom. Én ennél fogva nem riadok vissza a centralismus rémeitől sem, hanem kipróbálni akarom azt, vájjon a magyar parlament, a magyar nemzet akaratának érvényesítésére szolgáló eszköz-e, vagy sem? Ha meg vagyok győződve, hogy a nemzet érdekének és óhajtásának megfelel: akkor nem fogok visszariadni, annak érvényt szerezni, bár fenyegessen azon veszély, hogy a küzdelemben a centralisatió, vagy bármely más rémtől kellene tartanom. (Helyeslés balfeló'l.) Az igen t. ministerelnök ur beszéde folyamán hivatkozott a választásokra is, mint a melyek épen azon időben voltak, a midőn a kormány által folytatott politika leginkább kézzelfoghatókig jelentkezett, a boszniai occupatió idejében. És a t. ministerelnök ur méltóztatott egyúttal utalni arra, hogy mily erősen áll ő, nem a pyramis csúcsára, közepére, hanem igazán alapjára, midőn tudniillik a választásoknál nyilatkozó nemzetre hivatkozott. Én t. ház a választásokat nagy figyelemmel kisértem. De hogy a nemzet ezen választások alkalmával ítéletet fejezett volna ki a kormánynak keleti politikájára nézve, ezt én részemről el nem hihetem. Grondoljunk egyáltalán azon jelszavakra, melyek mellett választattak — nem mondom azok, kik határozottan az ellenzékhez tartoztak, vagy semmiféle párthoz nem csatlakoztak, hanem t azok is, kik a kormánypárthoz számíttattak. Ok a szabadelvű párt czége alatt választattak meg. Magam is többször tapasztaltam, hogy a választásoknál az ország különböző részeiben arra a szóra volt a fősúly fektetve és sok választásnál még a kormánypárt határozott jellege is kétségbe vonatott. Egyébiránt arról
