Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-405

405. országos Hlés JKníus 12. 1878. Sí* követelni, mint a mennyit önök minimumként megszavaztak s most véglegesen megadni készek. Méltóztassék a kormány első stipulatióját — melyből egy hajszálnyit sem akart engedni — a mostani egyezményhez viszonyítani: s meg fogják Ítélhetni álláspontjának erkölcsi becsét, megítélhetik diplomatikai kislelküségét, mely oly könnyedén viszi zsibvásárra a nemzet jogait ós erdekeit. Hol állunk ma t. ház! „a conditio sine qua non "-ként felállított dualistikus és megosztott órczalappal biró banktól; hol állunk ma a májusi stipulatiókban véglegesen körvonalozott vámszerződés megváltozhatlannak mondott feltételeitől ? No, de valamint az ország színe előtt fogadni, s azután egészen másként cselekedni a fusio erkölcstanának első alaptótelét képezi, ugy abból a többi kisebb tévedések és következetlenségek önként folynak. Az aczélkard, mely Debreczenben csak oltörhetőnek, de meg nem hajthatlannak állíttatott, Bécsben annyira kiedzettett, hogy ma már ólom pengeként szerepel a gyermek-játékok kirakatában. A múlt választások alkalmával a nemzet jóhiszeműsége azért adta meg a többséget a kormánynak, hogy az így nyert hatalmas támogatás által a közösügyes alku megújításánál képes legyen előnyös kiegyezést létesíteni, s főleg az 1867-ben függőben hagyott nemzetgazdászati és pénzügyi kérdéseknél a haza érdekeit biztosítani. Politikai jogaink védelmét ugyan, az elveket szegre akasztott államférfiutói senki se várta, miután azokat kormányra jutása béréül feladta; de azt mindenki remény lette és hitte, hogy legabibb az anyagi téren igyekezni fog kárpótlást szerezni, s Így az anyagilag erősödött nemzetnek majd idővel sikerülend politikai függetlenségét is visszavívnia. Mily csalódás ! hisz ma szomorúan ícell látnunk, hogy a hazát teljesen mellőző kegy-vadászat oda dobja azt is, a mit a Deák-párt megóvott s c szegény hazát a gyarmati alárendeltség békóiba veri. Törvényhozásunknak — a nemzet-akarattal ellentétben álló — többsége a vám s általában az azzal kapcsolatos kiegyezési kérdésekben hazánknak nemcsak jelenét compromittálta, hanem jövőjét is zálogba vetette; de a feltétlen önmegadást követelő osztrákok még ezzel sincsenek kielégítve, ők minket teljesen kiszivatyúzni s tönkre tenni iparkodnak. Vannak még ma is a Lajthán tul, kik panaszkodnak, hogy a közös vám-jövedelem quóta szerinti felosztásában Ausztria 4 millió frt hátrányt szenved s azért a restitutiónál kívánják magukat kártalanítani. Ugy de ez hamis számitás, mert a magyar határokon szedett 2 milliónyi vám tizedrészét se teszi annak, a mi befolyna, ha határain mindenütt szedne vámot, ha megvámolná azon 150—200 millió értékű idegen czikket, a mely az osztrák határokon vámoltatik meg, de KÉPV. H. NAPLÓ J.875-78. XVIII. KÖTET. Magyarországon fogyasztatik. A mi vámsorompóink Románia, Szerbia, Bosznia felé vannak, tehát oly országok felé, honnan alig jön valami hazánkba, de a hová Ausztria szállít — természetesen vámmentesen — roppant mennyiségű iparczikkeket. Természetes tehát, hogy e vonalokon valamint most, ugy ezután sem várhatunk nagy vámjövedelmet, a mi vámjövedelmünk nyugotról, északról és az adriai tengerpartról folyna be nagyobb mérvben, ezt azonban Ausztria elconűscálja. Elnök: Bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, nem szeretném zavarni eszméinek menetét, de megvallom, igazán nem tudom felfogni, hogy miképen mólóztatik azokat, a miket mondott ós a melyek az egész vámszövetsógnek elvetésere vonatkoznak, a napirenden levő kérdéssel, tudniillik a vámszövetség életbeléptetésének határidejére vonatkozó kérdéssel összeegyeztetni. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék engem e részben felvilágosítani és érveléseit egyenesen a napirenden levő kérdésre, nem pedig oly kérdésre irányozni, a mely a ház által már régen el van döntve. {Helyeslés a középen.) B. Orbán Balázs: Röviden bevégzem beszédemet. Ha tehát Ausztria 4 milliónyi megrövidítésről panaszkodik, mi azzal 40 milliónyi megkárosítást állithatunk szembe; mert legalább is ennyit veszít Magyarország évente az Ausztriával való vámközössóg miatt. E mellett a tariffa szintén sok millióra menő indirect megadóztatást ró hazánk fogyasztó közönségére ; a quotánál való megrövidittetése Magyarországnak legalább is 5 millió kárt okoz ; a banknál, a 24 millió bank-adósság átvállalásával évi veszteségünk — keveset számítva — legalább is 6 millió forint és igy Magyarország Tiszának a kormányon való megtaríhatásáért fizet Ausztriának, az 1867-ben már átvállalt roppant összegeken felül, évenkint legalább is 50 millió forintot; az ciz 50 milliónyi oly évi jövedelemről mond le, mely Isten s ember előtt kizárólagosan a magyar kincstárt illeti. Ily sokba kerülő kormánynyal a világ egyetlen egy országa sem bírt és nem fog birni soha. De t. ház! e roppant ár csak kínálatban van, az ország törvényhozásának még ez utolsó perczben is módjában van azt ki nem adni, hanem a nemzet javára íratni. Nekünk, a nép képviselőinek becsületbeli kötelességünk, hogy az osztrákok által felbontott vámszerződós ós tariffa törvény elvetésével vámügyünket hazánk érdekeinek megfelelőleg önállóan rendezzük, a mikor sem az osztrákok nem beszélhetnek megrövidítésről, sem mi nem foghatunk kifosztatásról panaszolni. Az érdekek összeütközését, az ebből természetszerűleg eredő elkeseredett szemrehányásokat és viszályt csak ugy 12