Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

36 401. országos Blée májas 22. 1878. És itt bátor vagyok hivatkozni egy szerintem igen fontos körülményre, t. i. a magyar küldöttség második nuntiumában foglalt azon fejtegetésekre, melyek a 2 százalékos praecipuumot illetik, a hol világosan kimutattatik, hogy az a határőrvidék tényleges jövedelmei által semmikép igazolva nincs, miután az csak 0.68 százalékot, tehát egy százalékot sem tehetne ki a jövedelmek alapján. így tehát t. ház, nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy már maga az 1872 : IV. t.-czikk t. i. a határőrvidék bekeblezése folytán elvállalt praecipuum egészen alaptalan és igazolatlan terheket hárít Magyarországra; tehát ebben is egy lényeges okot látok arra, hogy nem kell felemelni a ténylegesen megállapított 29 százalékot 30 százalékra, hisz Magyarország még e mellett is rendkívüli hátrányt szenved s egyáltalában még ezen qnóta sem felel meg a tényleges adóképességnek. Azt mondotta a tisztelt pénzügyminister ur, hogy miután 1867-ben is a középet választottuk 29 és 31 közt, tehát keressük most is a középutat ; mondjuk most is, hogy legyen harmincz százalék, és leginkább megfelelünk az igazságnak és méltányosságnak. Ugyanezen észrevétel tétetett ] 1867-ben is, és a t. ház tagjai, a kiket érdekel, meg fogják találni a naplóban Tisza Kálmán képviselő urnák erre nézve tett akkori nyilatkozatát is. [Halljuk! a baloldalon.) 0 tökéletesen absurdnak találta, ha az mondatik az ilyen alkunál, hogy válaszszuk a középutat. Mert hiszen akkor az egyik félnek mindig csak jó sokat kellene követelni, s ha azzal vettetnék vége a dolognak, hogy egy középtétel választatik: mindig azon részre nézve állapíttatnék meg a hányad kedvezően, mely minél többet igazságtalanul követel, j, Egyébiránt, hogy minő alapja van annak, hogy osztrák részről 31 százalék követeltetik, egy idézettel igen könnyű bebizonyitani t. ház, és ezt csakis azért vagyok bátor még végül felhozni, mert ennek számszerű kimutatását a regnicoláris küldöttség egyik nuntiumában sem találom. Tudvalevőleg az osztrák küldöttség ugy most, mint 1867-ben is, kihasítja a sör- és boradó jövedelmét. Eltekintve a csekélyebb jelentőségű utvámoktól, a zárt városok fogyasztási adójától, a fémjelzéstől stb., hogy miért hasittatik ki a sörés boradó, erre nézve, szintén a végeredményben leszek bátor az általam tett számításokból felhozni, hogy a söradó és a boradó mit jövedelmezett 1867-től 1878-ig Magyarországban és Ausztriában. A söradó Magyarországon 9.846,000 irtot, Ausztriában 173.205,000 frtot, a boradó Magyarországon 20.746,000 frtot, Ausztriában 30.677,000 frtot jövedelmezett. Ha már most összeadjuk Magyarország sör- és boradó jövedelmét és Ausztria borás söradó jövedelmét: e két jövedelem 8 év alatt Magyarországon 30 millió frtot, Ausztriában 203 millió frtot tett ki, tehát Ausztria jövedelme hétszeres, vagyis az arány nem 30 : 70, hanem 13 : 87. Hogy ha oly alapra fekteti az osztrák küldöttség számításait, hogy a sör- és boradó-jövedelem ne jöjjön számításba, akkor nagyon könnyű terhünkre 31 százalékot kihozni. Csekélyebb mérvben ugyan, de szintén tanulságos és_jellemző az is, hogy a' mi a zárt városok szintén kihasított adóját illeti, Magyarországon csak két ily város van, t. i. Pozsony és Budapest, — Ausztriában pedig 9 zárt város van, t. i. Bécs, Prága, Brünn, Lemberg, Krakó, Lincz, Grrécz, Laibach, Triest. Az osztrák deputatió ily élelmesen járván el, igen könnyű volt részéről terhünkre egy 31 százalékos quótát kihozni. Miután azonban ennek semmi tényleges, igazságos alapja nincsen, miután sem a bruttó, sem a nettó egyenes- és közvetett adójövedelmi számítás mellett Magyarországra nézve 29 százalók hányadnál többet megállapítani nem lehet: nem látok semmiféle okot arra, hogy mi köznapiassan mondva „halbirozzuk" a differentiát 29 és 31 közt, és 307o-ban állapítsuk meg az arányt, kivált akkor, midőn, mint szerencsém volt kimutatni, tekintettel a 2 százalék praecipuumra, már ugy is jóval túlmegyünk a középúton, ha a 29 százalékot elfogadjuk. Hogy 1867-ben sem 29 százalék volt a magyar oldalról általában elismert tényleges arány, legyen szabad röviden csak utalnom az akkori regnicoláris küldöttség egy igen jeles tagjára, a háznak jelenlegi mélyen t. elnökére, a ki különvéleményében igen alaposan kimutatta, hogy a valóságos hozzájárulási arány a direct és indirect adók jövedelme alapján 28 : 72 százalék. Maga Kautz képviselő ur a házban ezt fél százalékkal felébb emelte 287,-re. A regnicoláris küldöttség különben 1867-ben, a mint méltóztatnak emlékezni, nem is 29 százalékban, hanem 25 százalékban állapította meg a quotát és csak az albizottság, a melynek munkálatát és jelentését a regnicoláris küldöttség tárgyalás és revisió alá sem vette, állapította meg a 29-es hányadot. Mindezekből következik, hogy már 1867-ben nem ismertetett el egyáltalában minden oldalról az, hogy a 29 százalék megfelel Magyarország valóságos adóképességének. Ellenben a leghatározottabban constatálva lett majdnem minden oldalról, hogy a 30 százalék tulterheltetést jelentett már akkor is, és ezt megint az akkori igen tanulságos diariumokban lehet feltalálni, ha méltóztatnak Tisza Kálmán képviselő urnák akkori nyilatkozatait olvasni, a ki a többek közt azt is határozottan kimondta, hogy: „mondom ma is, mondani fogom holnap is, hogy a terhek, a melyeket most reánk hárítani akarnak, túlságosak." (Derültség balfelöl). Nem akarom idézni szószerint beszédének további érdekes részét. Tehát már akkor is túlságosnak tartatott e