Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

34 401. országos ülés május 22. 1878. A t. minister ur azt méltóztatott mondani, hogy a kérdés jelen stádiumában, midőn a két küldöttség meg nem egyezett, ennélfogva javasla- j tot nem terjeszthetett be, hanem csak véleményt, előáll az, hogy a két országgyűlés egyezkedik, és — mit ón egész correctnek tartok, — hogy a kormányok vették ennélfogva kezükbe a kezdeményezést, ós javaslattal léptek a két törvényhozás elé. Csakhogy — és erre különösen felhívom a t. ház figyelmét — a dolog nem ugy áll. Mint méltóztatnak a törvényjavaslat szövegéből kivenni, ezen törvény eredetileg 1877. július 1-én lett volna életbe léptetendő. Már pedig tudjuk az előttünk fekvő iratokból, hogy az országos küldöttség még júliuson tul is érdemleges tárgyalásokat folytatott. Így tehát a t. kormány, midőn először ezen törvényjavaslatot beterjesztette egyelőre a küldöttségnek, még rgyátalában nem tudhatta, hogy mi fog j eredménye lenni a két küldöttség tárgyalásainak. í Ebben pedig igen fontos distinetiót látok. A kor ! rnány ezzel praejudieált az egyedül törvényes eldöntésnek. Ugyanis a törvénynek nemcsak intentiója, de világos betűje szerint is a két küldöttség állapítja meg a javaslatot. Már most a t. kormány, még mielőtt a küldöttségek egymással érintkeztek volna, egyenesen kimondta, hogy 30:70°'„ 'egyen az arány, tehát egyátalában nem helyezkedett a törvény által kijelölt alapra, mely szerint kipuhatolandó: a gazdasági és pénzügyi viszonyok és fejlemények a két államban időközben hogy változtak, hogy ezek képezhessék az alapját a hányad megállapításának (Helyeslés balfelöl.) ügy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ezen eljárása a kormánynak egyáltalában nem felel meg a törvény intentiójának. A t. kormány már előzetesen egy törvényjavaslatot készített és kimondta, hogy az eddigi statusquo tartassák fenn, akkor, mikor a regnieolaris cfeputatiók tárgyalását még meg sem kezdték, midőn még nem tudhatta, hogy a két küldöttség mily javaslatban fog megegyezni. Pedig ez igen fontos. Fontos azon oknál fogva is, mert azt hiszem, hogy ha mi ily alkotmányos avagy közjogi intézmények fnnetiójának komolyságát koczkára teszszük, akkor lehetetlen, hogy ezen iutézmónyek alkotmányos értékére, politikai szükségességére nézve a nemzetben a hit teljesen meg ne ingattassék. (Igaz! balfelöl.) Csak a legutóbbi időben két ily eset állott be, melyben a 67-iki közjogi kiegyezésnek egyik fontos intézménye úgyszólván ad absurdum vitetett. Az országgyűlés kiküld egy regnieolaris deputatiót hogy az állapítsa meg a quótát; de még mielőtt | ez megkezdette volna működését: a kormány már i tisztában van magával az iránt, hogy a quóta nem lehet niás, mint 30 és 70%. Kérdem már most t. ház: őszinte, komoly alkotmányos eljárás-e az ilyen ? De e miatt meg is leezkezteti maga a deputatió a kormányt. Méltóztassanak csak elolvasni a bizottság előterjesztését. Ott világosan az mondatik, hogy a bizottság ezen törvényjavaslatot egyébnek mint becses anyagnak nem tekinthette már azért sem, mert nem a kormány van hivatva a javaslatot készíteni, hanem a bizottság. (Ugy van] a baloldalon.) Avagy nem sérti az intézmény komolyságát a regnieolaris deputatiónak szereplése a 80 millió bankadósság körül is? Csak a legközelebb múlt hetekben bizta meg a t. ház a quóta-bizottságot azzal, hogy Magyarország törvényes álláspontját a 80 millió bankadósság tárgyában constatálja. A tisztelt deputatió a napnál világosabban kimutatja, hogy Magyarország itt egy krajczárral sem tartozik ; de jó formán alig érkezik haza a deputatió, és még be sem adta jelentését: már előttünk van egy másik törvényjavaslat, mely azt kívánja, hogy a 80 millió adósságból 30 százalékot vállaljunk el. (Mozgás a baloldalon.) Én nagyon csodálkozom, hogy épen azok, a kik feladatuknak ismerik a 67-ki közjogi kiegyezést fentartani és megvédeni, ós épen jelenleg, midőn látjuk, hogy Bécsben eeníralistikus irányban mily támadásoknak van ezen közjogi rendez kedós kitéve, mondom hogy épen azon államférfiak, kik a 67-ki kiegyezés bajnokai gyanánt szeretnek szerepelni, ily rést engednek legsajátabb alkotásukba ütni. Ezek után t. ház! (Mozgás a középen. Halljuk] a baloldalon.) ezek előrebocsátása után, mik nagyon is a tárgyhoz tartoznak, bátor leszek előadni nézetemet az iránt, miként látom ón a kormány által ajánlott 30 és 70 százalékos hányadot Magyarország adókópességének megfolelőleg megállapítva. (Halljuk!) A t. kormány és a pénzügyi bizottság ezen hányad megállapításának kulcsát a 67-iki egyezkedésre vezeti vissza. Igen bő anyagot találunk a diariumokban arra nézve, hogy mi okoknál fogva ajánltatott akkor a 30 és 70%-os hányad. Az 1867. évi magyar küldöttségnek azon ismert enuntiatióján kivül is. melyre a különvélemény is hivatkozik, mely szerint t. i. a bizottság c&ak azon reményben ajánlja ezen 30°/

rt-es quótát, mivel előreláthatólag az összes kiegyezés folytán Magyarország anyagi ereje növekedni fog, tehát a bekövetkezendő 10 év alatt sokkal könnyebben fogja ezen terhesebb hozzájárulási arányt elviselni, talán érdeklendi a t. házat, hogy ha Kautz Gyula képviselő urnák akkori nyilatkozatát olvasom fel, mely igen tanulságos arra nézve, hogy a többség akkor mily indokoknál fogva fogadta el ezen hányadot; s azonkívül annak illustrálása végett is mily kilátások voltak akkor a jövő 10 évre nézve Magyarország anyagi ós pénzügyi prosperálása iránt. (Halljuk í) Kautz Gyula képviselő ur az 1867. deczember