Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

30 401. országos illés május 22. 1878. kormány a restitutió kérdését a quótával foglalja össze, s a vámjövedelmet előre leköti a közösügyi kiadások fejében. Botrányosnak tartom, mert ez a nemzet jogaival való játék üzósnél másnak nem jellemezhető, kárthozónak és feszólyezőnek, mert az praejudioál a vámszerződés végleges eldöntésének, a melyhez még a nemzet képviseletének hozzászólási joga van, sőt még az önálló vámterület lehetősége sincsen kizárva: ha sikerülhet ezen kormányt a káros közös vám e protectorát a haza üdvére megbuktatnunk. De kárthozó másodszor azért is, mert az elszámolást és betudást az osztrákokra bizza, s igy az eddigi előzmények után itéíve, e téren is a megrövidített felek mink leszünk, s méltán félnünk lehet attól, hogy a közös vámterület mellett remélhető csekély vámjövedelműnk is el fog changiroztatni, mert én ugy vagyok a mi kedves szövetséges társunkkal, mint az a két huszár, kik Bécsben még soha sem izlelt fagylaltot kérve, melegnek hívén, fújni kezdették, a német pinczér azon figyelmeztetésére, hogy „kait", rákiáltott a bizalmatlan huszár társára, hogy: Fújjad pajtás, ne higyj a németnek. Én se hiszek az eddig minket mindenkor és mindenben rászedett osztrák németnek és az azzal czimboráló kormányunknak, s a fennebb kifejtettek folytán a törvényjavaslatot átalánosságban se fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ostffy István: Tiszt ház! Midőn 1867-ben a hibás kiegyezés alkalmával a képviselőház többsége a jogfeladás ösvényére lépett, Magyarország önállóságáról és függetlenségéről lemondott, megalkotta a delegatiót, a mely a képviselőház jogainak bitorlója, egy foszlány, a melybe a reactió kapaszkodik, hogy a közösügyes méreggel telt poharat a magyar nemzettel kiüríttesse, egy palást, a melylyel a kormány sok káros kiadásokat takargat, a mely intézmény nemcsak a rendes közösügyes költségvetés megszavazására kiterjed, hanem a rendkívüli kiadások előirányzatát is felkarolja, sőt a 60 milliónyi rendkívüli hitelnél maga a t. ministerelnök ur igy nyilatkozni méltóztatott: „A delegatió által megszavazott- összeg megtagadásáról szó sem lehet." Eszerint a delegatió egy lépcső volna, a mely által a nemzet sarkalatos jogai felett a kormány kényelmesen önkényt gyakorolhat, A delegatió a 67-iki kiegyezésnek egyik átkos tövise; káros intézmény, a mely által a nemzet önrendelkezési alkotmányos joga csonkittatik; káros intézmény, mert 10 év óta daczára annak, hogy a nemzetnek több milliókba került, hazámnak semmi üdvös vívmányt felmutatni nem tud. A közösügyes alapon a Deákpárt jeles férfiai megpróbálkoztak államháztartásunkat rendezni. Mit tehettek? A rendszer hibás volt, adósságokat gyártottak. EIs önök, a kik a nemzetnek önálló bankot, önálló vámterületet, államháztartásunk rendezését Ígérték, nem váltották be a nemzetnek adott szavukat, összetörték a felébresztett reményeket, s azon fényes bizalomért, a melyhez hasonlót az 1867-iki korszaktól fogva egy kormány sem tudott felmutatni, keserű csalódás jutott a nemzetnek osztályrészül. (Ugy van\ a szélső balfelöl.) Elvi álláspontomnál fogva én a közösügyes quótát meg nem szavazhatom és nem várom a vihart, hogy ezt az átkos intézményt elsöpörje, hanem minden alkalommal, minden erőmmel azon fogok törekedni, hogy e káros intézmény minél előbb megszűnjék. De nem fogadhatnám el a quótát, habár az önök álláspontján, a szabadelvüpárt álláspontján állanék : mert ez túlmegy Magyarország viszonylagos adóképességén, indokolatlan súlyos terheket ró hazámra. Bűnt követnék el. ha idegenek érdekében csupa loyalitásból minden kárpótlás reménye nélkül nemzetemet szegényiteném. A közösügyek feneketlen hordójába hordják önök hazáin kincseit. A koldustól súlyos adóba elveszik a végső falatot, a beteg vánkosát elviszik adót préselő eszközeikkel, és azután hirdetik önök, hogy ez áldozatokat a birodalom nagyhatalmi érdeke kívánja. A történet ítéletet mondand az önök eljárása felett, a nemzet könnyei kisérik önök e szívtelen, kegyetlen tetteit; önök kormányzata alatt talán a nemzet vagyonosodott? emelkedett adóképessége, az állam-adósságok talán megapadtak? hogy loyalitásból a nemzet vállaira ismét súlyosabb terhet akarnak reá rónni. Meddig teszik önök próbára a nemzet türelmét? A nép vérző fájdalmának kifejezése nem hat a ministerek bársonyos székeihez? Vész és vihar idején számithatnak-e önök a koldussá tett nemzet áldozat készségére? Elismerem, hogy Ausztriában a föld után szinte súlyos adót fizetnek, de van önálló bankja, mely a földbirtokost szerencsétlenség idején olcsó pénzzé! támogatja. Magyarországban a pénzkamat magasan ál! mert nincsen a hitel igényének megfelelő önálló bank. Ausztriának van fejlődő ipara, Magyarországban a súlyos adó megfogja ölni ébredező gyenge iparunkat; pedig okulhatnának Francziaországon, melyet erős kifej ledt ipara mentett meg súlyos adósságaitól. Nem szavazhatom meg az államadósságok arányát, mert meggyőződésem, hogy sem az osztrák tartományok, sem Magyarország sorsát teljes alkotmányossággal, czélszeiiien intézni közösügyes alapon nem lehet, mert örökös harcz fordul elő minden évben, kemény súrlódásra ad okot azon kulcs megállapítása, a mely a közösügyi költségeknek és ezek arányának alapját képezi, ezen állításomat a t. pénzügyminister ur is tegnap tartott beszédében következő érvvel támogatja. „Akármi alapon történt egyik vagy má-