Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-415
415. országos Illés Június 24. 1878. 279 lyet ők lelkük mélyében nagyon sok keserűséggel szoktak csak emlegetni. Részemről meg vagyok győződve, hogy e házban igen sokan meg vannak győződve arról, hogy ez nem egy fényűzési czikk, épen nem, egy elméleti postulatum csupán, hanem igenis kiválóan gyakorlati szükséglet, melyet ki nem elégíteni annyit tenne, mint tetézni, csaknem elviselhetlennó tenni a törvényhozási calamitások azon hosszú lánczolatát, melyek 1867. óta Magyarországnak anyagi ópúgy, mint erkölcsi, és erkölcsi épúgy, mint értelmi érdekeit megkárosítják. En a magam indokolásában nem fogok kiterjeszkedni mindazon mozzanatokra, melyeket részemről indokolásomban előterjesztettem, szorítkozni fogok csupán a legfontosabbakra. (Halljuk !) A végrehajtó hatalom, — bármily fogalommal bírjon is valaki az államhatalmak megosztásának elvéről, azon meggyőződésben kell lennünk, hogy a végrehajtó hatalom administrálni, ugyanakkor közigazgatásilag bíráskodni ós az összes törvényhozási munkálatoknak úgyszólván legnagyobb terhét viselni, a törvényjavaslatokat előkészíteni, szerkeszteni ós összeegyeztetni nem képes, mert — mondom — bármily felfogással birjon is valaki az államhatalmak megosztásának elméletéről: annyi tény, hogy az emberi munka-erőnek mindenesetre meg vannak a maga határai. Ha szóttekintünk Európában, azt tapasztaljuk, hogy nem létezik egyetlen egy alkotmányos jogállam, melyben a kormányra oly nagy ós oly sokféle munka-teher nehezednék, mint a miénkre, mert habár nemcsak nem ellenkezik a parlamentalis kormány forma természetével, sőt ellenkezőleg a történelmileg kifejlett paríamentalismus classikus földjén, Angliában is a végrehajtó hatalom egyúttal a törvényhozási munkálatokat is vezeti; az azonban mégis egészen természetellenes és tarthatatlan állapot, hogy magát a mechanismus nagy súlyát ugyanazon közegek végezzék, melyek nálunk a tényleg fenálló jogrend értelmében administrálnak; vezetik a törvényhozási munkálatokat, de egyúttal arra is vannak hivatva, hogy közigazgatásilag egyedül ők bíráskodjanak, s ezen hármas munkaterhét egyetlenegy közeg viseli. Láttuk a múltban és elég keserűen tapasztaltuk először is, hogy a közigazgatási bíráskodás terén számtalan panasz érkezik be kérvény alakjában a képviselőházhoz. Ezrekre megy azok száma, hát még azoké, mikről a háznak nincs tudomása. Látjuk ugyanakkor azt, hogy — ós itt a képviselőházban a múltkor benyújtott interpellatiók kapcsán elmondhatom — négy hónapon át nem ért rá a kormány — nem szemrehányásképen mondom, de eonstatálom, hogy természetszerű következménye a fennálló rendszernek — nem ért rá, hogy a törvényhatóság elnökét, illetőleg az alispánt értesítse, mit cselekedjék és mit nem, letartóztatott külföldinek személyét illetőleg. Ha tehát a közigazgatás semmi esetre sem gyors, mint az kívánatos lenne, nem pedig azért, mert a kormánynak nem lehet, már physikailag sem oly gyorsan intézkedni, mint arra szükség lenne. De látjuk magokra a törvényjavaslatra nézve azon nagy alaki hiányokat, melyeknek következményeit mindannyiszor hazánknak kellett viselnie és kellend viselnie mindaddig, mig csak e tekintetben szakszerű közeget rendszeresen nem fognak felállítani. Én ezen bevégzett tények tanulmányozásából indulva ki, bátor voltam a múlt országgyűlésen is interpellatió alakjában többször sürgetni a kormányt, nyilatkozzék: vajon mi a szándéka egy államtanács felállítása iránt, annyival inkább, miután az 1848. törvény határozottan elrendeli az államtanács felállítását. Ma, midőn ezen óhajtásomat törvényjavaslat alakjában megújítom, én nem kapcsolom ezen törvényhez, mert constatálom, hogy az 1848: VII. t -ez. illető §§-ai ma már túlhaladott álláspontot képviselnek, ott van az kimondva, hogy az ország közügyei felett értekezletre államtanács fog felállíttatni. Parlamentalis országnak egy ily tág hatáskörű ós ruganyos jogkörű államtanácsra nincs szükség, sőt félek tőle, hogy ha ily tág hatáskörrel felállíttatnék, egyátalán a felelősségi ministeri rendszert is invalidálja. Van azonban egy elodázhatatlan és okvetlenül kielégítést igénylő nagy gyakorlati szükséglet, melynek megoldása miatt sürgeti ezen javaslat az államtanács felállítását. Két nagy terhet kell a végrehajtó hatalomról levenni, ha azt akarjuk, hogy Magyarország kormánya szintúgy mint egyéb alkotmányos állam kormánya a maga hatáskörében üdvösen működhessék. Az egyik a közigazgatási bíráskodás ügyei, a másik pedig a törvényhozási javaslatok szakszerű rendszeres előkészítését ós, hozzá teszem, szerkesztését is foglalja magában. Mólyen t. ház, nagyon eltérők lehetnek a nézetek arra nézve: vajon nem lehetséges-e e tekintetben egyik nagy csoportját azon ügyeknek, melyek a közigazgatási bíráskodásra vonatkoznak, ugy rendezni el, hogy magának a végrehajtó hatalomnak keretén belül szerveztessenek közegek, melyek azt elintézték ; más oldalról tudom azt is, igen sokan azok közül, kik az államtanács felállítását óhajtják: azt kívánják, hogy az államtanács a törvényjavaslatok szakszerű előkészítésével foglalkozzék, de épen ugy, mint a fraaczia államtanácsnál, egyúttal a közigazgatási bíráskodás is reá ruháztassák. Részemről ezen felfogásban egyátalán nem osztozhatom és különösen nem tartom alkalmazhatónak Magyarország speciális viszonyaira nézve. Megmondom az okát: miért ? Francziaország nem volt