Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-400

20 400. országos Ülés nak miként való megállapítását, mikénti viseletét állap itja meg. Ez azon törvény, a melyet én hazámra nézve károsnak, következményeiben veszélyesnek tekintek, és azért én részemről semminemű quota kivetését nem kívánom. Én azt kívánnám, hogy ezen törvény revisió alá vétessék, hogy az megváltoztassák ugy, hogy Magyarország a maga ügyeit, Ausztria a maga ügyeit vigyék önállóan, függetlenül, [Elénk helyeslés a szélső balról,) hogy mindkét állam a maga háztartását ugy rendezze be, a mint azt a saját érdekei, saját szükségletei kívánják. És azért én elvileg minden quotának ellenére vagyok és semminemű quota megszavazásába belebocsátkozni nem fogok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Önök, a kik a kormányt pártolják, és a kormány maga szintén revisió alá veszi az 1867. XII. t.-cz.-et; de nem ugy, mint a törvényt revisió alá venni szokás: törvényhozási utón; hanem tisztán közigazgatási utón revideálják, megmásítják a törvényt és azután előterjesztéseket tesznek a képviselőháznak. Hogy az elüt a törvény rendeletétől, az nem tesz semmit, ez csak alaki kérdés; emiatt az időt vesztegetni nem szükséges. így vagyunk ebben is. Önök azt mondják, hogy itt van a kormány előterjesztése, ezt elküldtük a pénzügyi bizottsághoz, és már most a képviselőház tárgyalja a pénzügyi bizottságnak jelentését a kormány előterjesztése tárgyában, ós ezen tárgyalás utján határozza meg a quotát; holott az 1867. XII. l.-cz.-nek 19-ik §-a azt mondja, hogy ezen quota meghatározására két országos bizottság küldessék ki egyenlő számmal és ezen országos bizottságok készítsék elő a javaslatot. A két küldöttség az illető felelős ministeruiniok befolyásával részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni az emiitett arányra nézve. E javaslat e könyvben elénk is van terjesztve. A mennyire alkalmam volt látni, részletes adatokkal is van támogatva. Mit mond tovább a törvény'? A 20. §. azt mondja: e javaslatot, tehát a bizottság javaslatát mindenik ministerium az illető országgyűlés elé terjeszti, hol az rendesen tárgyalandó" — tehát ez tárgyalandó ós nem a pénzügyi bizottság jelentése és a kormány javaslata. Itt pedig a törvény nem azt mondja, hogy tárgyalható, hanem parancsolólag, hogy tárgyalandó, tehát kikerülni nem is lehet. Midőn tehát oly utón indulunk meg, mely szerint nem e javaslatot tárgyaljuk, hanem a kormányjavaslatát, vagy a pénzügyi bizottság javaslatát: akkor nji a törvény szerint nem járunk el, akkor mi az 1867: XII. t.-cz.-et egyszerűen administrativ utón revidiáltuk és itt a többség által a mint revideált törvény fogadtatik el, a nélkül, hogy tárgyalás alá került volna. Mi tehát itt uj tárgyalási módot kezdünk a quotára nézve. Ez szabályellenes eljárás még az önök szempontjából is, mert revideáltatni és egémájns 21. 18?8. szen átváltoztatni ón is kívánom az 1867: XII. t.cz.-ket, de nem administrativ utón, hanem törvényhozási utón, mert én elismerem törvénynek, mely csak törvény által módosítható. Önök azonban túlteszik magukat a törvényeken, s azt mondják, hogy a meddig bennünket nem akadályoz, a meddig a mi malmunkra hajtja a vizet, addig jó; de mihelyt az ellenkezőt cselekszi, nem törvény, hiszen van oly többségünk, mely mindent megszavaz, habár még restat probandum, hogy megszavaz-e mindent. De hogy ez törvényellenes: ezt senkisem vonhatja kétségbe, a ki az 1867: XII. t.-cz. 19—20—21. §§-ait elolvassa. Én, t. ház, elvi álláspontomat jelezvén, bezárhatnám beszédemet, mert a mi már azt illeti, hogy 29 vagy 30 legyen-e az arány, az elvi állásponton nem változtat. Ez igenis változtat az anyagi állásponton, de az elvi állásponton nem. Méltóztassanak megengedni, hogy ezen tekintetből is az önök álláspontjára helyezkedve, azt mondjam, még akkor sem helyes ezen törvényjavaslat. A pénzügyminister ur érezte, hogy nem a törvény szerint járnak el, midőn a kormány törvényjavaslatát terjesztik tárgyalás alá, s azt mondja, hogy ők a törvény szerint jártak el, midőn ezt tették, hanem részletezni nem fogják; pedig jó lett volna részletezni, mert ez oly kérdés, melyet a törvény egyszeri elolvasása által megérteni nem lehet, éhez hozzá fért volna egy kis magyarázat, a pénzügyminister ur mutatta volna meg részletesen, hogy megtartja a törvényt akkor, midőn a törvény rendeletére világosan ellenére cselekszik. Ami a quota meghatározását illeti, én annak a részleteibe nem akarok bemenni. Hogy milyen hiányosan dolgozta ki a quota-bizottság 29°/

0-tes arányt vagyis inkább milyen concessiót tett, az már elvolt mondva; meg volt mondva, hogy nincsen minden felszámítva az adó tekintetében az egyik fél részéről s a másik fél részéről s mégis daczára annak, hogy ezen felszámítás a mi kárunkra történt, a quota-bizottság 29°/

0-kos aránynál nagyobbat nem volt képes kihozni. És önök akkor azt mondják, viseljünk hát mégis 30°/

0-tet, mint előbb ós ezt azzal támogatjuk, hogy hiszenl867-ben még valamint kevesebb jött ki talán V'/Zo-el kevesebb mint most. Először előttem nem ez a kérdés, hanem inkább az, hogy az 1877-ben elvállalt quotát megbirja-e Magyarország valósággal ugy, a mint egy államnak a teherviselést megbírnia kell; és ha megbírja, akkor ismét az a kérdés: vajon 1877-ben van-e Magyarország olyan kedvező anyagi helyzetben, mint milyenben volt 1867-ben? Én azt hiszem, hogy mindenki e házban és e házon kivül érzi azt, hogy 1877-ben az ország nincs oly kedvező anyagi állapotban, mint a milyenben volt 1867-ben. Ha tehát nincs oly